A kifejezés régi gyakorlatot takar – már a 18. században is léteztek Franciaországban gúnyiratok és „kacsák” –, de az internetes környezet révén új erőre kapott a jelenség. „A szemérmetlen hazugságok a görög és római ókor óta részei a politikai beszédnek” – idézi az AFP francia hírügynökség Robert Zaretsky amerikai történészt, a Houstoni Egyetem tanárát. Harvardi kollégája, Robert Darnton már Kaiszareiai Prokopiosznál felfedezte a fake news első nyomait: a 6. században élt bizánci történész gyanús értesülésekkel tűzdelte tele Jusztiniánuszról írt Titkos történetét, kétségkívül azért, hogy befeketítse a császárról kialakult képet.

„Időben hozzánk közelebb, a francia forradalmat megelőző abszolút monarchia alatt írt gúnyiratokat is a fake news régi formájának tekinthetjük” – mondta Robert Zaretsky. Ezeket a szatirikus szövegeket olyanok írták, akik nem lelték helyüket a rendszerben, s ezért destabilizálni próbálták. Egyes történészek, köztük Darnton szerint ezek az iratok is hozzájárultak a forradalom kirobbantásához. A gúnyiratoknál elterjedtebb kacsák Párizs utcáin rikkancsok által árult lapok voltak, amelyek légből kapott „tényekről” adtak számot, így 1780 táján egy képzeletbeli szörny Chilében történt elfogásáról.

Darnton szerint a kacsák a fake news régi változatai. A 19. században valósággal burjánzottak az Egyesült Államokban a „hoaxok”, az eladott lapszám növelését célzó átverések. 1835-ben a The Sun című New York-i újság nagy szenzációt keltett a John Herschel korabeli híres csillagásznak tulajdonított cikksorozatával, amelyben leírta, hogy milyen bizarr formáit fedezték fel az életnek a Holdon. A Nagy Hold hoaxnak köszönhetően az eladott példányok száma jelentősen megnőtt. „Feltehetően az Egyesült Államokban jelent meg a 19. század végén a fake news a szó mai értelmében” – írta Robert Love amerikai újságíró a Columbia Journalism Review című folyóiratban.

2016 őszén, az amerikai elnökválasztási kampányban robbanásszerűen megnőtt a kifejezés használata, ha hinni lehet a Google a fake news kifejezésre vonatkozó keresési adatainak. Pascal Froissart párizsi egyetemi tanár szerint a fake news nem csupán hamis információ, de a tények teljes ismeretében a médiatérbe bedobott álhír. „Propaganda, választási reklám vagy átverés – ezeknek a hamis híreknek mind különböző a céljuk” – fejtette ki az álhírek szakértője.

Megjelenhetnek egy humoros weboldalon. Ilyen volt Marine le Pen szélsőjobboldali pártvezetőnek a magyar Hírcsárdához hasonló Le Gorafi francia portál által kitalált „terve”, amely szerint „Algéria által fizetett fallal építteti körül Franciaországot”, amelyet egy algériai lap tévedésből át is vett. A fake news célja lehet lájkvadászat is, egy adott internetes oldal látogatottságának, illetve a reklámbevételei növelésének céljából. Az internetes álhír lehet ideológiai indíttatású is: az egyesült államokbeli Pizzagate-ügy történetét, amelyben felváltva volt szó egy feltételezett pedofil hálózatról, egy washingtoni pizzériáról és demokrata párti környezetről, átvette az összeesküvés-elméleteket és szélsőjobboldali eszméket terjesztő Infowars amerikai hírportál is.

Donald Trump gyakran használja – néha csupa nagybetűvel – a fake news kifejezést a Twitteren: Pascal Froissart számítása szerint 20 hét alatt mintegy 40-szer fordult elő az amerikai elnöknek a mikroblog portálon közzétett üzeneteiben. Trump értelmezésében a fake news olyan információt jelent, amelyet ő határozottan kétségbe von vagy tagad. A kifejezés elburjánzó használata Froissart szerint „nyerő stratégia”, mert Trumpnak azokat az üzeneteit, amelyekben a +fake+ (ál, hamis) szó szerepel, sokkal többen átveszik, mint a többit.