Aki pedig tényleg szeretne macit látni – állatkerten kívül –, annak legjobb Tusnádfürdőre utaznia, ahol amolyan turistacsalogató módon kukázgatnak rendszeresen. Esetleg a Nagy Medvevadász egykori vadászleseinek a környékére érdemes kiruccannia. Ugyanakkor a tankönyvek tanítása szerint télidőben a medvék hibernálnak, aztán februárban kezdenek elmélkedni azon, hogy az enyhülő időjárási kilátásoknak engedve otthagyják-e téli álmot biztosító barlangjukat.

Mára a helyzet megváltozott. Az egykori elméletet és gyakorlatot annak teljes mértékben az ellenkezője váltotta fel. A medvével (egyelőre barnával, és nem jegessel) való találkozáshoz nem kell messzire fáradozni, sőt adott helyzetben elégséges kimenni az udvarra vagy a település utcájára. A megszokott híradások közé tartozik, hogy a ragadozó nyomai télidőben feltűntek a település határában, miközben egyre unalmasabbakká válnak az elpusztított állatokról, a megrongált kerítésekről szóló beszámolók. Ma már csak az lett szenzáció, hogy a marosvásárhelyi állatkertbe látogató medve megette a vaddisznót, esetleg az, hogy egyik rokona Nagyszeben sikátorait és háztetőit ismerte meg közelebbről, másik rokona pedig a gyergyószentmiklósiak újévi vendégszeretetét élvezte. No meg az, ha a megsebesített áldozatok között juhászok, erdészek vagy akár turisták szerepelnek.

Medvék és migránsok. Látszólag semmi közük egymáshoz. Jelenleg roppant kicsi az esélye annak, hogy az Európába, annak fejlettebb országaiba igyekvő menekültek medvével találkozzanak. Egyelőre elképzelhetetlen, hogy a berlini karácsonyi vásárba vagy az isztambuli mulatóba felbőszült medve igyekezne, amiként a hargitai, libáni és görgényi erdőkben és falvakban még nagyon elvétve van migráns- és terrorveszély. Mégis, találunk hasonlóságokat a medvék és a migránsok között. Amiként a Székelyföld (és nemcsak) számos településén mindennapi jelenség lehet a medvével való találkozás, azonképpen nem kell messzire utazni migrásnézőbe sem. Ugyanakkor mindkét populáció biztonsági kockázatot jelent, bár teljesen eltérő helyszíneken. A medvék megtámadhatják az embert, főleg a bocsos anyamedvék, miközben a migránsok is életveszélyesek lehetnek, főleg a terroristáknak kiképzettek. Igaz, a medvék nem jószántukból támadnak, míg az öngyilkos merénylők ártatlan emberéletek kioltására „szocializálódtak”.

A hasonlóságok és a különbözőségek mellett összefonódások is léteznek. Medvetermé­szetű migránsokról és mig­ráns­ter­mészetű medvékről is említést tehetünk immár. Hallom itt-ott beszélni, hogy adott falu határában elengedtek néhány medvét, mondjuk négyet-ötöt-hatot-hetet. Fokozott elszaporodásuk ellensúlyozásaképpen az egyenletes elosztás módszeréhez nyúltak a hatóságok. Amolyan íratlan és talán még Bukarestben sem jóváhagyott, Brüsszelben még nem tárgyalt kvótarendelkezés alapján. Hiszen az egyetemes és uniós törvények, az emberi és állati jogok köteleznek. A medvének legalább négyezer eurós vadkárt kell okoznia vagy emberéletet veszélyeztetnie ahhoz, hogy kilőhessék. A gyanús migránsokat és a kiképzett terroristákat is csak akkor szabad feltartóztatni, ha bizonyítékok léteznek, mondjuk néhány tucat emberélet kioltása.

A migráns medvék igyekeznek megismerkedni új életterükkel. Bemennek a faluba, meglátogatnak néhány portát. A falusiak részben tehetetlenek. Amikor a sötétben kilépnek a házból, és hátramennek fáért a színbe, már arra gondolnak, arra kell gondolniuk, hogy akár medvével is találkozhatnak. Addig eszükbe sem jutott volna az ilyesmi! És aggódva gondolnak a gyermekükre, unokájukra, aki valamely nyugat-európai nagyvárosban szilveszterezik, dolgozik vagy nyaral, focimeccsre, rockkoncertre igyekszik. Ez már nem az a világ, amibe ők maguk belenőttek!
Brüsszel szeretné a hatalmas menekülttöbbletet szétosztani a tagországok között. (És valószínűleg azt is szeretné, ha mindenféle mozgásszabadsági jognak ellentmondva a szétosztottak helyben is maradnának.)

A román hatóságok befogadóaknak mutatkoznak, tudatában vannak annak, hogy a migránsok álma nem Románia, onnan egyhamar el fognak kívánkozni. Másrészt ők maguk alkalmazzák a „kvótát” a medvékre nézve. És mit tehetnek az emberek? Őrséget állnak, csoportokba verődve medveűző akciókat szerveznek, és reménykednek abban, hogy legalább ők megszabadulnak a falujukban nem túlságosan szívesen látott migráns medvéktől. Az már nem számít, hogy mások ezáltal több macivendégeskedésben részesülnek.

Pedig az lenne a közös feladat, hogy a medvék visszakapják természetes életterüket, hogy téli álom helyett ne kínozza őket éhség, hogy elpusztításuk alternatívájaként túlszaporodásuk megakadályozása legyen megoldott. Működőképes törvényekre és gyakorlati alkalmazásokra lenne szükség. Migránsügyben és medveügyben egyaránt. Még akkor is, ha az ismert székely mondást, miszerint „Az asszony nem ember, a sör nem ital, a medve nem játék” valami más egészíti ki: A migráns nem európai keresztyén, az iszlám nem ital, a medve nem jeges.