A Die Welt német napilap szerint az alkotások több mint felének már az elsõ nap megtalálták az eredeti tulajdonosát. Az augsburgi ügyészség 25 festmény, grafika és nyomat – köztük Antonio Canaletto, Marc Chagall, Eugéne Delacroix és Henri Matisse egy-egy alkotásának – fényképét és fõ adatait tette közzé az elveszett kulturális javak koordinációs állomásának (Lost Art Koordinierungsstelle) lostart.de címen mûködõ portálján, amely órákig elérhetetlen volt, mert a szerver nem bírta a terhelést. A 25-bõl 13 alkotás eredete azonban így is már az elsõ nap tisztázódott: a 13 mû eredeti tulajdonosa a néhai Salo Glaser, egy zsidó származású drezdai ügyvéd, akinek leszármazottjai követelik a képek viszszaszolgáltatását. Salo Glaser sok kortárs német képzõmûvésszel jóban volt, gyakran adott jogi tanácsokat nekik és gyûjtötte mûveiket. „Paul Klee például, vagy Oskar Kokoschka, Otto Dix és Emil Nolde gyakran volt vendég a Glaser házban” – nyilazkozta az örökösök ügyvédje, aki szerint könnyen lehet, hogy a müncheni gyûjtemény más darabjainak is Salo Glaser volt az eredeti tulajdonosa. Glasert a náci diktatúra elsõ évében, 1933-ban kizárták az ügyvédi kamarából, és csak képek eladásával tudta fenntartani a családját. Attól is tartott, hogy az elfajzottnak minõsített alkotások begyûjtését végzõ náci osztagok házkutatást tartanak nála, így végül egész gyûjteményétõl megvált. Az ilyen módon, vagyis kirekesztés és üldöztetés hatására kikényszerített adásvétellel gazdát cserélt képek a nácik által elrabolt mûkincsek kategóriájába tartoznak, és vissza kell szolgáltatni õket az eredeti tulajdonosnak vagy örököseinek.

A német hatóságokat számos szervezet bírálta, amiért a nyilvánosság kizárásával kezelték a 2012-ben talált 1406 kép ügyét. „Az egész gyûjteményt azonnal fel kell tenni az internetre, hogy mindenki láthassa, mi került elõ a nácik megbízásából dolgozó mûkereskedõ, Hildebrand Gurlitt hagyatékából” – követelte nemrég a Zsidó Világkongresszus (WJC). A német kormány a nemzetközi nyomás hatására tette közzé a 25 alkotás adatait, és azt ígéri, hogy a lehetõ legrövidebb idõ alatt bõvítik a listát. Az eddigi vizsgálatok szerint az 1406 alkotás nagyjából egyharmada biztosan nem tartozik a nácik által elfajzottnak bélyegzett mûvek, vagy a nácik által elrabolt mûkincsek kategóriájába. A fennmaradó csaknem 970 alkotás közül 380 az „elfajzott mûvészet” terméke, 590 kép esetében pedig meg kell vizsgálni, hogy a zsidóüldözés következtében került-e a gyûjteménybe – olvasható a német kormány és a bajor tartományi kormány hétfõn kiadott közös közleményében, amely szerint ezentúl egy szakértõi testület irányítja a képek eredetének megállapítását célzó munkát. A csoport feladata az, hogy a lehetõ leggyorsabban és a leginkább átlátható módon rendezze a Gurlitt-gyûjtemény ügyét. Hildebrand Gurlitt a nácik megbízásából egyebek mellett mûtárgyak külföldi értékesítésével foglalkozott, ugyanakkor gyûjtött is a Linzbe tervezett úgynevezett Führermuseum, a náci birodalom reprezentatív képzõmûvészeti múzeumának szánt intézmény számára. A propagandaminisztériumban összegyûjtött elfajzott mûveket továbbá árulta is, sok képet pedig saját magának vásárolt meg a Joseph Goebbels vezette minisztériumtól. 1940-ben például 4 ezer svájci frankot fizetett 200 alkotásért. A darabonként csupán 20 frankért megszerzett képek között volt például festmény Pablo Picassótól és Marc Chagalltól. A gyûjteményre 2012 februárjában bukkantak rá vámnyomozók a mûkereskedõ fia, Cornelius Gurlitt müncheni lakásában egy adócsalás gyanúja miatt indított eljárás során. A hatóságok idén november elején nyilatkoztak elõször az ügyrõl, miután a mûkincsfogás története kiszivárgott a Focus hírmagazinhoz. Akkor az is kiderült, hogy az illetékesek nem tudják, hol tartózkodik Cornelius Gurlitt. A Paris Match francia magazin riporterei viszont Münchenben megtalálták a 79 éves férfit, egy bevásárlóközpontban le is fényképezték, ám nyilatkozni nem akart. A magazin szerint abban a társasházi lakásban lakik, ahol rábukkantak az apjától származó gyûjteményre. Szakértõk szerint a 121 bekeretezett és 1285 keret nélküli kép együtt összesen egymilliárd eurót érhet.