A hirtelen megnövekedett forgalom miatt a napokban leállt az üldözött zsidóktól a náci diktatúra idején elrabolt mûkincsek sorsával foglalkozó német állami kutatóintézet honlapja, ahol megjelent a Münchenben talált festménygyûjtemény gyanús eredetû darabjainak elsõ listája.
1970. január 01., 02:001970. január 01., 02:00
2013. november 16., 09:182013. november 16., 09:18
A Die Welt német napilap szerint az alkotások több mint felének már az elsõ nap megtalálták az eredeti tulajdonosát. Az augsburgi ügyészség 25 festmény, grafika és nyomat – köztük Antonio Canaletto, Marc Chagall, Eugéne Delacroix és Henri Matisse egy-egy alkotásának – fényképét és fõ adatait tette közzé az elveszett kulturális javak koordinációs állomásának (Lost Art Koordinierungsstelle) lostart.de címen mûködõ portálján, amely órákig elérhetetlen volt, mert a szerver nem bírta a terhelést. A 25-bõl 13 alkotás eredete azonban így is már az elsõ nap tisztázódott: a 13 mû eredeti tulajdonosa a néhai Salo Glaser, egy zsidó származású drezdai ügyvéd, akinek leszármazottjai követelik a képek viszszaszolgáltatását. Salo Glaser sok kortárs német képzõmûvésszel jóban volt, gyakran adott jogi tanácsokat nekik és gyûjtötte mûveiket. „Paul Klee például, vagy Oskar Kokoschka, Otto Dix és Emil Nolde gyakran volt vendég a Glaser házban” – nyilazkozta az örökösök ügyvédje, aki szerint könnyen lehet, hogy a müncheni gyûjtemény más darabjainak is Salo Glaser volt az eredeti tulajdonosa. Glasert a náci diktatúra elsõ évében, 1933-ban kizárták az ügyvédi kamarából, és csak képek eladásával tudta fenntartani a családját. Attól is tartott, hogy az elfajzottnak minõsített alkotások begyûjtését végzõ náci osztagok házkutatást tartanak nála, így végül egész gyûjteményétõl megvált. Az ilyen módon, vagyis kirekesztés és üldöztetés hatására kikényszerített adásvétellel gazdát cserélt képek a nácik által elrabolt mûkincsek kategóriájába tartoznak, és vissza kell szolgáltatni õket az eredeti tulajdonosnak vagy örököseinek.
A német hatóságokat számos szervezet bírálta, amiért a nyilvánosság kizárásával kezelték a 2012-ben talált 1406 kép ügyét. „Az egész gyûjteményt azonnal fel kell tenni az internetre, hogy mindenki láthassa, mi került elõ a nácik megbízásából dolgozó mûkereskedõ, Hildebrand Gurlitt hagyatékából” – követelte nemrég a Zsidó Világkongresszus (WJC). A német kormány a nemzetközi nyomás hatására tette közzé a 25 alkotás adatait, és azt ígéri, hogy a lehetõ legrövidebb idõ alatt bõvítik a listát. Az eddigi vizsgálatok szerint az 1406 alkotás nagyjából egyharmada biztosan nem tartozik a nácik által elfajzottnak bélyegzett mûvek, vagy a nácik által elrabolt mûkincsek kategóriájába. A fennmaradó csaknem 970 alkotás közül 380 az „elfajzott mûvészet” terméke, 590 kép esetében pedig meg kell vizsgálni, hogy a zsidóüldözés következtében került-e a gyûjteménybe – olvasható a német kormány és a bajor tartományi kormány hétfõn kiadott közös közleményében, amely szerint ezentúl egy szakértõi testület irányítja a képek eredetének megállapítását célzó munkát. A csoport feladata az, hogy a lehetõ leggyorsabban és a leginkább átlátható módon rendezze a Gurlitt-gyûjtemény ügyét. Hildebrand Gurlitt a nácik megbízásából egyebek mellett mûtárgyak külföldi értékesítésével foglalkozott, ugyanakkor gyûjtött is a Linzbe tervezett úgynevezett Führermuseum, a náci birodalom reprezentatív képzõmûvészeti múzeumának szánt intézmény számára. A propagandaminisztériumban összegyûjtött elfajzott mûveket továbbá árulta is, sok képet pedig saját magának vásárolt meg a Joseph Goebbels vezette minisztériumtól. 1940-ben például 4 ezer svájci frankot fizetett 200 alkotásért. A darabonként csupán 20 frankért megszerzett képek között volt például festmény Pablo Picassótól és Marc Chagalltól. A gyûjteményre 2012 februárjában bukkantak rá vámnyomozók a mûkereskedõ fia, Cornelius Gurlitt müncheni lakásában egy adócsalás gyanúja miatt indított eljárás során. A hatóságok idén november elején nyilatkoztak elõször az ügyrõl, miután a mûkincsfogás története kiszivárgott a Focus hírmagazinhoz. Akkor az is kiderült, hogy az illetékesek nem tudják, hol tartózkodik Cornelius Gurlitt. A Paris Match francia magazin riporterei viszont Münchenben megtalálták a 79 éves férfit, egy bevásárlóközpontban le is fényképezték, ám nyilatkozni nem akart. A magazin szerint abban a társasházi lakásban lakik, ahol rábukkantak az apjától származó gyûjteményre. Szakértõk szerint a 121 bekeretezett és 1285 keret nélküli kép együtt összesen egymilliárd eurót érhet.
Aki komolyan veszi a saját vallását, komolyan tudja venni a másikat a maga vallásosságának megélésében, el tudja fogadni, hogy ő azon az úton keresi az üdvösségét – jelentette ki a lapunknak adott interjúban Kovács István sepsiszentgyörgyi unitárius lelkész.
Tanár úr, az osztályból 18-an vették az érettségit! – jelentette büszkén az egyik tanítványom, amikor az eredményekről érdeklődtem. Nem ez volt a legalkalmasabb pillanat, hogy a magyartalan megfogalmazásra felhívjam a figyelmét, de ez az egyetlen mondat nagyon sok mindenről árulkodik.
Kétszáz éve született Semmelweis Ignác, „az anyák megmentője” (1818. július 1. – 1865. augusztus 13.). Tragikus sorsú orvos, akinek a temetésén sem kollégái, sem családtagjai nem jelentek meg.
A kolozsvári Mátyás-napok, majd a sepsiszentgyörgyi Szent György Napok után egyre több erdélyi helyszínen találkozhatnak majd az érdeklődők Mátyás királyt és korát idéző programokkal, rendezvényekkel. Az Erdély-szerte esedékes megemlékezésekről a budapesti Magyarság Háza igazgatóját, Csibi Krisztinát kérdeztük.&a
Marosvásárhelyi és bukaresti peres tapasztalatom alapján a leghatározottabban ki merem jelenteni azt, hogy a teljes körű magyar nyelvű orvos- és gyógyszerészképzés jövője jogi eszközökkel nem biztosítható.
‚Oktatótársaim és a magyar hallgatók nevében ma is azt vallom: mi szinte minden lehetségeset megtettünk a demokrácia keretei között, szűkösnek bizonyuló eszköztárunkból ennyire tellett. A helyzet meghaladott bennünket. Mi, tanárok és diákok elsősorban a magyar oktatás lehetőségének a megteremtésében vagyunk, lehetünk felelősek. A kisebbs&am
Nem jogi, hanem politikai döntés kérdése, hogy mennyire állítható a nemzetközi jog a kisebbségvédelem szolgálatába – jelentette ki a Krónikának adott interjúban Szalayné Sándor Erzsébet, az Európa Tanács nemzeti kisebbségek védelméről szóló keretegyezménye tanácsadó bizottságának tagja.
Újabb székelyföldi bemutatókörúton ismerheti meg a nagyközönség a napokban Sántha Attila nemrég napvilágot látott Bühnagy székely szótárát. A kötet megszületéséről, a gyűjtőmunkáról, a székely nyelvi örökségről kérdeztük Sántha Attilát.
A vers műfordítás egy ismeretlen nyelvből, a Kárpát-medencében írott mai irodalom egyre inkább szervesülő közegnek tekinthető, és fontosak az olvasókkal való személyes találkozások – ezt vallja többek közt Karácsonyi Zsolt kolozsvári költő, aki március 15. alkalmával vett át József Attila-díjat Budapesten.
Mindenki másként látja, fogja fel és értelmezi a valóságot. Amit látunk, képlékeny, és ha csak kicsit is más szögből próbáljuk nézni mindazt, ami körülvesz bennünket, máris változik a perspektíva, módosulhatnak nemcsak benyomásaink, de véleményünk is.
szóljon hozzá!