Különösebb megerőltetés nélkül, öt góllal terhelte meg a Székelyudvarhelyi Vasas Femina a Kisbecskereki Fortuna kapuját a női labdarúgó Román Kupa döntőjében. Az 5–0-s győzelemmel a székelyföldi klub eddigi legnagyobb sikerét érte el. A péntek délutáni marosvásárhelyi fináléban mosolyogva fociztak, utána örömmel nyil
Tavaly a bajnokságban ezüstérmet szerzett a Székelyudvarhelyi Vasas Femina a női labdarúgó 1. Ligában. Az már biztos, hogy ezt idén nem tudja megismételni az együttes, mivel nem jutott be a felsőházi rájátszásba, azaz az első három közé. Egy évvel ezelőtt a Román Kupa kiírásában az elődöntőben botlottak. Azt, ami akkor szinte kézzelfogható volt, most érték el, a döntőben játszhattak. Ha pedig már ott voltak, akkor nemcsak pályára léptek, hanem meg is nyerték a kiírást: 2019-ben magasba emelhették a trófeát.
„Tudtuk, hogy nagy nyomás lesz rajtunk. A döntő előtt a lehető legjobban felkészítettek, elsősorban fejben, hiszen tavaly is közel voltunk, az elődöntőben buktunk el. Ebből sokat tanultunk, idén már minden más volt: megpróbáltuk kontrollálni az érzéseinket, arra összpontosítottunk, hogy csak a focira figyeljünk.
– mondta el a mindössze 17 éves Benő Krisztina.
Nemcsak csapattársa, hanem korosztálybeli kollégája, Kis Anita is az összecsapás előtti munkát emelte ki: „Minden variációval számoltunk. Az viszont kristálytiszta volt, hogy mi itt győzni akarunk. Csak a diadal volt számunkra elfogadható, azt hiszem, nem kérdőjelezhető meg, hogy ki érdemelte meg a kupagyőzelmet. Mindkét csapat maximálisan felszívta magát, viszont a helyzeteket mi váltottuk gólra.
A 22 éves Barabási Kinga „öregnek” számít a Vasas Feminánál, a keret legidősebb labdarúgója egy évvel nagyobb, mint ő: „Nagyon sokat készültünk erre. Beleadtunk mindent, az edző leginkább arra kért, hogy mindegy, mi történik, próbáljunk mindig mosolyogni a pályán. Nem tudom, hogy a meccs alatt mennyire jött ez össze, de ahogy végignézek a csajok arcán, most mindenkinek fülig ér a szája. Nem számítottuk arra, hogy ennyire könnyű lesz, többet vártunk az ellenféltől, de nem bánom, hogy nem volt szorosabb a meccs” – fejtette ki az ünneplés közepette.
Az edzőnk nagyon sok munkát tett a csapatba, leginkább mentálisan fejlődtünk nagyon sokat” – tette hozzá a játékos, aki 2010-ben és 2016-ban a Marosvásárhelyi ASA tagjaként már nyert kupát, ezúttal székelyudvarhelyi színekben hódította el a trófeát.
A siker kovácsa, Andrási Sándor Csaba edző a téli szünetben vette át az irányítást. „Nagyon szép volt, gratulálok a lányoknak. A három hónapja elkezdett munkának most beérett a gyümölcse.
Egész héten azt sulykoltam a lányokba, hogy meg kell becsülni a labdát, nem kell lenézni az ellenfelet, úgy kell játszani, hogy mindenkinek öröme legyen benne, aki megnézi a döntőt. A labdarúgást mosolyogva kell művelni, mi ezt is tettük a döntőben.”
Természetesen madarat lehetett volna fogatni az elnökkel is: „Nagy munka, a klub elérte, hogy kupagyőztes legyen. Óriási gratuláció jár mindenkinek: a csapatnak, a stábnak, a szurkolóknak, a támogatóknak. Ez a siker egy szóban csapatmunka. Maximális volt a hozzáállás, gyakorlatilag hiba nélkül játszottunk. Elérni egy célt könnyebb, mint megtartani azt. Láthattuk, hogy tavaly a bajnokságban ezüstérmet szereztünk, idén nem állhatunk fel a dobogóra. Ez is egy hasonló szintű eredmény számunkra, talán még nagyobb is.
– fejtette ki a lefújást követően László Béla, aki a klub 2009-es megalapítása óta dolgozik a csapatnál. Akkor még Szentegyházáról indították el a klubot, amely hét évvel ezelőtt tette át székhelyét Székelyudvarhelyre. Érdekes adat: a Vasas Femina úgy lett idén kupagyőztes, hogy a kiírásban egyetlen mérkőzést sem játszott hazai környezetben.