Balogh Levente 2019. május 10., 09:43

Történelmi mosolydiplomácia

A bombasztikus jelzők és a fényes külsőségek azonban nem tudják elrejteni a minden korábbinál nagyobb megosztottságot, ami nem csupán az EU régi és új tagállamainak egy részét, hanem a főbb európai pártokat is jellemzik. Azt, hogy koránt sincs egyértelmű konszenzus arról, mi legyen a közösség jövője, hogyan nézzen ki, hogyan működjön az Európai Unió az elkövetkező években. A találkozót beárnyékoló konfliktusok közül az egyik legfontosabb a Brexit ügye, miután Nagy-Britannia elsősorban önmagával nem képes dűlőre jutni azzal kapcsolatosan, milyen feltételek mellett akar kilépni az EU-ból, mennyire szoros gazdasági és politikai viszonyt akar ápolni az Unióval a távozás után.

Az EU-t leginkább megosztó témák közül azonban toronymagasan kiemelkedik a bevándorlás és a jogállamiság ügye, az, hogy a különböző politikai oldalak milyen megoldásokat kínálnak a migrációs válságra, illetve hogy ki hogyan értelmezi a jogállamiságot, milyen álláspontot foglal el a tagállami szuverenitás és a brüsszeli intézmények befolyásának korlátozása, esetleg további bővítése kapcsán. A migráció kérdése a közelgő EP-választások egyik legfőbb kampánytémája lett, ezért nehéz higgadt vitát folytatni a kérdésben. Annyi egyértelmű, hogy a korábban a bevándorlókkal szemben engedékenyebbnek mutatkozó tagállamok kormányai is belátták: az ellenőrizetlen migráció veszélyt hordoz magában, ezért elsődleges fontosságú az EU-polgárok biztonságának szavatolása. Az ellentétek aközött feszülnek, hogy szükség van-e ellenőrzött migrációra az elöregedő európai társadalmakban hiányzó munkaerő pótlására, vagy nem szabad beengedni még nagyobb idegen kultúrájú tömeget, mert az csak további konfliktusokat gerjeszt, ehelyett a saját népesség gyermekvállalását, önreprodukcióját kell ösztönözni.

A két oldal között komoly ideológiai különbségek feszülnek, az őshonos közösség és a más kontinensekről „importált” munkaerő közötti konfliktusok veszélyét valamilyen homályos multikulturalizmus jegyében bagatellizálni akaró erők következetesen populistának nevezik azokat, akik a kampány hevében néha valóban a túlzásoktól sem visszariadva, de azért mégis csak a józan ész jegyében próbálnak a kockázatokra figyelmeztetni, és alternatívákat felmutatni.
Mindehhez szorosan kapcsolódik a jogállamiság kérdése, amit egyre inkább a nagyobb nyugati tagállamok mindenre kiterjedő befolyását és útmutatását elfogadni nem akaró közép-európaiak megrendszabályozását elősegítő ürügyként használnak. Az igazi szakadék ugyanis itt húzódik: egyre inkább úgy tűnik, hogy Németország és Franciaország, illetve több, hozzájuk csatlakozó, gazdag és befolyásos nyugati tagállam akarja a passzátszelet fújni az EU-ban, a kommunista diktatúra alól harminc éve felszabadult közép- és kelet-európai tagállamoknak pedig afféle másodhegedűsi szerepet szánnak.

Ebben a felállásban a mi feladatunk a Brüsszelből, illetve a nagy nyugati fővárosokból érkező, „progresszív” iránymutatások lelkes helyeslése és azonnali végrehajtása lenne. Csakhogy az EU-t eredetileg azonos jogokkal rendelkező tagállamok laza, elsősorban gazdasági szövetségeként találták ki. Persze ma már szorosabb, politikai unió létezik, ugyanakkor nagyon nem mindegy, hogy térségünk tagállamai milyen mértékben hallathatják a hangjukat, és milyen eséllyel érvényesíthetik saját érdekeiket. Ezért is lenne fontosabb a térségbeli együttműködés a brüsszeli, berlini vagy párizsi ukázok szervilis, farkcsóválva végrehajtott teljesítése és az állandó bólogatójánoskodás helyett.

Mindennek lecsapódása az EPP-n belüli egyre mélyebb megosztottság is. Az EU legnagyobb kérdése az, hogy a tagállamok pragmatikus együttműködésén alapuló közösség legyen-e vagy egy központosított, a helyi, partikuláris érdekek artikulálását korlátozó, rosszabb esetben még utópista ideológiák által is vezérelt Európai Egyesült Államok, illetve hogy megtalálható-e a kettő között az egészséges kompromisszum. Kérdéses, hogy a román állam által azóta eladott szászok felépítette, a brüsszeli és a román elnöki mosolydiplomácia díszleteként felhasznált Nagyszebenben a hangzatos, hurráoptimista nyilatkozatokon túlmenően sikerült-e minderre érdemi és megnyugtató válaszokat találni.