Első albérlet néven hirdetett tavaly programot a kormány, de még a 900 lejes albérlet-támogatás sem bizonyult elég vonzónak ahhoz, hogy a munkanélküliek legkevesebb 50 kilométerre otthonuktól vállaljanak munkát. Persze akadnak olyanok is, akik trükközni próbáltak.
Alig 742 munkanélküli döntött úgy a tavalyi év folyamán, hogy legkevesebb 50 kilométerre otthonától vállal munkát, és ezáltal a haszonélvezője lesz az egy évvel korábban útjára indított, Első albérlet elnevezésű programnak. Ennek keretében az állam állja a választott településen fizetendő albérlet 75 százalékát, de azért 900 lejben korlátozza az összeget, hogy a munkavállaló ne kacsalábon forgó villában akarjon élni az állam pénzén.
A 742 költöző kedvű munkavállaló is csaknem kétszerese amúgy a program meghirdetésének évében regisztrált 421 után.
2018-ban az állam összesen 5,46 millió lejt fordított a munkavállalás céljával minimum 50 kilométerre elköltözők albérletére.
A lehetőséggel élők átlagéletkora az Országos Munkaerő-elhelyező Ügynökség (ANOFM) által az Economica.net gazdasági hírportál rendelkezésére bocsátott adatok szerint 35–36 év, és a legtöbben közülük szakképzetlen mezőgazdasági munkások (35 személy), orvosi asszisztensek (27 személy), építőipari munkát vállaló szakképzetlen munkások (26 személy), jogtanácsosok (25), lakatosok (23), fogorvosok (22), tervezők (18), valamint állatorvosok vagy IT-szakemberek (17–17 személy). De tíz feletti létszámmal találunk még közgazdászokat, biztonsági ügynököket, könyvelőket, értékesítési ügynököket, pékeket, gazdasági tanácsadókat, mérnököket, autószerelőket is. Földrajzi bontásban a legtöbben Máramaros (42), Botoşani (37), Gorj (35), Prahova (30 ), Bihar (29), Vâlcea és Neamţ (28–28) megyeiek.
Nem elég ugyanakkor annyi, hogy valaki minimum 50 kilométerre otthonától vállaljon munkát ahhoz, hogy az Első albérlet haszonélvezője legyen.
Első és legfontosabb szabály, hogy a megyei munkaerő-elhelyező ügynökségnél nyilvántartott állástalannak kell lennie,
teljes munkaidőben kell alkalmazásba állnia a legalább félszáz kilométerre fekvő településen, arra a településre vagy a közvetlenül mellette találhatóba kell költöznie. Emellett az új munkahelyén kapott fizetése nem haladhatja meg a havi nettó 5000 lejt. Szabály továbbá, hogy a támogatott nem rendelkezhet lakással a munkavállalási településen vagy valamely azzal határos helységben.
Ha viszont valaki minden feltételnek megfelel, úgy 36 hónapig kaphatja a lakbérfinanszírozást.
Nem hatékonyak a munkavállalók mobilitását ösztönző támogatások – szögezte le a Krónika megkeresésére Kelemen Tibor, a Kovászna megyei munkaerőelhelyező-ügynökség igazgatója. Mint rámutatott,
jelenleg már országszerte égető munkaerőhiány van, ezért mindenki talál képzettségének, elvárásainak megfelelő munkahelyet a lakóhelye közelében, nem kell elköltöznie.
Ugyanakkor az országon belül is megoszlik a mobilitás, vannak megyék, ahova nem is költöznek, de onnan sem mennek el a munkavállalók. Kovászna megye is ezek közé tartozik. „Hozzánk nem jönnek a munkavállalók, de nem is költöznek el innen, így ritkán kérik a mobilitást ösztönző támogatásokat” – mondta az igazgató.
Mint részletezte, vannak megyék, ahol nagyobb a mozgás, így a moldvai régiókból inkább elvándorolnak, míg a nyugati határ mentén, Arad és Temes megyékbe beköltöznek a munkavállalók, valószínű ott többen kérik ezt a támogatást. Kelemen Tibor kifejtette, sokszor apró buktatók akadályozzák a szubvenció lehívását, például érvényes lakhatási szerződés szükséges, sokan nem bajlódnak ezekkel a formaságokkal, inkább veszni hagyják az állam által felajánlott pénzt. Annak a munkanélkülinek, aki 50 kilométernél távolabb költözik az új munkahely kedvéért, a lakhatási költségei 75 százalékát, legtöbb
havi 900 lejt fizet az állam, de ez csak akkor érvényes, ha hivatalos szerződése van az albérletről.
Az is előfordul, hogy trükközni próbálnak, hogy mégis megkapják a segélyt. Az elmúlt egy évben például Kovászna megyében egyetlen ilyen jellegű kérés érkezett az ügynökséghez, ám azt sem hagyták jóvá. Így az igénylő a bírósághoz fordult, ahol neki adtak igazat, és megítélték a szubvenciót. Kelemen kifejtette, ilyen esetekben össze kell hangolni a megyei ügynökségek, különböző hivatalok munkáját, hogy egyértelműen kiderüljön az igazság. A bíróságra jutott ügyben például az igénylő Brassóban volt óraadó egyetemi tanár, az állandó lakhelye Besztercén volt, ahol munkanélküli-segélyért folyamodott, és meg is kapta, majd végül Sepsiszentgyörgy mellett egy fafeldolgozó cégnél kapott állást, azt munkanélküliként töltötte be, és így kérte a mobilitást ösztönző támogatást.