A májusi esőnél is többet ér az összefogás – szakszerű termelésre, szövetkezésre biztatnak a szilágysági falugazdászok

Nem sokat változott az utóbbi három évtizedben a „hepehupás vén Szilágy” mezőgazdasága. A szétforgácsolódott, kis parcellás birtokok nehéz kihívás elé állítják a gazdákat. A termelés fortélyait jól ismerő falugazdászokkal vettük számba a lehetséges kivezető utakat a mai nehéz helyzetből.

A magyarországi minta alapján bevezetett falugazdász-foglalkozás viszonylag új szakma Erdélyben. A falugazdász szaktanácsadó, mezőgazdasági szakember, akihez a területalapú támogatások lehívásától a mezőgazdasági pályázatokig, a növényvédelmi szaktanácsadástól a termények értékesítéséig sok mindennel fordulhatnak a gazdák. Új munkakörében igazából csak az a falugazdász boldogul, akinek gazdálkodói tapasztalatai vannak, és átlátja a mezőgazdasági termelők jellegzetes gondjait.

Az Erdélyi Magyar Gazdák Egyesületeinek Szövetségéhez (EMGESZ) tartozó Szilágysági Gazdák Egyesülete két olyan falugazdászt tudott alkalmazni, akik nemcsak papíron, hanem a gyakorlatban is jól értenek a mezőgazdasághoz.

Darabont Attila és Bálint Rozália Szilágyperecsenben, illetve Varsolcon látott hozzá a közösségi munkához.

Darabont Attila 19 saját és 25 hektár bérelt szántóterületen gazdálkodik. Első traktorját 1990-ben vásárolta, amikor még alig volt termőföldje. „Nagycsaládból származom: a kasza, a kapa, a villa már gyermekkorunkban feltörte a tenyerünket, úgyhogy volt bőven tapasztalatom, amivel belevághattam” – magyarázza az egyéni gazdálkodóvá válás előzményeit. Darabont hamar rájött, hogy a sikeres földműveléshez mindenekelőtt tanulni kell, ezért az évek folyamán a mezőgazdaság minden ágazatában tanfolyamokat végzett, és diplomát szerzett az aradi Vasile Goldiş-egyetem marketing szakán.

Rendre fejlesztette gépparkját is: családi gazdaságába az évek során öt különböző méretű John Deer traktort és három kombájnt vásárolt. A szántóföldi növénytermesztés mellett a családnak három hektár zöldséges farmja és 1,7 hektár gyümölcsöse van. Darabont fantáziát látott az állattenyésztésben is: jelenleg tíz szarvasmarhát és húsz disznót tart.

Falugazdász-állásában Szilágyperecsen mellett Szilágysomlyó, Sarmaság, Szilágylompért, Selymesilosva, Somlyóújlak, Kémer, Kárásztelek, Ipp, Szilágyzovány, Szilágynagyfalu, Szilágybagos és Szilágycseh gazdáit látja el szaktanáccsal és egyéb hasznos információkkal.

Darabont saját tapasztalatai alapján tudja segíteni a gazdákat pályázatírásban is, hiszen eddig két európai uniós pályázatot nyert el gazdasága fejlesztésére.

Darabont Attila szerint

ahhoz, hogy egy gazdaság sikeresen működhessen, a gazdának nemcsak a tartástechnológiával, fajtakiválasztással és növénytermesztéssel kell tisztában lennie, hanem naprakész információkkal kell rendelkeznie az aktuális pályázatokról is. Ebben segíthet legtöbbet az erdélyi falugazdász-hálózat.

Ugyanakkor nyitni kell az új értékesítési módszerek irányában, elsősorban szövetkezetekre van szükség, mert egyedüli gazdaként már nem lehet boldogulni a piacon.

A szakember szerint ma az erdélyi egyéni termelők legnagyobb gondja az értékesítés, a Szilágyságban meg kiemelten ez jelenti a legfőbb problémát. A szilágysági gazdák terményeik nagy részét a szilágysomlyói, zilahi, zsibói, nagybányai, nagyváradi vagy szatmári piacokon próbálják értékesíteni. Megesik, hogy inkább az üzérkedők vásárolják fel aprópénzért, és nagy nyereséggel adják tovább. Az élőállat-kereskedelmet teljes mértékben a feketepiac uralja.

Nagy gond, hogy a megyében nem maradtak élelmiszer-feldolgozó üzemek.

Az egykori állami cégeket privatizálták, többségük mára bezárta kapuit. A tejfeldolgozás sem a gazdák érdekeit szolgálja: a létező tejüzemek nem a helyi termelőktől felvásárolt tejet dolgozzák fel. Olyan alacsony árat, és annyira hátrányos szerződéseket kínálnak, hogy sokan inkább lemondtak a szarvasmarhatartásról, minthogy aprópénzért elprédálják a tehéntejet. Ez a feldolgozó üzemeket nem zavarja, hiszen külföldről korlátlan mennyiségben hozhatnak be nyers tejet.

A mezőgazdasági szakember a gazdák összefogásának hiányával magyarázza a kialakult helyzetet: ha nem tudnak közösen tárgyalni, és megfelelő árat kialkudni, akkor eleve esélytelen a piacon maradásuk.

A még létező pár élelmiszer-feldolgozó üzem – a piaci helyzettől és az infláció mértékétől függően – évente több alkalommal is változtat a felvásárlói áron, azonban csak a nagyobb termelőkkel alakul ki olyan beszállítói rendszer, amely mindkét félnek megéri.

Tejfeldolgozás tekintetében nagy probléma az egyesületi csarnokok hiánya, illetve az, hogy nincsenek kis feldolgozóüzemek, amelyek helyi, kistérségi piacokra szállítanak élelmiszereket. A húsfeldolgozást illetően is komoly gondot jelent a vágóhidak és a húsfeldolgozó kisüzemek hiánya.
Az a gazda sincs könnyebb helyzetben, aki piacokon szeretné terményeit értékesíteni, mert a standok túlnyomó többsége üzérkedőké, viszonteladóké, az őstermelő pedig nem tud asztalt bérelni.

– összegezte a megoldás lehetőségét Darabont Attila. Mint lapunknak fogalmazott, az összefogás az egyetlen módja annak, hogy a jelenleg parlagon heverő termőföldeket ismét művelésbe lehessen vonni. (Becslések szerint a szilágysági termőföldek mintegy felét nem dolgozzák meg a gazdák).