Aki a törékeny örökkévalóságról hoz hírt – Krasznahorkai László Kossuth-díjas író díszdoktori címet kapott Kolozsváron
Krasznahorkai László nemzetközileg elismert, Kossuth-díjas írónak tiszteletbeli doktori (doctor honoris causa) címet adományozott kedden ünnepélyes keretek közt a kolozsvári Babeș–Bolyai Tudományegyetem a Bölcsészettudományi Kar javaslatára. Krasznahorkai a kar első magyar dísztoktora.
Tiszteletbeli doktori (doctor honoris causa) címet adományozott ünnepélyes keretek közt kedden a kolozsvári Babeș–Bolyai Tudományegyetem (BBTE) Krasznahorkai László nemzetközileg elismert, Kossuth-díjas írónak, a Digitális Irodalmi Akadémia és a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia tagjának, aki a Nemzetközi Man Booker-díj, valamint számos szakmai elismerés kitüntetettje.
A legmagasabb tudományos címet a felsőoktatási intézmény a Bölcsészettudományi Kar javaslatára adta át Krasznahorkainak, aki a kar első magyar díszdoktora.
„Amióta a kolozsvári bölcsészkaron dolgozom, többször is felmerült, hogy tiszteletbeli doktori vagy egyetemi tanári címet javasoljunk olyan kiemelkedő magyar (vagy magyar származású) íróknak, irodalomtudósoknak, akik valamiként példaképek számunkra. Nagyon örülök, hogy amióta a bölcsészkar tudományos ügyekért felelős dékánhelyettese és a magyar tagozat vezetője vagyok, a magyar közösség második ilyen javaslata ér révbe, s Dávid Gyula tavalyi tiszteletbeli egyetemi tanári címe után a kar egyhangúlag támogatta, hogy a kortárs magyar irodalom egyik legizgalmasabb és legfontosabb szerzőjének, Krasznahorkai Lászlónak adjon a kolozsvári egyetem tiszteletbeli doktori címet” – fogalmazott korábban T. Szabó Levente, a bölcsészkar tudományos ügyekért felelős dékánhelyettese és a magyar tagozat vezetője.
Az egyetem Aula Magna termében tartott ünnepségen Soós Anna rektorhelyettes, Selyem Zsuzsa, a bölcsészettudományi kar docense román és magyar nyelven méltatta az írót, aki beszédével közvetlen, személyes hangvételű, vallomásjellegű irodalmi utazásra invitálta a népes közönséget. Soós Anna köszöntőbeszédében kiemelte, megtisztelő az egyetem számára, hogy a nemzetközileg elismert Krasznahorkai az intézmény híres díszdoktorainak sorába lép, hiszen munkássága, életműve közép-európai és egyetemes mércével mérve egyaránt jelentős.
Krasznahorkai László igazi világpolgár, aki több országban élt és járt, többek közt az Egyesült Államokban, Japánban is, de szülővárosa, a magyarországi Gyula is éppúgy megjelenik életművében, mint az egyetemes kérdések” – fogalmazott Soós Anna. Hozzátette, ily módon az író élete és művészete a kolozsvári egyetem tradíciót és egyetemességet egyaránt szem előtt tartó törekvéseihez kapcsolható: bár vidéki felsőoktatási intézmény, igyekszik a szó szoros értelmében véve egyetemes, „univerzitas” lenni, amely három nyelven – románul, magyarul és németül – oktatva arra törekszik, hogy a világon bárhol érvényes tudást hozzon létre és adjon tovább.
Selyem Zsuzsa, a bölcsészkar docense laudációjában rámutatott, a Krasznahorkai-életmű rendkívül értékes, az író regényei a törékeny örökkévalóságot hordozzák. „Traditio et excellentia – ez a BBTE jelmondata. Az életműben a hagyomány feltárja megismerhetetlenségét, gazdagságát, ami az univerzális szépség keresésével találkozik, molekulárisan felbontja az egyetemes mintázatokat, az emberi és állati szenvedés mintázatait” – fogalmazott Selyem Zsuzsa.
A Man Booker-díj odaítélésekor elhangzott méltatásból idézve kiemelte, Krasznahorkai regényeinek szereplői a tradíciók nyomait a legkülönfélébb helyeken keresik Kínától New Yorkig, az író nem éri be a mindennel, ezért olyan felszabadító őt olvasni bármilyen nyelven: franciául, angolul, vagy akár norvégül is.
Mondataiban helyet kap a magasztos, a féktelen, mondatai vadak, zeneiek, monumentálisak. A mondatok nem egyszerűsítik le a világot, a szöveg mögött másik szöveg rejlik” – fogalmazott.
Kifejtette, Krasznahorkai szövegalkotási módja Pieter Brueghel filozofikus festői módszeréhez hasonlítható: a szövegekből az bomlik ki, hogy a természet hatalmas, a benne élő lények, emberek, állatók, aprók. Selyem Zsuzsa kiemelte az írónak a valóság iránti szenvedélyét, együttműködését a kortárs képzőművészettel és filmművészettel. „Krasznahorkai egyik korai írásában olvasható, hogy csak az történik meg, ami megfogalmazódik. Regényei a törékeny örökkévalóságról hoznak hírt” – mondta a docens.
A díjazott megtisztelőnek nevezte az elismerést, majd előrebocsátotta, beszédében „személyes ügyről” fog vallani, olyasmiről, amiről nem gondolta, hogy nagyközönség elé tárja. Személyes hangú irodalmi vallomásában felsorolta, melyik volt a világ- és magyar irodalom száz olyan alkotása, ami hatással volt rá. A felsorolásban egyes műveknél elidőzött egy-egy személyes élmény, meglátás vagy kritikai megjegyzés erejéig.
Szerepelt a listán Dante Isteni színjátéka, Shakespeare-drámák, Goethe Faustja, valamint számos költő „összes verseinek kötete”: Berzsenyié, József Attiláé, Pilinszky Jánosé.
„Sosem szerettem a Faustot, mégis óriási hatással volt rám. Ezt a könyvet mindig szerettem volna elfelejteni, sosem sikerült” – mondta például Goethe művéről. József Attiláról szólva úgy fogalmazott, tőle tanulta meg, hogy szavainknak külön-külön és együtt is tétje van, Berzsenyit pedig „darabosan érzékeny, melankolikus szörnyetegnek” nevezte, és azt is elárulta, Kafka és Hajnóczy Péter műveinek olvasása nélkül nem lett volna belőle író.
De szerepelt a százas listán többek közt Borges, Krúdy, aki Krasznahorkai szerint „számára a legmagasabb magyar író”, valamint Proustnak Az eltűnt idő nyomában című regénye, Becket Godot-ra várva című drámája, Cervantes Don Quijotéja, Márquez Száz év magánya, Tennessee Williams drámái, Truman Capote regényei, James Joyce Ulyssese. A román irodalomból megemlítette Panait Istrati és Titus Popovici művét, valamint Keatset, Thackerayt, Csehovot, Gorkijt, Dosztojevszkij A Karamazov testvérek című regényét is.
– emlékezett az író.
Krasznahorkai László 1954-ben született Gyulán. Első regénye, az 1985 óta rengeteg kiadást megért Sátántangó azonnali elismerést aratott, és megfilmesítette rendező barátja, Tarr Béla, aki azóta szinte kizárólag az ő könyveiből, illetve forgatókönyveiből készítette filmjeit. Műveit elismeréssel fogadták a kritikusok az Egyesült Államoktól Japánig.
Susan Sontag „az apokalipszis Gogolt és Melville-t idéző magyar mesterének” nevezte Krasznahorkait, W. G. Sebald pedig így írt róla: „Krasznahorkai víziójának univerzalitása a Holt lelkeket író Gogoléval rokon, s a kortárs irodalommal kapcsolatos minden kétségünket eloszlatja.” 1993-ban elnyerte Németországban az év legjobb könyvének járó díjat, a Bestenliste-Preis-t Az ellenállás melankóliája című regényéért.