Ó, az az aranyló puliszka! Hogy került a kukoricagánica, a málé avagy görhe az üstből a vendéglői asztalra?
Ha kimondjuk a puliszka szót, mindenkinek van róla legalább egy megosztható története. Próbálják ki! Mi sokat nevettünk az itt-ott megesett igaz meséken, amíg „kifőztük-sütöttük” puliszkás kínálatunkat. Megosztunk a történetekből egy csokorra valót.
Előbb buzog a víz az ércedényben, aztán fortyog, puffog az aranyló étek • Fotó: Veres Nándor
Emlékidéző és étvágygerjesztő is egyben a párálló puliszka • Fotó: Veres Nándor
Forr már az enyhén sós puliszkavíz • Fotó: Veres Nándor
Tűz és víz találkozásában válik eleggyé a puliszkaliszt • Fotó: Veres Nándor
A főzés kelléke a puliszkakeverő – a habverő későbbi találmány • Fotó: Veres Nándor
Mielőtt kiborítják, nedves fakanállal is alakítják a formáját • Fotó: Veres Nándor
Szeletelés cérnával – egyszerűen, szépen • Fotó: Veres Nándor
A pisztráng ételkísérőjeként kenyér és körítés is • Fotó: Veres Nándor
Madeirai eredetű, friss kapros polenta
A túrós puliszkatekercs kalóriáit nem érdemes számolgatni
Bócuj, a puliszkaguriga
Házi telemeával és ordával bőséges reggeli a polentakocka
A rakott puliszka a vendéglői asztalon is megtalálta helyét