Március 14-től látható a magyarországi mozikban Szász Attila új, romantikus történelmi thrillere, az Apró mesék. A fordulatokban gazdag játékfilm egyik főszereplője Molnár Levente erdélyi színész, akit filmbeli karakteréről, filmes és színházi munkájáról kérdeztük.
– A napokban mutatják be a magyarországi mozik Szász Attila új filmjét, az Apró meséket, amelynek egyik főszerepét játssza. Már hivatalos bemutatója előtt, a sajtóvetítés után nagyon jó visszhangot keltett az alkotás, több médiumban is elismerően írták róla, hogy „végre egy jó magyar történelmi thriller”. Reméljük, az erdélyi közönség is megtekintheti majd, de addig is, amíg csak a trailert láthatják az itteni érdeklődők, elárulná, milyen történetre számíthatnak?
– Minden tőlem telhetőt megteszek annak érdekében, hogy a romániai mozikban is bemutatásra kerüljön a film. Az Apró mesék műfaji meghatározása szerint történelmi szerelmi thriller, és ehhez hű is marad. A második világháború utáni periódusban játszódik a cselekmény négy főszereplővel, akiket Szabó Kimmel Tamás, Kerekes Vica, jómagam és egy ragyogóan tehetséges gyerek, Tóth Bercel alakít. Kerekes Vica játssza az általam játszott karakter feleségét, Szabó Kimmel egy úriembert, aki kihasználja a zavaros időket, és apróhirdetések alapján próbál nyerészkedni.
Abban az időben úgy volt, hogy hirdetések jelentek meg: ha valaki tud X.-ről vagy Y.-ról, jelentkezzen egy adott címen. A Szabó Kimmel által megformált figura ezekre a hirdetésekre jelentkezik, és hol egy tál levesért, hogy egy nadrágért azt állítja, hogy ismeri vagy ismerte az illetőt, akit keresnek. Ezzel mindenféle bonyodalmakba keveredik, néha menekülnie is kell. Bekerül egy erdő közepébe, ahol egy erdészlakban él egy nő a gyerekével. Háború után vagyunk, így egyáltalán nem tudni, hogy a férj visszajön-e, vagy sem. A fiatalember és a feleség közt szerelmi szál szövődik, a férj pedig hazatér. Tehát megvan, hogy miért történelmi a film, az is, hogy miért szerelmi. És azért thriller, mert amikor az általam játszott Bérces Vince megérkezik, a szerelmi háromszög megteremti a feszültséget, fenntartja a film izgalmát.
Azt is szeretem ebben a filmben, hogy az igazság nincs nyilvánvalóvá téve, hanem az összes lehetőség igaznak tűnhet.
– Meséljen az Apró mesékben megformált karakteréről, Bérces Vincéről. Milyen figuráról van szó?
– Az én karakterem egy vadász, akinek részt kell vennie a második világháborúban, mint oly sokan másoknak. És mint ahogyan sokakra hatással volt a világháborús, rengeteg traumával járó időszak, rá is hatással van, a háború pedig nyilván különféle változásokat okozhat az emberekben. Bérces Vincét a családja negatívan ítélte meg a háború előtt, a történések valószínűleg változásokat okoztak a lelkében. A film ennek a változásnak a lehetőségeit kutatja, azt, hogy egy ilyen negatívan megítélt előéletű ember megváltozhat-e. A sztori egyrészt a külső lehetőségekről szól, másrészt az ő belső történéseiről is, arról, hogy vajon képes-e a változásra. Ezen a terepen izgalmas volt kutakodni, azt szoktam mondani, hogy ez egy „lubickolós” terep, ahol körbe lehet járni a lehetőségeket. Szász Attila rendező és Köbli Norbert forgatókönyvíró ennek teret adott, és nagyon jó munkaélménnyel gazdagodtam.
– A munkafolyamatról szólva, milyen volt ebben a filmben dolgozni?
– Minden egyes munkának örülök, minden egyes embernek hálás vagyok, akinek egyszer is megfordult a fejében, hogy velem dolgozna.
Ugye, el kell készülnie a forgatókönyvnek, aztán a filmalap úgy ítéli meg, hogy támogatandó, aztán fontos a producer szerepe, aki az egészet összefogja, megszervez mindent, ami szükséges egy forgatáshoz. A színészek ennek a teljes folyamatnak az utolsó 10 százalékában jelennek meg. Amikor olyan körülmények közt van lehetőségem dolgozni, hogy minden biztosított ahhoz, hogy jó munkát végezzen az ember, és amikor olyan jó csapattal dolgozhatom, ahol mindenki – nemcsak aki a kamera előtt áll – úgymond odateszi a csontot, akkor az engem is arra buzdít, hogy ugyanezt megtegyem. A munka nehézségét ilyenkor nem érzi az ember. Én nem nehézségként élem meg a munkát, hanem örömként.
– Mindig úgy történt az esetemben, hogy a színpadi deszkáktól sosem váltam meg. Dolgoztam a gyergyószentmiklósi Figuránál, majd a Kolozsvári Állami Magyar Színháznál. A színházi és filmes szakma közt belső érzelmi világom szempontjából nincsen különbség. Technikájában tud másféle lenni a két világ, de minimális a különbség, ami nagyrészt arról szól: milyen távolságra kell célozni azt, amit a színész csinál. Egyébként mindig is úgy volt, hogy én kerestem a deszkát, és nem a deszka engem. Most is egy ilyen keresési folyamatnak vagyok valamelyik fázisában, és biztos vagyok benne, hogy elérkezik az a pillanat, amikor ismét színházzal is foglalkozom. De nem szeretném kizárni, hogy amikor lehetőségem van, akkor filmben dolgozzak. Jelenleg a hangsúly inkább a filmen van.
– Megemlítene most készülő filmeket, amikben szerepel?
– Már elkészülteket is megemlítenék, tavaly mutatták be Nemes Jeles László Napszállta című filmjét, ugyancsak tavaly Bogdán Árpád Genézis című alkotását, amit Kolozsváron is láthatott a közönség. Tavaly ősszel dolgoztunk Deák Kristóffal, a Mindenki című Oscar-díjas rövidfilm rendezőjével: a következő, Foglyok című filmje április környékén jelenik meg. Előkészületben van Krasznahorkai Balázs filmje, és Ujj Mészáros Károly rendezőnek az idén ősszel-télen forgattuk az Alvilág című sorozatát–, amit az RTL Klub sugároz, úgyhogy Erdélyben is követhető.