Életértékelés egy tragédia után – hősiesen viselkedett egy erdélyi diáklány a budapesti kollégiumtűzben
Erdélyi hallgatónak köszönhetően menekült meg sok diák a január végi tűzesetben, amely a Károli Gáspár Református Egyetem budapesti, Ráday utcai kollégiumában történt. A magyarfenesi Lengyel Anna a segélynyújtásról, az isteni gondviselésről beszélt a Krónikának.
„Az első dolog, ami eszembe jut a tűzesetről, az a gondviselés, hiszen olyan sokan megmenekülhettünk” – fogalmazott Lengyel Anna.
A Kolozs megyei Magyarfenesről származó lány számos diáktársát értesítette a helyszínen arról, hogy tűz ütött ki a Károli Gáspár Református Egyetem budapesti, Ráday utcai kollégiumában, amely január 23-án leégett.
Mint lapunknak kifejtette, nagyjából egy időben vette észre néhány bentlakóval a fehér füstöt, és a folyosóra kilépve egy hatodéves teológus közölte velük, hogy tűz ütött ki.
„Elszaladtam a poroltóért, és meg akartuk keresni a tűz forrását, de hamarosan olyan tömény és fekete lett a füst, hogy semmit sem lehetett látni. Így elkezdtük az embereket értesíteni, sorra bekopogtattunk minden szobába. A diákok közül sikerült mindenkit kimenekíteni, és az volt a csodálatos, hogy a legtöbben egyből komolyan vették, rögtön reagáltak, és kimentek az épületből” – részletezte a BBTE Református Tanárképző Karának harmadéves diákja, aki jelenleg Makovecz-ösztöndíjjal tanul Magyarországon. Hozzátette, tanév közben több mint 160 ember lakik a bentlakásban, de a vizsgaidőszak miatt sokan hazautaztak, ezért körülbelül 80 ember tartózkodhatott a kollégiumban.
Rendszeres vendége volt az intézménynek az a 45 éves férfi, aki életét vesztette a tűzben. A tanulók hozzá is bekopogtattak, de valószínűleg nem vette egyből komolyan a figyelmeztetést.
Lengyel Anna elmondta, ő néhány másodperccel később indult el az utolsó diákokhoz képest, akik kimenekültek az épületből.
A szándékos gyújtogatás következtében leégett kollégium jelenleg lakhatatlan, a bentlakókat rendőri kísérettel, sisakban és maszkban kis időre visszaengedték, hogy összeszedjék a megmaradt tárgyaikat. Az erdélyi hallgató szerint a legfelső szint károsodott a leginkább, a második emeleten – ahol ő lakott – is nagy kár keletkezett, az első szinten pedig nem volt tűz, viszont a tömény füst és a korom oda is eljutott, illetve az oltáskor a víz tönkretette a sok elektromos eszközt.
„A meneküléskor volt bennem egy olyan gondolat, hogy vissza kellene menni a telefonért, laptopért, iratokért, de egy másik gondolat ezt úgymond megsemmisítette. Úgy érzem, hogy ez nem a saját hiúságom volt, hanem az a szeretet, hogy a társaimat előbbre tartom, és ez nem egy emberi jellemző, hanem Isten jelenléte volt” – mondta Lengyel Anna. Hozzátette, lelkileg nem viselték meg nagyon a történtek, mivel nagyon gyorsan belátta azt, hogy több oka is van a hálára.
– mutatott rá az egyetemista.
Kifejtette, amikor kimenekültek, és látta, hogy lángokban áll az épület, nagyon hamar elszállt a szomorúsága, amint eszébe jutott a következő ige: „Ne gyűjtsetek magatoknak kincseket a földön, ahol a rozsda és a moly megemészti, és ahol a tolvajok kiássák és ellopják. Hanem gyűjtsetek magatoknak kincseket a mennyben, ahol sem a rozsda, sem a moly meg nem emészti, és ahol a tolvajok ki nem ássák, sem el nem lopják. Mert ahol van a ti kincsetek, ott van a ti szívetek is.” (Máté evangéliuma, 6. rész, 19–21. vers).
Utólag kiderült, hogy a diáklány édesapja, Lengyel István református lelkész aznap ugyanerről az igéről prédikált az ökumenikus imahét keretében.
„Arra gondoltam, hogy odavesznek a tárgyak, könyvek, amelyek fontosak számomra, de mégis a legnagyobb, amivel rendelkezhetünk a földön, az életünk, az nem veszett oda, és a számunkra legfontosabb emberek élete sem. Bár van egy ember, akinek nem sikerült kimenekülnie, és az ő halála nagyon megrázó volt, viszont mégsem érzem úgy, hogy véglegesen lesújtó volna, mert van reménységünk a Krisztusban, aki érte is meghalt, és ez a családapa egész életében hűen vallotta és személyes megváltójának tekintette Jézust. Úgy gondolom, hogy a családjának is ez a legnagyobb vigasztalás” – hangsúlyozta Lengyel Anna.
A Ráday-kollégium ügyében három budapesti fiatalt gyanúsítottként hallgattak ki közveszélyokozás miatt, de a tűzért felelős kamaszok büntetésének várható tartama nem indokolja a letartóztatást, ezért szabadlábon védekezhetnek.
Egyikük 16, a másik kettő 15 éves. A három fiatal január 23-án egyikük otthonában találta ki, hogy valamit fel kellene gyújtani.
Kétszáz forintból körömlakklemosót vettek, majd a Markusovszky térre mentek, hogy ott egy kukát vagy valami mást felgyújtsanak. A kollégium falának volt támasztva egy szivacs, azt az egyikük lelocsolta a körömlakklemosóval, másikuk pedig meggyújtotta. Ezt követően sietve távoztak a helyszínről. A tűzoltók a riasztást követően nyolc percen belül a helyszínre érkeztek, a kollégium épülete nagy terjedelemben, több szinten égett.
A tűzoltás három órán át tartott, a végleges munkálatok másnap délelőttig tartottak, a helyszínen mintegy száz tűzoltó dolgozott. Már az oltás során sikerült meghatározniuk, hogy hol keletkezett a tűz. A falhoz támasztott szivacs mögött egy használaton kívüli ajtó volt, és a mögötte lévő berendezési tárgyak is begyulladtak. Az ajtó egy lépcsőházba nyílt, amelynek tetején nyitva volt az ablak, így „mintegy kéményhatással” tudott a tűz terjedni. Ez volt az oka, hogy a tűzoltókat a kiérkezésükkor már komoly tűz fogadta.
Az elmúlt napokban az Erdélyi Református Egyházkerület és a Magyar Unitárius Egyház is adományozási felhívással fordult egyházközségeihez, valamint minden adakozó szándékú személyhez, és továbbra is várják a segítséget. Elérhetőségek, részletes információk a két egyházkerület honlapján találhatók.