Világhírű szakember segíti a székelyföldi hokit – interjú Zakariás Zsolt Ausztriában dolgozó sportiskola-vezetővel
Nemzetközileg elismert, erdélyi születésű, több mint harminc éve Ausztriában élő szakembert kért fel a Székelyföldi Jégkorong Akadémia a Csíkkarcfalván épült edzőközpont termeinek berendezésére, az ott dolgozó szakemberek felkészítésére.
Világhírnevet szerzett az ausztriai Klagenfurtban működő, a csíkszeredai Zakariás Zsolt által vezetett sportiskola. A karintiai iskolában kinevelt sportolók számos sportágban értek el kiváló eredményeket világ- és Európa-bajnokságokon, Zakariásék több neveltje az NHL-ben játszik.
A magyar–örmény gyökereit büszkén felvállaló Zakariás Zsolt 1964-ben született Brassóban, de gyerekkorát Csíkszeredában töltötte, kisiskolás korában zongoraórákra és gyorskorcsolyaedzésekre járt, középiskolás korára eldőlt, sportoló lesz.
A Lăzărescu házaspár tanítványa volt, nemzetközileg is figyelemre méltó eredményekkel büszkélkedhetett. Nagy csalódás érte 1984-ben, hiszen bár a berlini világkupán megfutotta az olimpián való induláshoz szükséges időeredményt, Kopacz Tibor után ő volt a második legjobb romániai gyorskorcsolyázó, mégis Kopacz mellett egy Zakariásnál gyengébb román sportoló utazhatott Szarajevóba, a téli ötkarikás játékokra.
Közben a kiváló tanárai révén nemzetközileg is nagy hírnévnek örvendő bukaresti testnevelési főiskolán (IEFS) végezte tanulmányait. Akkortájt egyetlen testnevelési főiskola volt Romániában, harminc helyet hirdettek meg minden évben, és egy helyre húsz-huszonöt jelentkező volt. Zakariás csoporttársa volt többek között a tornász Éberle Emília Gertrúdnak és Kurt Szilernek, a kardvívó Szabó Vilmosnak vagy a későbbi BEK-győztes Helmut Duckadam labdarúgókapusnak. Zakariás Zsolt a főiskola befejezése után, az államvizsga előtt Ausztriában maradt, disszidált.
– Hogyan alakult ausztriai sportolói, majd edzői karrierje?
– Hét évig versenyeztem Ausztriának, benne voltam az osztrák válogatottban, világkupaversenyeken, világbajnokságokon, Európa-bajnokságokon képviseltem Ausztriát. Ott voltam a top 10-ben ezeken a nagy világversenyeken, pedig felkészülési lehetőségeim korlátozottak voltak.
A profik között én voltam az egyedüli amatőr. Közben voltam osztrák katona is, és honosítottam az egyetemi diplomámat. Ennek érdekessége, hogy az egyetemre magyarul felvételiztem, a főiskolát románul végeztem, és később németül államvizsgáztam. Gyorskorcsolyázói karrierem az 1994-es olimpia előtt fejeződött be, amikor lesérültem.
Ezt követően sportszakértői tanácsadóként dolgoztam az egyik sportorvosi intézetben, majd két kollégámmal megalapítottuk a karintiai sportiskolát, és ennek huszonegy éve, az elejétől kezdve vezetője vagyok. Több mint húsz sportágban készülnek diákjaink – téli és nyári sportágakban, az alpesi sítől a labdarúgáson át a kosárlabdáig.
Iskolánkban autonóm döntések születnek, mi döntünk a felvételinél, és a felkészítési terveket is mi készítjük el. A sport és az oktatás is nagy felelősséggel jár. Az utóbbi években rengeteg energiát és pénzt fordítottam a továbbképzésemre, bejártam szinte az egész világot, a legelismertebb szakemberekhez mentem el tanulni, ellesni a szakmát, szó szerint megvásároltam a tudásukat. A legmodernebb erőnléti felkészítőközpontokat látogathattam meg, tudom, hogyan működnek, milyen szakmai munka folyik ezekben a sportcentrumokban.
– Számos erdélyi, székelyföldi sportolón segített.
Isten nyugtassa, Bónis Ferenc, Miklós Edit akkori edzője keresett meg. Nagy tisztelettel és alázattal gondolok Bónisra, hiszen felismerte saját határait és segítséget keresett. Megtisztelő volt. Bónis az a szakember volt, aki nem engedte, hogy beleszóljanak a munkájába, Edit fejlődése érdekében azonban nálam kopogtatott. Edzésterveket és szakmai segítséget nyújtottam többek között a sílövő Szőcs Emőkének, a síkrosszos Papp Koppánynak, a hódeszkás Kinda Gézának vagy a jégkorongozó Részeg testvéreknek, utóbbiak minden nyáron nálunk, Klagenfurtban készülnek.
– Milyen célból látogatott Csíkkarcfalvára?
– Örömmel vettem a felkérést a székelyföldi akadémia részéről. Meglepetésemre nem felejtettek el, felkértek, hogy segítsem az akadémiát, annak berendezését. Tánczos Barna, az akadémiát működtető Mens Sana Alapítvány vezetője szabad kezet adott arra, hogy tapasztalataim alapján, elképzeléseim szerint rendezzem be a központ sportos részét. Ez március végére befejeződik, addig még érkeznek szállítmányok. Az erőgépek stb. logisztikai felállítása az én terveim alapján történik, a következő lépés pedig az, hogy az itteni edzői körökből keressem ki a legjobb szakembereket, őket tanítsam meg a terem használatára, a jégkorongozók fejlesztésére.
Szó esett arról is, hogy sport szak indul a Sapientia egyetemen, és szívesen látnának oda tanárként.
– Hogyan látja, lesz-e újra sikeres gyorskorcsolyasportja Csíkszeredának?
– Esély van, de ahhoz olyan csapatot kell összeállítani, olyan tanári és menedzseri gárdát, amely szívvel-lélekkel dolgozik ezért. Több ezer gyereket megmozgat Székelyföldön az iskolai korcsolyaprogram, de nem mindenkiből lesz hokis, így a többiek közül kerülhetnének ki a korcsolyázók. A rövid pályásra, a short trackre gondolok, mert a nagypályáshoz olimpiai méretű pálya kell. Jó példa a short track szempontjából Magyarország, ahol volt korcsolyás társam, Bánhidi Ákos most a menedzser. Ők a világ élvonalába jutottak.