Csendben diszkriminált alkotások: a magyar zenészeknek csak alamizsnajogdíj jut Romániában
Se szeri, se száma a romániai magyar szellemi alkotásoknak, az erdélyi zenekarok repertoárja rohamosan gyarapszik, a magyar együttesek, dalok pedig ugyanúgy hozzájárulnak a jogdíjalap gazdagodásához, mint a román zenei alkotások. Ennek ellenére a magyar zenekarok jóval kevesebb részsedéssel kell beérjék a zenei jogdíjak után.
Romániában az ORDA (Oficiul Român pentru Drepturile de Autor) az az állami hatóság, ahol az alkotók vagy a szerzők saját műveiket bejelenthetik és levédhetik. Ez tulajdonképpen az állami szerzői jogi hivatal. Ott ellenőrzik, láttamozzák és leltározzák a bejelentett alkotásokat. A hivatalnál tett bejelentéseikkel a művészek országosan és hivatalosan elismert alkotókká válnak.
Szellemi tulajdonukká válhat egy zeneszám, egy irodalmi alkotás, egy feltalálás, de gyakorlatilag bármi, ami egyedinek számít egy bizonyos szakterületen belül.
Az ORDA a szellemi tulajdon szakterületén tevékenykedik, a szerzői és azzal szomszédos jogokkal foglalkozik. Olyan jogi személyiséggel bíró hatósági szerv, amely a kormány felügyelete alatt fejti ki tevékenységét. Ez az egyetlen olyan hatóság, amely saját hatáskörében szabályozza, regisztrálja, leltározza, engedélyezteti, felügyeli és ellenőrzi és/vagy elbírálja tudományos-technikai szempontból a szerzői és azzal szomszédos jogokat. Működése a Művelődési és Egyházügyi Minisztérium fennhatósága alá tartozik.
Attól a pillanattól kezdve, amikor egy szerző vagy alkotó ennek a hatóságnak az elismervényét megszerezte, joga van szerzői jogdíjra mint juttatásra, azaz pénzbeli kifizetésre. Ennek értékét nem az ORDA határozza meg, hanem maga az alkotás, a szerzemény „használhatósága”.
Ez azt jelenti, hogy az adott alkotás milyen jövedelmet generál használatakor. Egy irodalmi mű esetében például a „használhatóság” azt jelenti, hogy hány ember olvassa el. Pontosabban hány személy vásárolja meg a kiadott könyvet.
Ez egy zeneszám esetében is ugyanazt jelenti: hány személy fogja megvásárolni az egyedi dalt? Az viszont, hogy miként termel profitot egy bejegyzett alkotás, már nem ennyire egyszerű. A rendszer részét alkotják ugyanis a szervezetek, amelyek a szerzői jogdíj használatát követően begyűjtik a szerzőt megillető pénzdíjakat, majd eljuttatják azokat a szerzőkhöz.
Romániában 16 olyan szervezet működik, amely konkrétan az egyes jogdíjakkal és azok kezelésével foglalkozik. Ezek közül több is foglalkozik a zene szakterületével. Egyik az UCMR-ADA, amely a zenealkotók, zeneszerzők szerzői és szomszédos jogainak következtében nyert juttatások begyűjtését és kifizetését végzi.
Az említett szervezetekkel elméletileg érdemes szerződéses viszonyba lépni, mivel ők hatékonyak az ellenőrzésekben, főleg az alkotónak járó bevételek kiszámításában és behajtásában. A velük kötött szerződés felhatalmazza őket az alkotások kereskedelmi cikként történő kezelésére. Természetesen az egyes szervezeteknek jár ezért kezelési díj is.
Ők ellenőrzik például, hogy egy rádióadónál hányszor játszották le az adott zeneszámot, sőt javasolhatnak az egyes rádióállomásoknak (akár külföldön vagy belföldön) lejátszási listát is. Mindez attól függ, hogy az egyes szervezetek milyen szerződéses viszonyban állnak a zeneadókkal, rádiókkal – hazaiakkal és külföldiekkel egyaránt.
Ugyanakkor a „felhasználók” (a zeneszámok esetében a rádió és tévéadók, kábelszolgáltatók, internetes portálok) is kötelesek mérni, hogy hol hányszor, milyen idősávban hangzottak el a dalok.
Erről időnkénti jelentést kötelesek küldeni a szerzői jogdíjakat kezelő szervezetekhez, amelyek ellenőrizhetik azokat. Mindegyik ilyen szervezet saját szabályozása szerint határozza meg a begyűjtés módszerét, a kifizetésekre vonatkozó eljárásokat, a kezelési költségek díjait, továbbá a felhasználókkal kötött szerződés értelmében azt, hogy az egyes zeneszámoknak mekkora a pénzben mért értéke. Fontos megjegyezni azt is, hogy a szervezetek minden év végén kötelesek leadni az ORDA-hoz az előző esztendőre vonatkozó részletes elszámolást.
Természetesen a törvény nem teszi kötelezővé az említett szervezetekkel való szerződéskötést. Ha a zeneszerző úgy dönt, hogy önállóan oldja meg alkotása értékesítését (televízióban, interneten vagy kábelszolgáltatónál), akkor neki kell az azzal járó adókat, járulékokat befizetnie.
Továbbá ellenőriznie kell, hogy hol, mikor, hányszor játszották be vagy le a zenéjét, esetleg hol használtak fel részletet belőle, hányszor és mekkora időtartamban történt ez, mert annak függvényében határozható meg az érték, amely a szerzői jogdíjat jelenti. A szerzők akár tagságot is vállalhatnak az egyes szervezeteknél. A szerzői jogdíj megszerzésének azonban ez nem feltétele. Az egyes szervezetek működéséről, tevékenységéről azok hivatalos honlapján lehet tájékozódni, de csak román vagy angol nyelven.
Azt is tudni kell, hogy az egyes szervezetek állandó területi kirendeltségeket, azaz felügyeleteket működtetnek. Például az UCMR-ADA kilenc területi felügyelettel rendelkezik, 49 alkalmazott felügyelővel dolgozik, és egyes felügyeletei több megyére kiterjedt munkát végeznek.
Honlapjukon két magyar név szerepel: Kovászna megyében Lőrincz Imre, míg Hargita megyében Szakál Zoltán az UCMR-ADA képviselője. A 49-ből tehát két magyar személy van, akinél tájékozódni lehet a magyar zenei alkotásokra vonatkozó szerzői jogdíjakkal kapcsolatosan.
A kisebbségi nyelvhasználati törvény értelmében az egyes területi kirendeltségeknek magyar nyelvű információs anyaggal kellene szolgálniuk a többségben magyarok által lakott településeken.
A honlapokon megtalálható adatok (például a tagok listája) nem minden esetben elérhetők, vagy hiányosak. Az elszámolásról kiállított anyagokat, amelyek a kifizetéseket tartalmazzák, a legtöbb esetben nem frissítik – még az ORDA hivatalos honlapján sem. Az elérhető részleges adatok szerint romániai és külföldi szerzői jogdíjakra jogosultak kategória létezik. Ezen adatok alapján a zenei szerzői jogdíjakra jogosult magyar zenealkotások és alkotók az összesítésből alig érik el az egy százalékot.
Nehezíti a helyzetet, hogy külön az erdélyi magyar zenei szerzői jogokkal foglalkozó szervezet nincs Romániában. Sőt egyetlen szervezet hivatalos honlapján sem szerepelnek magyar nyelvű információk.
Az elérhető elszámolások tételenként tartalmazzák a feltüntetett összegeket, de nem nevezik meg a szerzőket vagy azok képviselőit, akiknek az összegeket kifizették. Arról sem közölnek információt, hogy kik azok, akik befizetnek szerzői jog alapján a felhasznált alkotásokért. Pontosabban nincsenek nevesítve, csak gyűjtőtételben közlik, rádióadóktól, tévéadóktól befolyt összegeket tüntetnek fel.
De az elszámolásból már következtetni lehet arra, hogy létezik tagsági díj (egyes szervezetek esetében), hogy van kezelési díj, a szervezet fenntartásának díjai és azok járulékos költségei, sőt közös alap is, valamint az alkalmazottak díjai és a saját tevékenységükből fakadó adók, továbbá költségek. Az, hogy egy zeneszámot hányszor játszik le egy rádió- vagy tévéadó és mire használják fel, már a szerzővel (vagy az őt képviselő producerrel, gyártóval, felhatalmazottal) kötött megállapodás függvénye.
Nyilván szempont az egyes szerzői jogdíjkezelést végző szervezeteknek az is, hogy tagjaik alkotásai minél nagyobb népszerűségnek örvendjenek, mivel a jogdíjak kifizetése ehhez aránylik.
Ezért is egy jogdíjakat kezelő szervezetnek érdeke, hogy minél nagyobb összeg fölött rendelkezzen.
Amikor egy dal nagyon népszerű lesz, felhasználhatósága jelentősen megnövekszik, azaz keresetté válik. Ez azt jelenti, hogy nagyobb jogdíjra számíthat az alkotó, és nagyobb a jövedelem a szervezet számára is.
Egy erdélyi magyar dal felhasználhatósága, akár százalékban is mérve, azonban nem jelent akkora összeget egy szervezet számára, hogy a javasolt lejátszási listába bekerüljön, mint egy román nyelvű zeneszám.
Az erdélyi magyar zene és más alkotások felhasználói a magyar nyelvű tévé- és rádióadók. Ezek általában helyi, legjobb esetben megyei szintű lefedettségűek. Ám a helyi adók nem rendelkeznek 24 órás műsoridővel. A szerzői jogdíjakat kezelő szervezetek a bemutatott formanyomtatványok szerint az általuk kiszolgált település népességszámát is figyelembe veszik a díjak kiszámításánál.
Ennek alapján viszont országos szinten a kis vagy közepes felhasználók kategóriájába kerülnek. A sugárzott zenei hanganyag után ők is kötelesek elküldeni a szerzői jogokat kezelő szervezetekhez a napi lejátszási listákat, másodpercenkénti lebontásban.
A zenei szerzői jogdíjakat kezelő szervezet számára tehát jóval kisebb profitot jelent egy magyar szerzemény, mint egy román dal. Ha úgy tetszik, a román nyelvű dal eladhatóbb, felhasználhatóbb, mint egy magyar nyelvű dal.
Az erdélyi magyar zeneszámok hazai felhasználhatósága elenyésző vagy egyáltalán nem is létezik. Az új erdélyi magyar zenéket nem játsszák a rádiók, emiatt nem részesülhetnek szerzői jogdíjból.
Ha egyszer vagy kétszer adásba kerülnek, nem akkora a „felhasználásuk”, hogy egy szerzői jogdíjakat kezelő szervezet emiatt akár pereskedjen vagy különösebb ellenőrzést indítson. A dal alkotója utánajárhat, hogy mennyi is az őt megillető szerzői jogdíj, de a nehézkes és egyáltalán nem egyértelmű bürokratikus eljárások talán többe kerülnének, mint a nyereség.
Szerzői jogdíj tehát elvileg jár az erdélyi magyar alkotóknak is, de mivel alkotásaik felhasználhatósága kisebb, ennek köszönhetően a román többség jár jobban. E tekintetben is.
Az UCMR-ADA honlapján közzétett elszámolás adataiból kiderül, hogy összesen 105.983.269 lej került be a szervezet költségvetésébe, és ebből az, ami konkrétan kifizetésre kerülő zenei szerzői jogdíj összesen 69.913.533 lej tagok számára és 45.242.275 lej külföldi (jogdíjakat kezelő) szervezetek számára. Az elszámolás külön jeleníti meg az elosztásra került bruttó összeget, 141.253.091 lejt, amely a tagok és nem tagok, valamint a külföldi jogdíjakat kezelő szervezetek számára elkülönített összeget jelenti. Ez nem egyezik meg a konkrétan kifizetett összeggel, a 115.155.808 lej értékkel, mivel ez utóbbi a konkrét kifizetésekre vonatkozik, ami be is folyt az egyes tagok és nem tagok zsebébe.
Külön tételként jelenik meg a szervezet számára fenntartott kezelési díj, amely 14.667.062 lej, azaz 13,84% az összből. A felhasználók közül, a zenei felvételek és hanganyaggyártók 526.630 lejt fizettek be a szervezetnek szerzői jogdíj címen, míg a vizuális és zenei felvételgyártók 7.616 lejt. Mindemellett a „köztéri előadói egységek” kategória, azaz a fesztiválok és különböző köztéri rendezvényszervező szervezetek (cégek, egyesületek, alapítványok, fesztiválszervező-irodák) által begyűjtött összeg is megjelenik: 10.306.287 lej.
A „kereskedelmi egységek környezeti”, rendezvények zenei aláfestéséért befizetett jogdíj-típus, mint például vendéglők vagy zenei anyagot felhasználó bevásárlóközpontok részéről 28.271.414 lej gyűlt be. A magánpéldány igényléséből 5.906.717 lej jelenik meg az UCMR-ADA elszámolásában. A magánpéldány a zenei hordozókon az alkotók által igényelt saját, magánhasználatra került zenei hanganyagok. A filmszínházban (pl. színházi előadások, filmekben használt zenék) felhasznált zenei hanganyagok révén 3.998.916 lejt nyert az UCMR-ADA. A mobilhálózatok részéről 3.218.631 lej folyt be zenei hanganyag felhasználásából. A rádióadók részéről 9.600.635 lej, illetve a tévéadóktól 21.321.549 lej került be az UCMR-ADA kasszájába.
A „külső befizetések” címszó alatt mindazon befolyt összegeket lehet érteni, amelyek valamilyen befizetés késedelmi kamatját jelenti, vagy a különböző peres eljárásokból nyert összegeket, de ide sorolják a valutaárfolyam változásaiból adódó nyereségeket is. A kábelszolgáltatók már 19.621.355 lejt fizettek ki a zenei szerzői jogdíjakat kezelő szervezetnek, ami az összjövedelmük 1,35%-át jelenti.
A közintézmények és magánszemélyek befizetéseiből nyert tételek is jelentős összegeket jelentenek. Így a közintézmények részéről 14.005.320 lej, míg a magánszemélyektől 91.977.949 lej gyűlt be a szervezet adminisztrálásába. Az elszámolásban megjelenik az a kategória, amely a korábbi évekből ki nem fizetett összegekre vonatkozik. Ez azt jelenti, hogy egyes alkotók, személyek vagy akár szervezetek nem vették át az őket megillető szerzői jogdíjakat. Ez 98.943.661 lejes összeget jelent. Ennek okára a szervezet honlapján nem derül fény. A közzétett elszámolásból csak az látható, hogy a zenei és hanganyag-felhasználók gyűjtőkategóriákban szerepelnek, és így jelennek meg összesítve a kategóriák által kifizetett összegek.
A zenei szerzői jogdíjakat kezelő szervezet, ebben az esetben az UCMR-ADA honlapján nincs közzétéve név szerint az, hogy például egy év leforgása alatt melyik rádió- vagy tévéadó, mennyit fizetett be mint „zenefelhasználó”. De az sem derül ki, hogy kik a konkrét tagok vagy nem tagok, és azok számára, akár név szerint, mekkora szerzői jogdíj került kifizetésre. A jelen elszámolásban megjelenik ugyan, hogy tagok és nem tagok számára 69.877.250 lej került kifizetésre és ebből 4921 tag részesült, de hogy konkrétan melyik tag mennyit kapott, és a nem tagok számára mennyit is jelent a szerzői jogdíj, az nem derült ki.
1) https://ucmr-ada.ro/wp-content/uploads/2018/04/DAREA-DE-SEAMA-DUPA-ADUNAREA-GENERALA-30.03.2018.pdf (18-as oldal, sume colectate, repartizate și plătite)
KILÁTÓ - DOM