Jól jár, aki rétesevéssel indítja az új esztendőt – számos babona kötődik világszerte a szilveszterhez, illetve az új évhez

A sikeres új év reményében sokan mai napig szigorúan betartják a babonákat, régi szokásokat. Mit tehetünk annak érdekében, hogy szerencsések, gazdagok legyünk 2019-ben?

Régi magyar hagyományok szerint a szilveszter és az új év első napjának szokásai összefonódnak. Közös céljuk eredendően az volt, hogy a következő évre egészséget, bőséget, szerencsét és boldogságot hozzanak. Elődeink ilyenkor óvakodtak a rossz cselekedetektől, haragtól, veszekedéstől, káromkodástól, mindenféle kártevéstől, mert úgy tartották, hogy viselkedésük igencsak meghatározza jövő évi magatartásukat is.

Fontos szerepet kapnak a szilveszterhez kötődő zajkeltő szokások is, amelyek célja a rontó, ártó varázserők elriasztása a háztól, többek között karikás ostorral, dudával, csengővel, kolomppal. Jó hír a háziasszonyoknak: szilveszterkor nem ajánlatos házimunkát végezni, mert szerencsétlenséget hoz, ruhát se tegyünk ki száradni, mert az halálesetet jelent a családban. A főzést azonban nem lehet kihagyni ilyenkor sem:

csak a szárnyas húsokat kell kerülni, hogy ne kaparják el a szerencsét a következő évben, helyette készítsünk malachúst, mert az kitúrja a szerencsét nekünk.

Erdély-szerte közkedvelt a virsli, amelyet általában azért eszünk, hogy húsban gazdag új évünk legyen. Éjfél után pedig halat együnk, mert annak sok a pikkelye, amelyet a pénzzel, a gazdagsággal hoztak összefüggésbe elődeink, de vigyázzunk, nehogy kiejtsük a kezünkből, mert azzal a szerencsénk is „elúszik”. Erdélyben a legnépszerűbb újévi étel talán a lencse, amelynek fogyasztása sok pénzt sejtet a következő évre. Aki rétest eszik ezen a napon, tartós gazdagságra számíthat, aki pedig egész kenyeret vág meg, annak egész évben lesz kenyere. A népi hiedelem szerint a terített asztalon lévő dió a mákkal együtt a rontást is távol tartotta, de a fokhagymát is az átkok elhárításának céljával tették az ünnepi asztalra. Szerencsehozó jelképeink közé tartozik a kéményseprő, a négylevelű lóhere és a patkó is.

A bukovinai székelyek szilveszterkor hagymából jósoltak a következő évi időjárásra. A gazda félbevágott egy fej vöröshagymát, 12 réteget lehántott róla, ezek jelképezték a hónapokat. Mindegyikbe szórt egy kevés sót, és amelyikben reggelre elolvadt, az a hónap csapadékosnak ígérkezett, ha azonban a só megmaradt a hagymalevélben, akkor szárazságra lehetett számítani. A Dunántúl egyes részein régen úgynevezett tollas pogácsát sütöttek: a pogácsák közül előre kijelölték, melyik családtaghoz tartoznak, és egy-egy tollat szúrtak beléjük. Akinek a tolla megégett, az már nem érte meg a következő tollaspogácsa-sütést.

Az óév és új év közötti éjszakán arra is fény derülhet, hogy ki lesz a lányok élete párja. A népszokás szerint nem kellett hozzá más, mint néhány házilag gyúrt gombóc, amibe gondosan belerejtették a papírra írt legkülönfélébb férfineveket. Amelyik gombóc főzéskor elsőnek feljött a víz felszínére, az tartalmazza a jövendőbeli nevét. Ha a gombóc üres, a következő évben a lány nem számíthat komoly kérőre. A kíváncsi lányok óév éjszakáján kiszaladhatnak a disznóólhoz, és megrugdoshatják az oldalát: ha az ólban a disznó felröfög, akkor az új évben a lány férjhez megy, ha az állat nem ad ki hangot, valószínűleg nem lesz esküvő 2019-ben.

Régen nagyon fontosnak tartották, hogy újév napján férfi lépjen először a házba, és lehetőleg nem üres kézzel.

A férfi jelenléte és az általa mondott újévi jókívánság, illetve, hogy nem üres kézzel érkezik, növeli a ház lakóinak szerencséjét. Újesztendő napján tilos volt mosni, teregetni, varrni, fonni, hiszen úgy tartották, hogy ez szerencsétlenséget hoz a ház lakóira. Aki reggel a kútról elsőnek mert vizet, „elvitte az aranyvizet”, és egész évben szerencsés lett.