Hatalmas sebességgel robogott el mellettünk a lengyel vasút

A román vasút tragikus helyzete közismert, ahogyan az is, hogy egyelőre fényévekre állunk az Európa nyugati részén tapasztalható közlekedési infrastrukturális állapotoktól. Lengyelország példája azt mutatja, évek alatt csodákat lehet tenni a vasúti fejlesztésben.

Alig néhány évvel ezelőtt még sok közös vonásuk volt a lengyel és a román vonatoknak. Lengyelországban is több mint fél napot kellett utazni az ország egyik részéből a másikba. De 2014-re ez megváltozott. Üzembe helyeztek húsz gyorsvonatot, amelyek 250 kilométer/óra sebességgel képesek száguldani, s jelenleg a legnagyobb városok között az átlagsebességek 100 kilométer/óra fölött vannak.

A lengyelek tizenhatmilliárd eurót terveznek befektetni a vasúti szektorba 2023-ig, hatvan százalékát európai uniós finanszírozással – írta átfogó elemzésében a Hotnews hírportál. Bár Lengyelországban ma is vannak olyan vasúti szakaszok, ahol a szerelvények 50-60 kilométer/órával haladnak és a vagonok régiek, de ezek már ritka kivételeknek számítanak. A legnagyobb városok pályaudvarait felújították, üzleteknek, utazási irodáknak adnak otthont.

A lengyel vasútfejlesztés természetesen a vonalak felújításával kezdődött. A bukaresti hírportál beszámolója szerint az első tárgyalások a nagy sebességű vonatokról Lengyelországban 1994-ben kezdődtek, de csak 2007-ben készült el egy nemzeti stratégia a vonatok sebességének növelésére. 2011-ben már az Alstommal írt alá szerződést a PKP lengyel vasúttársaság húsz Pendolino vonat beszerzésére 665 millió euróért. Az összeg fele az Európai Beruházási Bank által nyújtott kölcsönből származott. Az összeg tartalmazza a tömítések karbantartását tizenhét évig.

Az első vonatszerelvények 2014-ben érkeztek meg, s az év végén léptek be a közlekedésbe. Maximális tervezési sebességük 250 kilométer/óra, de biztonsági okokból 200 kilométer/órára korlátozták Lengyelországban.

Az egyik útvonal egy viszonylag kis részén elérik ezt a sebességet, átlagosan 130-160 kilométer/órával közlekednek. A menetidők ennek fényében látványosan csökkentek egyes szakaszokon közel a felére, másokon harmadára. A Pendolino vonatok érkezése előtt Lengyelország mintegy 3,5 milliárd eurót fektetett be a vasúti infrastruktúra korszerűsítésébe a főbb vonalakon.

Mint a Hotnews írásából kiderül, az új szerelvények rendkívül népszerűek lettek. A lengyel vasúttársaság alkalmazta a LOT légitársaság korábbi ügyvezetőjét, s egy olyan rendszert vezetett be a jegyeladásokra, mint amilyen a repülőjáratok esetén működik: tíz-tizenöt eurós árak azoknak, akik már az utazás előtt két héttel megvásárolják a jegyeket nagyobb távolságokra. Minden vonatra körülbelül húsz, rendkívül alacsony árú jegy érhető el. Az árak annak függvényében emelkednek ahogy a jegy vásárlási időpontja közeledik az utazáséhoz, de nem túlzottan drágák.

Varsó és Krakkó között a leggyorsabb vonatok két óra és tizenöt perc alatt tesznek meg 300 kilométert, a jegy ára harmincöt euró, s azok, akik időben vásárolják meg, tizenöt euróért is megkaphatják.

A nagy sebességű vonat fogalmát többféle módon határozzák meg, de általában olyan szerelvényekre vonatkozik, amelyek 250 kilométer/óra sebességre képesek a saját, speciálisan számukra tervezett vonalakon vagy pedig 200-220 kilométer/óra sebességgel roboghatnak a módosított, de hagyományos vasúti síneken. Franciaország, Spanyolország, Olaszország és Németország egyes részein a vonatok 300 kilométer/óra sebességgel közlekednek, és két-három óra alatt képesek megtenni több száz kilométert (például Madrid és Barcelona között 3 óra alatt 620 kilométert).

Közép-Európában nincsenek TGV típusú szerelvények, de Magyarországon, Ausztriában, Csehországban, Szlovákiában és Lengyelországban vannak olyan gyors vonatok, amelyek képesek elérni a minimum 180-200 kilométer/óra sebességet, és pár száz kilométert tudnak haladni 100 kilométer/óra körüli átlagsebességgel.

A Lengyel Vasúttársaság tavaly 304 millió utast szállított, közel ötször többet, mint amennyit a Román Vasúttársaság (CFR Călători) és a romániai vasúti magáncégek.