Gasztrofotó: az ennivaló látványért
Vizuális világban élünk, a közösségi média térhódításával mondhatnánk: csak az van, ami fent van a Facebookon vagy az Instagramon. A vendéglátóipar is felzárkózott a trendhez, most már Erdélyben és Székelyföldön is elterjedt a gasztrofotózás.
Mint Pavlov kutyája, valahányszor szép, ízlésesen megkomponált hamburgerfotót látok, megkívánom az ételt, pedig valójában nem is rajongok a húspogácsás szendvicsért. Nem kis gyötrődést okozott tehát Józsa Levente fotóinak szemlézése. A fiatal székelyudvarhelyi fotográfus nemrégiben fogott termék- és gasztrofotózásba, Produckt Tales név alatt egy éve a Facebookon is elérhetők munkái. Manapság nehéz csupán egy szegmensben dolgoznia a fotósnak, főként itthon, magyarázza Levi.
„Többféle fotózásban kipróbáltam magam, szó szerint és átvitt értelemben is belekóstoltam a termék- és ezen belül a gasztrofotózásba. Nagyon tetszett, így a rendezvényfotózás mellett kiegészítésként ezzel is dolgozom” – magyarázta.
Levi képekben mesél (innen a tales, az angol meséből, történetből, szerk. megj.): egy-egy étel vagy termék történetét mutatja be a szemlélőnek, a születéséről, az alkotóról és az eredményről. Életszagú és varázslatos. „Ezek azok a munkák, amelyeket szenvedélyből készítek, de a saját projektek mellett nagyobbrészt nyilván a megrendelések élveznek prioritást. Viszont szeretném, ha hosszú távon a megrendelők is megértenék ezt az elképzelést: történetben bemutatni egy terméket, egy ételt” – árulta el.
A fine-dining nemcsak a jóllakásról szól, ezt egyre több erdélyi vendéglátós is érzi és alkalmazza: az evés lehet minden érzéket gyönyörködtető gasztronómiai élmény is. Ilyen tekintetben a látvány alapvető fontosságú.
– fejtette ki Levente.
Az első gasztrofotózásra egyébként tisztán emlékszik: Székelyudvarhelyen akkor nyitott saját éttermet Jakab Mózes, ezért az Elemózsia ételeinek „megfotózása” mindkettejük számára első élmény volt. Azóta a térség több éttermének, séfjének is dolgozott a fotós, kihívás, mondja, hogy a kisrégióban mindig újat kell alkotni.
A folyamat megbeszéléssel kezdődik: hogy a megrendelő pontosan miről szeretne fotókat készíttetni és milyen célból. „Nem tartok fenn saját stúdiót, hisz úgy gondolom, az ételeket saját környezetükben, tehát ott kell megmutatni, ahol azokat a vendég elfogyaszthatja” – hangsúlyozta Levente, hozzáfűzve: a hitelesség ugyanakkor a későbbiekben is fontos, hiszen sok étterem abba a hibába esik, hogy a bemutatott ételeket a hétköznapokban nem tudja reprodukálni.
Elárulta, nem ritka, hogy gasztrofotóinak másolatát a konyhán is kifüggesztik, hogy a személyzet mindig ugyanúgy tudja elkészíteni a tálalást.
Bár az étel vagy a termék tálalása az azt elkészítő séf dolga, látványtervezésre is szükség van egy-egy fotózáshoz: tegyük fel, egy darab hús önmagában nem feltételnül mutatós, kell mellé egy kis „körítés”, hogy igazán megragadja a tekintetet. „Balázs Hunor séf szokott sok munkámnál segíteni, nagyon jó érzéke van a tálaláshoz, hogy egy-egy szitációba beültessen ételeket, termékeket” – magyarázta a fotós. Az eredmény magáért beszél.
Levi egyébként minden fotózáskor valóságos kuktává válik: sokszor furcsálló tekintettel nézik, ahogy beles a konyhákba, megkérdezi, mi hogyan készült a tényéron. „Érdekel, hogyan készül egy-egy étel. Úgy érzem, ez elengedhetetlen ahhoz, hogy a lehető legjobb képet tudjam róla készíteni” – magyarázta.
Másként szemléli az ételeket, amióta fotózza is azokat, sok érdekes trükköt is tanult már, de a főzésben még visszafogott.
„Sokat tanultam, folyamatosan vásárolok szakácskönyveket, de egyelőre ritkán főzök. Főként a könyvekben lévő fotókat nézegetem, hogy milyen eszméletlen dolgokat tudnak egyes fotósok kihozni egy szituációból” – árulta el. Az álom? Michelin-csillagos étteremben fotózni. De ez még csak a távoli jövő – tette hozzá –, addig bőven van mit tanulnia a gasztrofotózásról.