Pataky István 2018. november 21., 20:12

Román csodák

A kormányzó szociáldemokratáknál a kibírja-e a miniszterelnököm három hónapig című előadás után most a bárkiből lehet tárcavezető címmel futó lemez megy. Ha PSD-s vagy, s kiállsz Liviu Dragnea pártelnök mellett, bármennyi ellene hozott bírósági ítélet ellenére is, akkor kaphatsz egy minisztériumot. Amennyiben nem szereted a főnököt, hangosan bírálod is, de a véleményedet gyorsan, s a megfelelő irányban változtatod, szintén tárcával ébredhetsz. De miniszterré válhatsz, ha valamelyik haverod jóban van Dragneával és beajánl neki téged, mint egy rendes teleormáni fazont, aki csak merőleges államról hallott, s a SRI kezdőbetűiről inkább egy helyszínelőkről szóló tévésorozat jut eszedbe, de abban sem vagy biztos.

Nagy tételben fogadnék arra: nemzetközi szinten sem létezett még kormánykoalíció, amely ilyen rövid idő alatt ennyi miniszterelnököt és ilyen sok tárcavezetőt cserélt volna le. Az, hogy a romániai szavazópolgárok túlnyomó többsége nem ismeri a miniszterek nevét, de talán még a kormányfőét sem, szinte természetes. De amikor az újságírók, elemzők is bajban vannak a nevekkel az állandó személycserék miatt, már jól jelzi a kormányzás bohózatba fulladását. Itt már nem instabilitásról, kiszámíthatatlanságról beszélünk, hanem csődről.

Mindezzel egy időben, vagy éppen a fentiekben felsoroltak tudatában megállapíthatjuk: csodának vagyunk tanúi, román csodának. Az öngyilkos politikai merényletek sorozatát végrehajtó kormánypárt továbbra is magabiztosan vezeti a népszerűségi listát. Nem tudjuk, s nem is érdemes megjegyeznünk a gazdasági miniszter nevét, az ország gazdaságának növekedése mégis a legmagasabb az Európai Unióban. Mivel magyarázható ez a döbbenetes ellentmondás? Ami a jó gazdasági mutatókat illeti, Románia a kontinens egyik legnyitottabb, s egyben legkiszolgáltatottabb országa is, alapvetően a külföldi folyamatok határozzák meg a gazdaság mozgását. A válságot követő fogyasztás fizetésemelésekkel való ösztönzését pedig még a sűrű kormány- és miniszterváltások sem akadályozzák.

Ennél is egyszerűbb a magyarázat a PSD népszerűségi listavezetői pozíciójára. Bármilyen is a parlamenti többség, az általa demokratikus keretek között megszavazott kabinetek olyan gátlástalan, aljas eszközöket bevető ellenállásba ütköztek az államfő, a legbefolyásosabb intézményeket (beleértve az igazságszolgáltatás különböző szervezeteit s a titkosszolgálatokat) ma is ellenőrző ellenzék és a Johannisékat kedvenc bólogatójuknak kikiáltó brüsszeli irányítók részéről, hogy a látszólagos hatalmi pozíció megmaradása is bravúrnak számít.

A most éppen Európát kiáltó, s a PSD-n belüli puccsistákkal kiegészülő kormányellenes brigád minden megnyilvánulása – lásd Johannis tegnapi ócska antidemokrata játékát a miniszterek kinevezésével – elfogadhatóbbá teszi Dragneáékat. Míg a kormányzók bénáznak és a teljes össztűz alatt lévő pártelnökük parádés lavírozását figyelik leesett állal, addig a magukat européereknek hazudó ellenzéki akárkik erős intézményes, nemzetközi háttérrel sem jutnak egyről a kettőre.
Így áll Románia centenáriumi esztendejében, néhány héttel az uniós elnökség átvétele előtt.