Hajléktalansorsok élet és fagyhalál között: erdélyi menhelyek képviselői szerint nehezen áll talpra, aki egyszer az utcára kerül

Nemrég halálra fagyott egy hajléktalan Sepsiszentgyörgyön. A tragédia után lapcsaládunk arra kereste a választ, hogyan lehet megelőzni a hasonló eseteket: milyen módon tudnak segíteni erdélyi önkormányzatok az utcára került embereken.

Az alkoholfüggőség és – annak következményeként – a család széthullása, illetve a lakás elvesztése a leggyakoribb ok, amiért egyesek az utcára kerülnek. Közülük sokan nem akarnak hajléktalanszállókhoz fordulni, ugyanis

a szociális intézményekben szigorúak a szabályok, alkoholtilalom van, amit be kell tartani, ráadásul a szolgáltatásért bizonyos esetekben fizetni is kell.

Csakhogy a segítségnyújtást elutasítók életüket kockáztatják, hiszen a nagy hidegben halálra fagyhatnak. Ez sajnos már az igazi kemény tél beállta előtt megtörtént Erdélyben: amint arról beszámoltunk, nemrég életét vesztette egy sepsiszentgyörgyi hajléktalan, aki a mínusz 6 Celsius-fokos hidegben – egy másik férfival együtt – inkább a szabad ég alatt éjszakászott, mintsem bevonuljon a hajléktalanszállóra. A férfi halálát az éjszakai fagy és az alkoholfogyasztás okozta, társát hipotermiás tünetekkel, eszméletlenül szállították kórházba. A szentgyörgyi eset kapcsán arra kerestük a választ, milyen segítséget nyújtanak erdélyi önkormányzatok, hogyan próbálják megelőzni a hasonló tragédiákat, kik és miért szorulnak támogatásra.

A marosvásárhelyi hajléktalanszállót az önkormányzat működteti, 65 embernek biztosítanak éjszakai szállást. Székely István, a menhely igazgatója szerint számuk a tél beálltával várhatóan nőni fog. A szabályzat alapján akinek semmilyen jövedelme nincs, ingyen is meghúzódhat náluk, a szociális segélyezetteknek, a nyugdíjasoknak pedig napi 4 lejjel kell hozzájárulniuk a szolgáltatások költségeihez. Az éjszakai szállás mellett naponta egyszer meleg ételt is kapnak a lakók, ezenkívül civil szervezetek teát és szendvicset is juttatnak el hozzájuk.

Arra a kérdésre, hogy hányan lehetnek olyanok, akik nem a szállón, hanem az utcán élnek, Székely azt válaszolta,

még felbecsülni sem tudják a számukat. Közülük sokan függőségük miatt nem akarják betartani a szálló szabályzatát, ezért alszanak közterületeken.

A téli időszakban a helyi rendőrség nem hagyja őket a parkokban és más zugokban aludni, ilyenkor beviszik őket a szállóba. Volt példa arra is, hogy néhányan kikerültek a hajléktalansorból, többnyire idősek, akiknek sikerült öregotthonban elhelyezkedniük, vagy albérletbe költözniük. Egyéntől függ, hogy ki mennyire akar talpra állni – jegyezte meg Székely István.

Biró Edit, a csíkszeredai polgármesteri hivatal szociális osztályának vezetője érdeklődésünkre elmondta, a város hajléktalanszállóján állandó a felügyelet, és csak a szociális osztály által kibocsátott engedéllyel rendelkezőket látják vendégül. Nagyon hideg téli éjszakákon is csak úgy fogadják be az ittas embereket, ha először a kórház sürgősségi osztályán gyomormosáson esnek át.

– magyarázta az osztályvezető.

A szálló lakói havonta jövedelmük egyharmadáért vehetik igénybe a szolgáltatást. A meleg ebédet szintén külön meg kell fizetniük, azaz napi 12 lejért vagy közmunkáért cserébe jár a leves és második fogás. „Akik idekerülnek, azoknak halmozott problémáik vannak. Vagy alkoholfüggőségük, vagy agresszivitásuk miatt kerültek bajba, vagy megjárták már a börtönt, ehhez pedig általában még hozzáadódik a család széthullása is” – magyarázta.

Antal Teréztől, a csíkszeredai szociális központ referensétől megtudtuk, jelenleg tizenhatan laknak a szállóban, amely egyébként 31 férőhelyes. Volt rá példa, hogy telt házzal működtek, a „hiányzók” valószínűleg az utcán tengődnek valahol a városban. Mint fogalmazott, sokszor rájuk sem lehet ismerni, annyira elhanyagolják magukat, nem borotválkoznak, nem tisztálkodnak.

Akik mégis elfogadják a menedéket, megpróbálkoznak azzal, hogy becsempésszék az egészségügyi szeszt, mert általában azt isszák.

Arról ritkán beszélnek, hogy miért váltak hajléktalanokká – vannak, akik válás vagy a család elvesztése miatt kerültek ilyen helyzetbe. „Ha egyszer megpróbálják, és egy-két hónap eltelik, hogy az utcán lézengenek, akkor utána már nem is próbálnak segíteni magukon. Ritka az, aki ezek után igyekszik rendbe tenni az életét” – jegyezte meg. Egyik alkalommal valaki napszámosokat keresett, de a szálló lakói inkább elbújtak, minthogy dolgozni menjenek. Viszont vannak néhányan olyanok is, akik kilábaltak a hajléktalansorból. Például egy fiatal férfinak is sikerült, aki az utcára, majd a menhelyre került, időközben viszont munkát kapott, majd családot alapított, és kiköltözött a szállóból.

Jeszenszky Teréztől, a gyergyószentmiklósi hajléktalanszállót működtető Ora International segélyszervezet helyi vezetőjétől megtudtuk, jelenleg 13 hajléktalant látnak el központjukban, de pótágyakkal több mint húsz embert tudnak befogadni. „Mindig van félretéve egy kenyér és lekvár, zsír vagy margarin, ha kell nekik, és meleg teát is tudunk adni” – mondta a szálló vezetője. A szociális segélyezetteknek havi 120 lejjel, a nyugdíjasoknak a nyugdíjuk tíz százalékával kell hozzájárulniuk az ellátásukhoz. Csakhogy

a segélyszervezet a jövőben már nem fogja támogatni az üzemeltetést, ebben az évben is önkormányzati, valamint állami támogatásból tengődtek, a továbbiakban pedig kérdéses a fenntartás.

Egyébként nemcsak hajléktalanokat fogadnak be, hanem az épület emeletén bántalmazott anyáknak is menedéket nyújtanak gyermekeikkel együtt. Jeszenszky szerint a hajléktalanok között vannak olyanok, akik a sok adósság miatt kerültek utcára, akik egyedül maradtak, sokan pedig az alkoholizmus miatt süllyedtek erre a szintre. „Ezeket az embereket is emberszámba kell venni, csak úgy lehet rajtuk segíteni” – magyarázta. Hozzátette, volt rá példa, hogy eredménnyel jártak, és egy hajléktalan rendbe tudta szedni magát és életét. Úgy értékelte, a terápia mellett fontos az is, hogy feladatokat bízzanak rájuk, kapcsolódjanak be a főzésbe, a takarításba, a szálló működtetésébe.

A székelyudvarhelyi hajléktalanszállón, bár 11 férőhelyes, jelenleg 13 embernek nyújtanak menedéket. Mint Farkas Rékától, a szállót működtető Albert Schweitzer Alapítvány munkatársától megtudtuk, az első három hónap ingyenes, ezután jövedelmük tíz százalékával kell hozzájárulniuk az ellátásukhoz, a szállás mellett ugyanis meleg ételt is biztosítanak számukra.

Vannak, akik úgy kerültek az utcára, hogy családjuk kitagadta őket, vagy elváltak, többségük esetében a túlzott alkoholfogyasztás volt a fő ok, amiért fedél nélkül, egyedül maradtak.

Azonban sikertörténetekről is beszámolt: például egy idősebb férfi másfél évet lakott náluk, de időközben sikerült kibékülnie a feleségével, és így a hajléktalanszállóban töltött hosszú idő után elhagyhatta a menhelyet. Egy másik lakójuk pedig szociális lakáshoz jutott, és elköltözött tőlük, rendbe jött az élete. A hajléktalanszállón tengődők többsége beteg, idős, alacsony jövedelmű ember, aki a lakásmaffia, a sok adósság vagy a család elvesztése miatt maradt fedél nélkül.

A kolozsvári polgármesteri hivatal alárendeltségébe tartozó szociális és egészségügyi igazgatóság két intézményt működtet hajléktalanok számára. A sürgősségi szociális központ 50, míg az átmeneti hajléktalanszálló 60 férőhelyes – tájékoztatta a Krónikát Oláh Emese alpolgármester, aki szerint az elmúlt télen többször is előfordult, hogy a két központ túlzsúfolttá vált.

A hajléktalanszállók tisztálkodási lehetőséget és egészségügyi ellenőrzést nyújtanak a hozzájuk fordulóknak. A jövedelem nélküliek számára naponta egy meleg ételt is biztosítanak.

Továbbá tanácsadásban is segítenek a központok, hogy támogassák a hajléktalan személyek szociális és munkapiaci integrációját. A nem kolozsvári illetőségű személyek számára közbenjárnak azért, hogy a származási település önkormányzatától kapjanak segítséget. Oláh Emese szerint az önkormányzat a téli időszak idején fokozottan figyel arra, hogy ne maradjon senki a szabad ég alatt a hidegben. A helyi rendőrségen, illetve a két központban a nap 24 órájában fogadják a telefonos bejelentéseket.