Kovács István: álmodozni nem kerül semmibe – immár az elitkategóriát célozza meg a BL-ben bemutatkozott nagykárolyi futballbíró

Álmodozni nem kerül semmibe – véli Kovács István. A nagykárolyi futballbírónak már valóra is vált egy álma, amikor a Valencia–Young Boys mérkőzésen bemutatkozhatott a Bajnokok Ligájában. Vasárnap este ő fújhatta a sípot a Dinamo–FCSB Liga 1-es örökrangadón is.

– Zsúfolt időszak áll ön mögött: szerdán bemutatkozott a Bajnokok Ligájában, majd rögtön utána a Liga 1 örökrangadóján, a vasárnap esti Dinamo–FCSB meccsen fújta a sípot. Hogyan élte meg ezeket a napokat?

– Nagyon örültem, hogy sikerült bemutatkoznom a BL-ben, mert már annyira régóta vártam rá. Különleges érzés volt, és hála istennek jól sikerült a mérkőzés, jó értékelést kaptam az ellenőr részéről. Az országban pedig a Dinamo–Steaua az a mérkőzés, amire mindenki készül, amikor belefog a játékvezetésbe.

– Mennyiben más BL-meccsen, mint Liga 1-ben fújni a sípot?

– Nyilvánvaló, hogy a legjobb csapatok játszanak a BL-ben, ezért a játékritmus is gyorsabb, a játékosok pedig erősebbek és tisztábban játszanak. Bár az én meccsem nem volt épp a legtisztább, de ugye több BL-meccsen voltam korábban vonalbíró, és azt tapasztaltam, hogy nem volt sok beavatkozása a játékvezetőnek. Az én meccsemen most volt szabálytalanság, sárga és piros lapos is, de egy átlagos BL-meccsen úgy tizennyolc alkalommal kell közbeavatkoznia egy bírónak.

– Izgult-e?

– Természetesen izgultam, de ha ezt valaki nem érezné, azt jelentené, hogy nem érdekeli. Volt kis izgalom előtte, de miután belefújok először a sípba, elmúlik.

– A futballbírói szerepkör talán az egyik leghálátlanabb mesterség, miért lesz mégis valakiből játékvezető?

– A kezdetek kezdetén fociztam, szerettem volna futballista lenni, de nem úgy sikerült. Közben elvégeztem a játékvezetői képzést, és egy ideig párhuzamosan tevékenykedtem. Amikor láttam, hogy futballistaként nincs esélyem magasabb szintre kerülni, úgy döntöttem, hogy a bíráskodásra fókuszálok.

– És azóta a BL-meccs volt az álom…

– Persze az elején van egy álma mindenkinek, de akkor még nem gondoltam volna, hogy egész idáig eljutok. De ahogyan mondják: álmodozni nem kerül semmibe.

– Most, hogy ez valóra vált, gondolom, várja a következő BL-meccseket és utána akár egy Európa- vagy világbajnoki kiküldetést.

– A következő lépés az lenne, hogy bekerüljek a legjobb huszonkettőbe Európában. Az az elitkategória. Én jelenleg a legjobb negyven között vagyok Európában.

Az elitből válogatják azokat, akik nagy tornákra kikerülnek, és persze szeretnék oda eljutni.

A meccseken van egy ellenőr, egy játékvezetői megfigyelő, aki a pontozólap alapján értékel, vonja le a pontokat a hibákért. Például egy rosszul megadott sárga lap 0,1 pont mínusz, egy fontos döntésnek az elhibázásáért – mint amilyen egy piros lap vagy tizenegyes – 0,5 pontot vonnak le. Általában 8,3–8,6 között adják a jegyeket. Ez átmenő jegynek számít, azt jelenti, hogy jól végezte az ember a dolgát. Ha 8,1-8,2 a végső pontszám, akkor a következő fordulóban nem igazán várhatsz kiküldetésre, mert azt jelenti, hogy nem volt jó a játék menedzselése.

– És a minél több jó pontszám után lehet előléptetésre számítani?

– Kapunk egy mérkőzést, ha azt jól levezetjük, várhatjuk a következőt. Egy jó nemzetközi bíró általában 7-8 nemzetközi delegálást kap, ha minden jól sikerül. Ha egy évben kaptál nyolc meccset, és mindegyiket levezényelted problémamentesen, akkor előrelépsz, és kapsz BL-meccseket, és ha azokat is lehozod, akkor jogosult vagy arra, hogy feljebb kerülj egy kategóriával.

– Ezen a pontrendszeren változtatni fog, ha bevezetik a videóbírót?

– Nem, mert a hiba akkor is hiba marad. A videóbíró csak abban segít, hogy korrigálhatja az ember a hibáját, és nem éri annyi támadás a meccs után, nem lesz olyan nagy nyomás a média és a csapatok részéről. Mindenkivel előfordulhat, hogy hibázik, a videóbíró megadja a lehetőséget arra, hogy a játékvezető azt azonnal helyrehozza, de a hibája miatt ugyanúgy lepontozzák majd az értékeléskor. A minél kevesebb videóbírói beavatkozás azt jelenti majd, hogy jó a játékvezető.

– Milyen érzés volt a BL után Liga 1-es örökrangadót vezetni?

– Az örökrangadó nagyon különleges mérkőzés, erre mindig külön kell készülni, mert bármi megtörténhet. A szurkolók dobálhatnak be petárdákat, de más is megtörténhet. Ugye az este is beszaladt egy szurkoló a pályára, a játékosoknak pedig csak egy szikra kell, és már összeugranak. Ez egy nagyon érdekes meccs.

Romániában azt szokták mondani, hogy ameddig nem vezetsz le egy ilyen örökrangadót, addig nem is vagy bíró.

Jobban rákészülünk, mint egy átlagos meccsre. Még ha ez nem is helyes, de ez az igazság.

– Hogyan lehet erre felkészülni?

– Mentálisan. Mindamellett, hogy állandó összeköttetésben vagyok a partjelzőimmel, akikkel már ugye négy éve dolgozom együtt, nem is kell rájuk nézzek, mert már érzem, mire gondolnak, mi lesz a következő lépésük.

Nagyon fontos, hogy egy jó csapata legyen az embernek, mert bár én vagyok a középpontban, nélkülük a munkám nem érne semmit.

Meccs előtt megbeszéljük, hogy ha kulcsmomentumok vannak a meccsen, hogyan fogunk reagálni, kielemezzük a játékosok mozgását, az edzők keret-összeállításait. Nagyjából már tudjuk, mi lesz a következő lépésük, és persze mentálisan is fel kell legyen készülve az ember. Az este kevesen voltak, 22 ezren, de volt már nekem Dinamo–Steaua meccsem 40-50 ezer néző előtt is, és azt a nyomást fel kell tudni dolgozni. Mikor olyan sok ember van, hiába van a kommunikációs headset, mert nem is igazán halljuk egymást.

– A folytatás?

– Ez úgy szokott történni, hogy ha levezettünk egy mérkőzést, és az jól sikerült, akkor olyan fél napig, egy napig örülünk, és utána másnap eltöröljük. Megvolt, és megint a nulláról kezdjük. Azt, hogy mi lesz a következő meccsem, még nem tudom, mert három-négy nappal előtte értesítenek minket. Nemzetközi szinten Nemzetek Ligája-meccs lesz, de még nem tudom, hol.