Felfoghatatlan, hogy a világ legjobbja teqballban Szécsi Barna
Magyar válogatott teremlabdarúgó volt, jelenleg a Futsal Klub Székelyudvarhely játékosa, családapa, fociedző. Na meg teqballban ő a világelső. Pár hete megnyerte a Reims-ben rendezett második világkupa egyéni küzdelmeit, ezzel pedig már kétszeres bajnoknak vallhatja magát, hiszen egy évvel ezelőtt párosban is feljutott a csúcsra.
– Milyenek voltak az első lépéseid ebben a sportágban?
– Két évvel ezelőtt megkeresett Ilyés Szabolcs, aki a teqballt népszerűsítette. Mondta, próbáljam ki, mert szerinte nagyon tetszene nekem. Eleinte nem vállaltam, mivel nagyon elfoglalt vagyok, hiszen a család mellett még az FK Székelyudvarhely teremlabdarúgója, illetve a Székelyudvarhelyi FC labdarúgóklub utánpótlásedzője vagyok. Kitartó volt, így beadtam a derekam, és kipróbáltam. Másnap volt egy bajnokság, amit megnyertem.
– Még videón sem néztél utána, hogy miről is szól a teqball?
– Akkor láttam először, milyen asztalon, hogyan játsszák, ott ismertették a szabályokat. Aztán fokozatosan megtanultuk. Rájöttünk, hogy nagyon hasonlít a lábteniszre, így abból a sportágból is át tudunk emelni játékelemeket. Lázár Zsolttal, becenevén Bogyóval eldöntöttük, hogy indulunk a világkupán. Hónapokon keresztül gyakoroltunk. Ketten azonban kevesek voltunk, kellett egy teljes csapat, amelyben olyanokkal tudunk gyakorolni, akik méltó ellenfeleink lehetnek. Most már nyolctagú a Góbék Teqball Team. Bogyóval együtt sokat köszönhetünk Hadnagy Istvánnak, Pál Zoltánnak, Tamás Elődnek, Kovács Tamásnak, Koffol Gábornak és Ilyés Szabolcsnak.
– Milyen volt az első világkupa tavaly a magyar fővárosban?
– Új sportág lévén nem tudtam semmit a mezőnyről, egyedül a magyarokat ismertem, gondoltam, hogy ők lehetnek az igazi ellenfelek, hiszen hamarabb kezdtek teqballozni, mint mi. Nekünk az volt a célunk, hogy az első nyolcban végezzünk, hiszen mégiscsak világkupáról beszélünk. Ezt jócskán felülmúltuk, Lázár Zsolttal megnyertük a párost.
– Mi következett a budapesti torna után?
– A jó eredmény további lépésekre sarkallt minket. Azt mondtuk, kezdjük el népszerűsíteni a sportágat, jusson el sok emberhez, jöjjenek, próbálják ki, figyeljenek fel rá. Célunk, hogy szövetséget hozzunk létre, igaz, van egy olyan szabály, hogy ehhez legalább öt megyében jelen kell lenni. Ez egyelőre messze van.
Jártunk fesztiválokra, sportágválasztó rendezvényekre, sokat dolgoztunk.
– Na meg közben sokat gyakoroltatok. A franciaországi tornán pedig mindenkit lesöpörtél az asztalról.
– Az igazság az, hogy erre már teljesen másképp készültem. Kielemeztem az ellenfeleket, próbáltam kiismerni őket, felépíteni az egész versenyt, hogy kiket kellene elkerülnöm. Most már nem tudtam egyéniben és párosban is indulni, hanem csak az egyiket választhattam. Jól alakult minden, a csoportban egy közepesen erős és két verhető ellenfelet kaptam. Ezeket a meccseket hoztam, ez pedig sokat segített, mert a kieséses szakaszban jó ágra kerültem. Így az elődöntőig, ahol egy montenegrói sportolóval kellett megküzdenem, nem nagyon kellett izgulnom. Úgy készültünk a világkupára, hogy ha valaki csak fejjel játszik, az legyőzhető. Ez a srác viszont megcáfolt minket. Olyan fejes szervái voltak, úgy csapott fejelve, hogy arra nem lehetett felkészülni. Mindenkit meglepett. Egy-két megingása volt csak, amit ki tudtam használni, így nyertem. A döntőben az ellenfelem a magyar Sipos Árpád volt. Tudtam, hogy neki sokkal több a veszítenivalója, nagyobb volt rajta a nyomás, régóta játszik, magyar bajnok.
– Ez számodra nem kellett volna gondot okozzon, hiszen a teremlabdarúgó-csapatban rendre telt ház előtt játszol.
– Fiatalon sokáig lámpalázas voltam, amit csak nagyon hosszú idő után tudtam csillapítani. A futsalmeccseken már ki tudom zárni, a teqballnál viszont eddig mindig előjött a drukk. Más gondolatokkal sikerült kikapcsolnom, így nem érzékeltem azt, hogy telt ház előtt játszottam a fináléban.
– Mit jelent számodra ez a világkupa-győzelem?
– Nagy meglepetés volt, hogy mennyien gratuláltak. Nem a közösségi oldalon vagy a virtuális világban, hanem személyesen is. Megállítottak az utcán, elmondták, hogy nézték a meccseimet, drukkoltak. Számomra ez óriási dolog.
– Ez ösztönözhet arra, hogy megvédd a címed.
– Mindenképp a világelitben szeretnék maradni. Nem adom fel, nem elégszem meg azzal, hogy az első két tornát megnyertem. Edzünk tovább, fejlődünk, megteszünk minden tőlünk telhetőt.
– Nagy a potenciál a teqballban. Az is szóba került, hogy olimpiai sportág lesz.
– Úgy volt, hogy a tokiói olimpián ott lesz, aztán mégsem kapta meg az engedélyt. Az már biztos, hogy a 2022-es ázsiai játékok műsorára felkerül. Nagyon nagy fejlődés ez, rengeteg pénzt áldoznak rá, egyre népesebb a játékostábor is.
– Tanulható sportág? A gyerekek gyorsan elsajátíthatják a fortélyait?
– Úgy vélem, ezt kiegészítő sportágként kell felfogni. Persze, tanulható. Tizennégy éves kortól ajánlott, hiszen addigra már kifejlődik a gyerekekben a kellő technikai tudás.
– Labdarúgóedző is vagy. Ajánlanád, hogy heti egy alkalommal a focisok teqballfoglalkozáson is részt vegyenek?
– Persze, ez nagyban javítja a technikai képességeket. Futsalosként nekem sokat segített, kevesebb rossz passzom van, bátrabb vagyok a labdával, úgyhogy mindenképpen javaslom mind a labdarúgóknak, mind a futsalosoknak.
A labdarúgás és az asztalitenisz elemeit vegyítő sport. Domborúan meghajlított síkú, középen plexiüvegből készült „hálóval” elválasztott asztalon játsszák futball-labdával, legalább ketten. Kifejlesztője a magyar Borsányi Gábor, Huszár Viktor Dénes és Gattyán György.
A Nemzetközi Teqball Szövetség (FITEQ) 2017. június 22–24. között rendezte meg az I. Teqball Világkupát Budapesten, az Elek Gyula Arénában. A világkupára húsz országból érkeztek teqballosok, akik egyéniben és párosban is összemérték erejüket. Egyéniben a magyar színekben versenyző Szolga Máté mérkőzött meg Blázsovics Ádámmal, végül utóbbi örülhetett. A páros verseny döntőjében a Romániát képviselő székely páros, Lázár Zsolt és Szécsi Barna legyőzte a magyarországi Imreh Balázs–Szepessy Róbert duót. Az idén rendezett második világkupán, október közepén Reimsben Szécsi megnyerte az egyéni versenyt, míg párosban a Lázár–Ilyés duó bronzérmet szerzett, a magyar Bányik Csaba, Blázsovics Ádám kettős pedig ezüstérmes lett.
{A}