Bálint Eszter 2018. november 06., 08:05

Kísérleti egerek a tanügyi káoszban

A rendszerváltás utáni első évtized kapcsán még csak-csak érvelhetnek azzal, hogy nem lehetett egyik napról a másikra felszámolni, semmissé tenni a ceaușescui hagyományokat, hiszen nemcsak a diktátor fotóját kellett eltávolítani a tankönyvek harmadik oldaláról, hanem teljes átalakításra, reformra volt, vagyis így utólag visszanézve, inkább lett volna szükség.

Azok azonban, akik már az iskolák padjait koptatták 1989-ben, kvázi okkal nem csodálkoztak azon, hogy kísérleti generációnak számítanak és szinte naponta minden változik körülöttük. Tény, ami tény, voltak sokkoló pillanatok, de legalább edzetten vágtak neki a nagybetűs életnek, amúgy is megedződtek abban, hogy megtapasztalták a kommunizmus sötét éveit is.

Generációk kerültek és kerülnek ki viszont ma is úgy az iskolapadokból, hogy ők is kísérleti egerek egy laborban, ahol tán azt sem tudják, hogy mi a kísérlet tárgya. A mai hatodikosok lennének az igazi kísérleti generáció abból a szempontból, hogy ők az elsők egy új oktatáspolitika alapján lefektetett rendszerben, de ennyi év távlatából visszanézve már kimondható, ez sem kellőképpen kigondolt stratégia volt, itt is a kapkodás és a kísérletezés a meghatározó.

Nem hagyhatjuk szó nélkül, sőt üdvözöljük, hogy ők azok, akik elsőként nem úgy tanulják a román nyelvet és irodalmat, mintha az lenne az anyanyelvük – persze, nem akarjuk elszólni magunkat, hiszen mint láthattuk, a kivívott jogainkat egy tollvonással bármikor semmissé lehet tenni.
Pontosan emiatt és amiatt, hogy bőven akad még reformálni való, ha fel akarunk zárkózni azokhoz a társadalmakhoz, amelyeknek nemcsak hogy istenített az oktatási rendszerük, hanem a (funkcionális) analfabetizmus is a lehető legalacsonyabb mértékű bennük, kellene egy pártok közötti megállapodás az oktatási rendszer jövőjéről. Egy közös, többéves stratégia, amit lehetőleg nem politikusok, hanem szakemberek dolgoznak ki, lehetőleg külföldi és tapasztalt szakemberek bevonásával. Hogy mehessenek és jöhessenek kormányok, de az oktatáspolitika ettől függetlenül előre meghatározott kerékvágásban haladhasson. Nagyon ráférne.

De ha ez a széles körű összeborulás – amire amúgy a társadalom számos más területén is szükség lenne, de arról majd máskor – nem is jön össze, abban legalább ideje lenne megegyezniük, hogy menet közben nem módosítják a szabályokat, nem akarnak többé novemberben hozzányúlni a végzősök vizsgáinak lebonyolítására vonatkozó szabályokhoz.

Mint már említettük, a maga módján a rendszerváltás óta minden generáció kísérleti generáció volt. Vajon hány évnek vagy inkább évtizednek kell eltelnie ahhoz, hogy valaki kiszámítható feltételek mellett tanuljon tizenkét/tizenhárom évig, majd érettségizzen?