Magasság, mélység

A 2013-ban a himalájai Kancsendzönga megmászása után örökre eltűnt Hópárduc 13 évesen mászta meg a Békás-szoros legszembetűnőbb sziklatornyát, halála után ezért állítottak neki táblát ott, ahonnan most a gyanú szerint a Neamţ megyei hegyi csendőrök tüntették el az emlékjelet. Hogy miért? Ha erre nincs is egyelőre kézzelfogható magyarázat, csak gyanú és a gyanúsítottak részéről ködösítés, a legtöbben ugyanarra gondolnak: zavarta a Neamţ megyeieket, hogy egy magyar hegymászó emlékét őrzi gránittábla, amely mit ad Isten, éppen a centenárium évében kezdett szemet szúrni. Olyannyira, hogy valakik fáradságot nem kímélve eltávolították a szikláról, amelynek megmászásához profi felszereléssel kell elindulnia nem is akárkinek, hanem tapasztalt alpinistának.

Azért is kelt döbbenetet ez a barbár, kegyeletet nem ismerő, vandál szándék és tett, mert a világ legmagasabb csúcsait meghódító Erőss Zsolt az erdélyi és magyarországi magyarok számára a magasságot jelképezte, de az egész románság is büszke lehet rá. Csúcstámadásaival, csúcshódításaival nem pusztán csodálatot keltett, hanem kicsit mindenki úgy érezte, hogy minket, az útjait csak távolról figyelőket is magával vitt a világ tetejére. Nyilván a 8586 méter magas Kancsendzönga örök havában nyugvó Hópárduc ilyen jellegű jelképisége nem csorbulhat amiatt, mert holmi orvszándékú, centenáriumukat mámorosan ünneplők nem riadnak vissza egy gránittábla eltüntetésétől. Azonban akaratlanul is az jut eszünkbe, hogy az effajta orvszándéknak, az ennyire mélyre süllyedt kegyeletrombolásnak talán nincsenek is határai.

A több nyolcezrest meghódító nagyváradi Varga Csaba – aki Erőss Zsoltot tekintette példaképének – idén a Kancsendzönga alaptáborában állított emlékjelet saját kezűleg a Hópárducnak. A mostani hír hallatán keserűen azt írta, reméli, legalább a himalájai helyről nem távolítják el az emléktáblát. Mi is reméljük, hogy a mélység nem érhet föl a magassághoz.

{K1}