Miniszteri hattyúdal

(Sok elődjével ellentétben a magyar közösség talán megjegyezte a nevét: mint tudjuk, ő az a döntéshozó, aki a kisebbségi diákok romántanítását meggyalázó, az egész oktatásban óriási káoszt okozó rendeletébe bukott bele).

Most azonban a legutolsó Valentin Popa-i intézkedésről van szó, a pedagógusokra vonatkozó etikai kódex elfogadásáról. A 2011-ben kezdeményezett, de csak most hatályossá váló elképzelés szerint a tanárok nem fogadhatnak el anyagi juttatásokat, ajándékokat, különféle szolgáltatásokat a szülőktől; a kódex többek közt megtiltaná, hogy saját tanítványaiknak magánórákat tartsanak. (Figyelemre méltó, hogy Romániában, akár a népmesékben, hét kerek esztendőnek kell eltelnie, hogy végre megszülessen, legalábbis papíron egy egyébként sokak számára fontos változásokat megfogalmazó rendelkezés).

Azonban naivitás lenne elvárni, hogy egy ilyen kódex létezése a gyakorlatban is jelentsen majd valamint. Hiszen ha életbe is lép a rendelet, ha meg is jelenik a Hivatalos Közlönyben, akkor sem gondolhatja senki komolyan, hogy jottányival is csökkenne a romániai viszonyokat, így persze az oktatási rendszert is keresztül-kasul átszövő korrupció. Ha egyáltalán rajtakapják a tanárt, hogy ajándékot, anyagi juttatást fogad el mondjuk vizsgáztatásért, magyarán a munkájáért (amit, tegyük hozzá zárójelben, jelenleg a korábbiakhoz képest méltányosan megfizetnek), akkor is maximum írásbeli megrovásban részesül, esetleg fegyelmi eljárás indulhat ellene, kis ejnye-bejnye, semmi több. Az pedig másfelé vivő kérdés, de szorosan idetartozik, hogy közben a pedagógusi munkából bizony hosszú ideje csúfot űz az oktatási rendszer: megannyi esztelen megszorítás, korlátozás, lehetetlenebbnél lehetetlenebb rendelkezés, fölösleges papírmunka terheli a tanárokat.

De vissza az etikai kódexhez: biztosak lehetünk abban, hogy akárcsak megannyi más, bár érvényben lévő, de csak papíron lévő szabályozás, Popa utolsó intézkedése sem fog sokat változtatni a mindennapi korrupciós gyakorlaton. Valószínűleg továbbra is érvényben marad az, ami Romániában oly sok területen: rendeletek ide vagy oda, ha úgy adódik, igenis elfogadja (vagy horribile dictu, egyenesen elvárja vagy elkéri) a többletjuttatást az orvos, az egészségügyi alkalmazott, a tanár, a hivatalnok, a rendőr, a jegyellenőr, satöbbi.

Költői, de jogos a kérdés, hogy vajon mikor születnek Romániában olyan rendelkezések, amelyek érdemben változtatnak a csúszópénzek gyakorlatán, az azt életben tartó, mélyen gyökerező mentalitáson. Olyanok, amelyek többek lesznek egy-egy süllyesztőbe került, inkompetens miniszter csendbe kiáltott hattyúdalánál.

{K1}