Többnyelvűségtől védett műemlékek? – Nem alkalmazzák maradéktalanul a feliratozásra vonatkozó rendeletet

Szucher Ervin 2018. augusztus 08., 11:50

A hosszúra nyúlt politikai alkuk ellenére csupán részlegesen vagy sehogy sem alkalmazzák Romániában a műemlék épületek többnyelvű feliratozására vonatkozó, 2014/2815-ös miniszteri rendeletet. Számos önkormányzat nem vesz tudomást a Hegedüs Csilla minisztersége alatt kibocsátott előírásokról, vagy pedig a folyamat elakad a gyakorlatba &

Érthetetlen. Marosvásárhelyen annak ellenére hiányoznak a többnyelvű tájékoztató táblák, hogy a civilek már évekkel ezelőtt elkészítettek néhányat Fotó: Boda L. Gergely

Hiába volt több ízben is kormányon a művelődési minisztériumban tárcavezetői szinten képviselt RMDSZ, a koalíciós partnerek ellenállása miatt rendkívül nehezen született meg a műemlék épületek többnyelvű feliratozására vonatkozó jogszabály. Az egyeztetések ellenére a 2012-ben kidolgozott, Kelemen Hunor akkori és későbbi tárcavezető által előkészített miniszteri rendeletet nem sikerült elfogadtatni a kormánytöbbséget alkotókkal.

Két évnek és egy minisztercserének kellett eltelnie, illetve megtörténnie ahhoz, hogy 2014 novemberében, immár Hegedüs Csilla aláírásával napvilágot lásson a 2815-ös miniszteri rendelet.

Ez tételesen kimondja, hogy a műemlék épületeket az állam hivatalos nyelvén kívül két, nemzetközileg használt idegen nyelven és a kisebbségek nyelvén kell feliratozni.

Utóbbit nemcsak akkor kell megvalósítani, ha az adott közösség arányaiban meghaladja a település lakóinak 20 százalékát, hanem három más esetben is. Például ha az említett ingatlan építéséhez, birtoklásához vagy használatához köze volt vagy van, de akkor is, ha az épület reprezentatív a közösség számára. Vagy pedig ha a megyei vagy a helyi önkormányzat egyszerűen a többnyelvűség mellett dönt.

Ugyan vannak pozitív példák Erdélyben, a tapasztalat azt mutatja, hogy a román többségű önkormányzatok nem sietik el a rendelet alkalmazását, de a magyar polgármesterek sem élnek maradéktalanul a lehetőséggel.

Az előírások nem rendelkeznek semmiféle szankcióról, csupán annyit rögzítenek, hogy az önkormányzatok feladata a gyakorlatba ültetés.

Egyértelmű rendelet sok-sok kérdéssel

Aradon a bürokrácia útvesztőjébe került a táblaügy – magyarázta Bognár Levente alpolgármester, aki úgy tudja, a városi főépítésznél akadt el a folyamat. Mint mondta, az RMDSZ is, ő maga is próbálta szorgalmazni a miniszteri rendelet alkalmazását, azonban Radu Aurel Ioan Drăgan egyelőre nem találta meg a módját az ingatlanok kitáblázásának. Bognár szerint nem ez az egyetlen gond a műemlék épületekkel: ennél is bosszantóbb, hogy míg sok más erdélyi városban sikerül ezek homlokzatát felújítani, Aradon szinte egy helyben toporognak.

A szomszéd nagyvárosban, Temesváron szintén a formaságok miatt nem sikerül egyről a kettőre jutni. Mivel a városban a magyar és sváb kisebbségen kívül aránylag jelentős számú szerb és bolgár közösség is él, az önkormányzat nem tudja eldönteni, hány és milyen nyelven készítse el a feliratokat. „Ahol a többség-kisebbség arány fele-fele vagy nyolcvan százalék a húszhoz, egészen egyszerű a kérdés megoldása.

De nálunk, ahol több nemzetiség is él, nem tudjuk, hány nyelven készítsük el a feliratokat.

Mert azért a tábla sem lehet akkora, mint az épület fél homlokzata. Ugyanakkor az sem mindegy, mit írunk; történészekre lenne szükségünk ahhoz, hogy megfogalmazzuk a megfelelő szöveget. Ráadásul mi nem feliratozhatjuk a más tulajdonában lévő ingatlanokat, csak előzetes beleegyezés alapján” – sorolja az akadályokat Farkas Imre, a város RMDSZ-es alpolgármestere.

Felvetésünkre, hogy a 2021-es európai kulturális fővárosi cím azért mégiscsak bizonyos lépésekre kötelezné a Béga-parti települést, az elöljáró elmondta, hogy négy hónappal ezelőtt a városháza keretében sikerült létrehozni egy műemlékvédő bizottságot, amelynek feladatai között ez a kérdés is szerepel. Farkas hozzátette, most éppen egy telefonos applikációt próbálnak kifejleszteni, amelynek segítségével az érdekeltek több mindent tudhatnak meg egy-egy adott ingatlanról.

Hasonló a helyzet Nagykárolyban is, ahol Kovács Jenő polgármester szerint a kitáblázás előtt tisztázni kellene néhány fontos kérdést. Mindenekelőtt azt, mi számít műemléknek. Az elöljáró szerint

az 1989 előtt készült lajstrom felületes, pontatlan és hamis, így kár lenne annak alapján kitáblázni az épületeket.

Példaként két ingatlant is említett: az egyiket az 50-es években húzták fel, ezért nem lenne helye a műemlékek listáján, a másik meg az egykori Aranyszarvas, amelyben a városháza működik. Az Ybl Miklós által tervezett és 1838-ban épült fogadóban 1846. szeptember 8-án ismerkedett meg és táncolt együtt először Petőfi Sándor és Szendrey Júlia. Csakhogy a műemlékvédelmi lajstromban az épület Pasărea de aur, azaz aranymadár néven szerepel.

Ha én kiírom az egykori Aranyszarvasra, hogy Aranymadár, kiröhögnek a nagykárolyiak”

– állítja Kovács Jenő. A polgármester viszont nem korrigálhat kénye-kedve szerint, annál is inkább, hogy a megyei művelődési igazgatóság sajátos módon értelmezi a törvényeket. „A Károlyi-kastély udvaráról kivágattam egy elszáradt fát, és négyezer lejre büntettek, mondván, hogy a fa műemlék volt. Most pereskedünk, hiszen az épület valóban műemlék, a fa pedig a dendrológiai park része volt, de semmiként nem számít műemléknek” – jelentette ki Kovács.

Meggyőzésre, kérlelésre van szükség

Erdély középkori műemlékekben egyik leggazdagabb térségében, Hunyad megyében is fittyet hánynak a többnyelvű feliratozásra. Némi előrelépés csupán a Corvinok vajdahunyadi kastélyában tapasztalható, ahol némelyik táblára felkerült a magyar nyelvű tájékoztató is. De ne keressünk magyar táblát sem Déva várában, sem a Kendeffyek, a Nopcsák, a Pogányok vagy az Ócskayak kastélyának falain. Az útmenti irányjelzők nemcsak hogy egynyelvűek, a Kendeffy-birtokot például Castelul Cândeştilorként tünteti fel. Az RMDSZ már két évvel ezelőtt megpróbált lépni az ügyben, azonban a polgármesteri hivatalokba küldött körlevél hatástalan maradt.

Jellegzetes Balkán: nem elég, hogy létezik egy rendelet, de az is édeskevés, hogy felhívjuk az illetékesek figyelmét: tanácsos lenne betartani”

– panaszkodik Winkler Gyula, a Hunyad megyei RMDSZ elnöke. Az európai parlamenti képviselő azt ígéri, nem hagyja annyiban; párbeszédet készül kezdeményezni külön-külön mindenik érintett polgármesterrel. „Reméljük, hogy Déván, az új, nemrég megválasztott RMDSZ-es alpolgármester kézbe veszi az ügyet. A többi elöljárót én magam próbálom majd meggyőzni, hogy itt nemcsak egy kisebbségbarát jogszabályról van szó, hanem a turisztikai potenciál kiaknázásáról is” – mondja Winkler. Szerinte minden egyes román polgármestert meg kell győzni arról, hogy a magyar épített történelem eltüntetése semmiként nem szolgálja a település gazdasági érdekét.

Ennél sokkal meglepőbb a magyar Mária-kegyhelyek egyike, a máriaradnai ferences templom helyzete. A római katolikus egyház tulajdonában lévő híres Arad megyei búcsújáró hely, a csodálatosan restaurált basilica minor bejáratánál mindössze román, angol és német nyelvű réztábla tájékoztat az impozáns épület műemlék jellegéről.

A mulasztás okát sem ismerik

Gyergyószentmiklóson mindmáig nem kerültek ki a feliratok. A számos műemlékkel büszkélkedő kisváros 2016-ban választott polgármestere, Nagy Zoltán – aki szerint „nem kérdés a törvény betartása” – lapunknak megígérte, hogy utánanéz, mi az oka a mulasztásnak. Mint mondta, jelenleg éppen egy belső használatra szánt kézikönyv készül, amely lényegében a település értékesebb épületeinek a katasztere. Ezt afféle útmutatóként az ingatlantulajdonosoknak is kiosztják, hisz a tudatosító akciók nélkülözhetetlenek.

Nem ismeri a mulasztás okát Daniela Miheţ, Marosvásárhely főépítésze sem, aki lapunknak csak annyit volt hajlandó mondani a városból teljesen hiányzó táblákról, hogy a közterületekért felelős igazgató kollégáját, Florian Moldovant kérdezzük. Utóbbi arról biztosított, hogy a feliratok talán már szeptemberben kikerülhetnek a homlokzatokra, ehhez viszont a közbeszerzési eljárásnak gördülékenynek kell bizonyulnia.

Mutatós példa. Kolozsváron sok vita és évekig húzódó egyeztetés előzte meg a táblakihelyezéseket Fotó: Biró István

Eredményes alku Nagyváradon és Kolozsváron

Kolozsváron számos vita és évekig elhúzódó egyeztetés előzte meg azt a pillanatot, amikor a polgármesteri hivatal végül belátta, hogy akár hasznot is húzhat a miniszteri rendelet betartásából. Emlékezetes, hogy a korábbi, korrupció miatt börtönbüntetésre ítélt polgármester, a vranceai származású Sorin Apostu hallani sem akart a magyar és a német nyelv belefoglalásáról: ő és tanácsos társai csak román, angol és francia nyelven tájékoztatták volna a turistákat.

Nyolc évvel ezelőtt, 2012-ben a Kolozs megyei önkormányzat hiába szavazott meg a városnak 60 ezer lej támogatást célirányosan a kolozsvári műemlékekre kifüggesztendő ötnyelvű – román, magyar, angol, francia és német – ismertető táblák elkészítésére, a helyi önkormányzat inkább elutasította azt, mintsem magyar nyelven is feltüntesse az épületek rövid történetét. Rá egy évre viszont megtört a jég:

elsőként a Bánffy-palotára, a státusházakra, a Szent Mihály római katolikus plébániára, a ferences rendi kolostorra és a református kollégium épületére kerültek ki az immár magyar nyelvet is tartalmazó többnyelvű táblák.

Eddig harminc belvárosi ingatlan homlokzatát feliratozták, és látták el a táblákat QR-kóddal (okostelefonok által értelmezhető, leírásokat tartalmazó kétdimenziós vonalkód).

Nagyvárad is a pozitív példák közé tartozik. Itt egy korábbi rendelet alapján, és az RMDSZ szorgalmazására már évekkel ezelőtt kitették a háromnyelvű, román, magyar, illetve angol feliratú ismertető táblákat.

Összesen 48, műemlékvédelem alatt álló belvárosi ingatlant feliratoztak, azokat, amelyek egyben a város idegenforgalmi látványosságai közé is tartoznak.

Zatykó Gyula polgármesteri tanácsos érdeklődésünkre elmondta, hogy a homlokzatfelújítások függvényében kerülnek ki a feliratok. A városháza azonban csínján bánik a táblákkal: esztétikai okokra hivatkozva nem akarják egy negyedik nyelvvel, például a némettel is „túlzsúfolni”.

Kézdivásárhelyen is már évekkel ezelőtt kikerültek a román, magyar és német nyelvű feliratok, ezek viszont aránylag kevés információt tartalmaznak az adott ingatlanról. Amint Bokor Tibor polgármester fogalmazott, a céhes város önkormányzata „a román állam által kiszabott táblákat” függesztette ki.