Elviszik a szórványba a színházat: Arad, Temes és Krassó-Szörény megyei településeken lép fel a Bánsági Vándorszínház

Kiss Judit 2018. július 26., 18:06

A szórványba viszi a magyar nyelvű színházat a temesvári színészekből és a Kolozsváron, valamint Marosvásárhelyen tanuló színis hallgatókból álló Bánsági Vándorszínház, amely a napokban kezdi idei turnéját. Az ötéves szabadtéri szórványszínházi programról Aszalos Géza ötletg

Sosovicza Anna és Pignitzky Gellért a Molnár Ferenc Az ibolya című egyfelvonásosából készült előadásban Fotó: Orbán Enikő

Hatványozottan szórványnak számító, Arad, Temes és Kras­só-Szörény megyei településeken mutatja be idei előadását, Molnár Ferenc Az ibolya című darabjából készült produkciót az ötödik születésnapját ünneplő Bánsági Vándorszínház. A temesvári színészekből és Kolozsváron, valamint Marosvásárhelyen tanuló színis hallgatókból álló vándorszínház a napokban kezdi idei turnéját.

A szó igazi értelmében vett vándortársulatról van szó, a tíz településre ellátogató művészgárda pénteken indítja az előadássorozatot a Temes megyei Végváron, itt van a bázisuk

– mondta el a Krónika megkeresésére Aszalos Géza, a Temesvári Csiky Gergely Állami Magyar Színház színművésze, a kezdeményezés ötletgazdája és irányítója. A Bánsági Vándorszínházként ismertté vált szabadtéri szórványszínházi program 2014-ben, a Bánsági Közösségért Egyesület adminisztrációs irányítása alatt jött létre.

Előadás a színházhoz nem szokott közönségnek

„Ötödik születésnapunkat egyelőre csak kezdetnek tekintjük, majd, ha 10-15 évesek leszünk, akkor reméljük, hogy lehet jubilálni. A Vajdaságban például negyvenéves hagyománya van a vándorszínháznak, ahhoz képest a miénk fiatal kezdeményezés. Nagyon örülünk, hogy megértük az ötödik évet, hiszen amikor belevágtunk, nem voltunk biztosak benne, hogy hosszú távon működni fog a vándorszínház, viszont

beigazolódott az idők folyamán, hogy szükség van erre, és a Bánságban, de nemcsak a Bánságban sok település lenne, ahová el lehetne vinni ezt a projektet”

– mondta az ötletgazda. Kitért arra, hogy mivel Romániában a pályáztatási rendszer még gyerekcipőben jár, mindig zsákbamacska, hogy minden elkészülhet-e időre: mire megtudják a pályázati eredményeket, arra már meg kell szervezni a turnét, a szereposztást, viszont még nem tudják az anyagi kereteket, öt év tapasztalata után mégis úgy tűnik, hogy meg lehet valósítani az előadást szűkebb és bővebb keretből is.

„Kialakult egy stabil csapat, amelynek tagjai, ha nem is minden évben, de két-három évente visszajárnak, ez biztonságot ad és idejében elkezdhetünk dolgozni az előadáson, szereposztáson, díszleten. Rejtő, Petőfi-műveket vittünk színre korábban, hál’ istennek a magyar irodalom bővelkedik a könnyedebb műfajban is. Idén Molnár Ferenc egyfelvonásosára esett a választásunk, és

ahogy a közönség már megszokta, az idén sem lesz »vegytiszta« az előadás: kicsit mindig hozzányúlunk a szöveghez, amit a szereposztáshoz igazítunk”

– fejtette ki Aszalos Géza, hozzátéve, a szórványtelepülések közönségének visszaigazolásai alapján úgy érzik, a vándorszínház produkcióinak nagyon jó a fogadtatása. Az ötletgazda úgy vélekedett, ez a közönség ritkán vagy egyáltalán nem jut el színházi előadásokra, azért is nagy a jelentőségük a vándorszínház évenkénti turnéinak.

A kőszínházak régebben turnézni jártak, így a kisebb települések közönsége is láthatta az előadásokat, azonban az utóbbi évtizedekben ez megváltozott. Módosult a kőszínház fogalma, monstrumdíszletekkel dolgoznak, amiket nehéz utaztatni, sokszereplősek az előadások.

Ugyanakkor a szórványtelepülések általában nem tudják kellőképpen gazdagítani, karbantartani a kultúrát, a kultúrházak rossz állapotban vannak. Volt valaha olyan kezdeményezés is, hogy a vidéki közönséget beszállítják a városba színházi előadást nézni, viszont ez sem működött, hiszen ezeken a helyeken az emberek egész nap dolgoznak mezőgazdaságban, vagy a közeli városokba ingáznak dolgozni” – mondta Aszalos Géza.

Összmunka. Albert Alpár díszlettervező és Aszalos Géza rendező, a Bánsági Vándorszínház ötletgazdája Fotó: Orbán Enikő

Azt mesélte, ezért is döntöttek a vándorszínház elindítása mellett, ugyanakkor jó szimbiózis alakult ki a temesvári magyar színház és a Bánsági Vándorszínház közt. „Mi átvállaljuk kicsit a temesvári kőszínház szerepkörét, színházat viszünk legalább évente egyszer ezekre a településekre. Azért is működik mindez nagyon jól, mert jó a partnerség köztünk és a temesvári teátrum között: jómagam is a színház alkalmazottja vagyok, Balázs Attila igazgatóval jó a munkaviszonyunk, a teátrum a fényrendszert, hangrendszert, jelmezeket, a kellékek egy részét biztosítja, és ez nagyon nagy segítség” – fejtette ki Aszalos Géza.

Végvár a főhadiszállás

A Bánsági Vándorszínház vezetője az alkotógárdáról szólva kifejtette, arra törekszenek, hogy az alkotócsapathoz csatlakozzanak minden évben főiskolások és színészek is, mindenkinek legyen akitől tanulni, „lopni” a szakmát. Az évek során a vándorszínházba bekapcsolódó színinövendékek ma többnyire a temesvári Csiky Gergely Állami Magyar Színház alkalmazottai.

Ez örömmel tölt el, mert olyan szempontból is jó, hogy a főiskolások kipróbálhatják magukat, ugyanakkor a szórványszínház projekt a temesvári színházhoz vonzza őket.

Az alkotócsapat törzsgárdájához minden évben hívunk hallgatókat a kolozsvári és vásárhelyi színművészeti egyetemről is” – mondta Aszalos Géza. Azt is elmesélte, hogy a vándortársulat bázisa már negyedik éve a Temes megyei Végváron van, a helyi magyar közösség, a polgármesteri hivatal felajánlotta, hogy a vendégházzá átalakított régi iskolában verhet tanyát a csapat. „Ide érkezünk, jön a kamion a kellékekkel. Albert Alpár, a temesvári színház díszlettervezője a vándorszínház házi díszlettervezője, már ötödik éve ő készíti el a darabokra bontható díszleteket Végváron a három hét próbafolyamat alatt.

Július 27-én a végvári piactéren tartjuk Az ibolya bemutatóját, majd a színháztól bérelt kisbuszba és utánfutóba pakoljuk a kellékeket, és indulunk a következő településre. Mindig az előadás helyszínén éjszakázunk”

– számolt be Aszalos Géza. Arra is felhívta a figyelmet, hogy a helyi közösség biztosítja a szálláshelyet a csapatnak: ez lehet kultúrház, óvoda, iskola, tűzoltóotthon, és egy vacsorával megvendégelik a társulatot. A közönséget helyi szinten szervezik meg, már minden településen kialakult, hogy kik: ha magyar a polgármester vagy alpolgármester, akkor ő, ha nem, akkor az iskolaigazgató vagy az egyházak képviselői, akik ezzel támogatják a szórványprojektet.

Nagyon sok szórványtelepülésen hiányzik a középgeneráció: ez az a nemzedék, amelynek tagjai beköltöztek a városba, vagy külföldön dolgoznak, így maradnak az ifjak és az idősebbek. Jó érzéssel tölt el, hogy ott ül az első két-három sorban a gyereksereg.

Mivel ebben a térségben a nyolcvanas években nézhették a magyar televíziót az emberek, az idősebb nemzedék ismeri az előadásainkon felcsendülő slágereket, egy-egy betétdal a Csárdáskirálynőből vagy a Mágnás Miskából otthonosan hangzik számukra” – mondta Aszalos Géza.

Az idei program idén is két szakaszra oszlik: az előadás előkészítési munkálatai, azaz a „tábor” július 6. és 27. között zajlik Végváron, a település, amely az elmúlt évek során valódi otthona és főhadiszállása lett a program résztvevőinek. A hagyományokhoz híven a bemutatóra is itt kerül sor július 27-én, este 9 órától, kedvezőtlen időjárás esetén a helyi kultúrotthonban. Másnap, július 28-án reggel indul a Bánsági Vándorszínház második szakasza, a turné, amelynek során tíz egymást követő estén tíz különböző településen mutatják be Molnár Ferenc egyfelvonásosát.

Az idei előadás színpadra állításáért Aszalos Géza színművész, rendező, a Tarisznyás Egyesület vezetője és a program ötletgazdája, Orbán Enikő dramaturg, társalapító, Albert Alpár díszlettervező, valamint Lukács Szilárd, Mihály Csongor, Pignitzky Gellért és Sosovicza Anna színészek felelnek. Technikai munkatárs Mihály Péter. A Bánsági Vándorszínház 2018-as kiadását a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt. és az Etnikumközi Kapcsolatok Hivatala támogatja.