Balogh Levente 2018. július 14., 10:54

Magyarok és székelykedők

Az emberek többsége ezt olvasva persze joggal értetlenkedik, mondván, miért volt erre egyáltalán szükség, hiszen evidenciákról, nyilvánvaló tényekről nemigen szokás hivatalos, tudományos álláspontot kiadni. Nem olvashattunk akadémiai állásfoglalást arról, miszerint nappal világos van, mint ahogy arról sem, hogy a jég hideg. Nevetséges is volna, ha magától értetődő kérdésekben kéne a tényekre újra és újra rávilágítani.

Az, hogy a székelyek magyarságának egyértelmű tényét most mégis kénytelen volt hivatalosan megerősíteni a tudós társaság, annak tudható be, hogy egy magát Székelyek Világszövetségének nevező szervezet azt a célt tűzte ki, hogy Magyarországon honos nemzetiséggé nyilváníttassa a székelyeket. A tavaly kezdeményezett, már akkor is általános meghökkenést keltő akció most azt követően vált ismét aktuálissá, hogy sikerült összegyűjteni az ehhez szükséges ezer aláírást, így a hatályos törvények alapján az Országgyűlés dönthet arról, helyt ad-e a kezdeményezésnek vagy sem.

Ez indokolta az akadémiai állásfoglalást is, a végső döntéshez ugyanis tudományos vélemény is szükséges arról, megalapozott-e egy adott népcsoport magyarországi honos nemzetiséggé nyilvánítására irányuló kezdeményezés. A kezdeményezők céljai azóta sem világosak, zavaros magyarázataikból nem derül ki, mitől volna jó a székelyeknek, illetve a magyaroknak, ha a székelyeket pont Magyarország külön nemzetként ismerné el. Az viszont továbbra is evidens, hogy mitől lenne rossz.

Ha nem is feltételezzük azt, hogy a felvetés mögött valamilyen formában a román állam áll – természetesen a titkosszolgálatai révén –, akkor is nyilvánvaló, hogy egy ilyen kezdeményezés csakis az erdélyi magyar közösség felszámolására, beolvasztására törő román hatalom malmára hajthatná a vizet. Hiszen amennyiben Budapest úgy döntene, hogy a magyartól különböző, önálló nemzetnek ismeri el a székelységet, biztosak vagyunk benne, hogy nem kellene sok idő ahhoz, hogy Bukarest is így tegyen. Attól kezdve pedig búcsút vehetnénk a jelenleg még mindig 1,2 millió körüli magyar közösségtől, és a magyaroknak egyes településükön a számarányuk alapján járó jogoktól. Azt már szinte fölösleges is megemlíteni, hogy önálló székely nyelv nem létezik, mint ahogy – a sajátos regionális identitás ellenére – a székely kultúra a magyar kultúra szerves része.

Persze máris vannak olyan hangok, amelyek szerint az akadémia ebben a kérdésben is idegen érdekeket szolgál, mint a finnugor elmélet „erőltetésével”. Róluk leperegnek ezek az érvek, ugyanúgy hisznek a maguk agyszüleményében, mint a laposföld-hívők, vagy azok, akik szerint Hitler egy maroknyi náci tudóssal és katonával együtt repülő csészealjakon a Hold sötét oldalára menekült, és azóta is várja a visszatérést.

De ez most nem fontos, legyenek csak el a saját kis világukban a sumér-magyar rokonságot és a magyarság szíriuszi származását hirdető habókosokkal. Az akadémia kimondta a nyilvánvaló igazságot, az Országgyűlés pedig remélhetőleg minél hamarabb elveti a nem csupán az erdélyi magyar közösség, hanem az egész magyar nemzet szempontjából káros kezdeményezést.

{K1}