Szabadságélmény a kolozsvári színpadon – Mozart életútját vitte színre az Apáczai vegyes kara a magyar operában
Telt ház előtt mutatta be Mozart! című musicaljét a kincses városbeli Apáczai Csere János Elméleti Líceum vegyes kara kedd este a Kolozsvári Magyar Operában. Lovassy Cseh Tamás rendező a nagy sikerű produkció után beszélt lapunknak a próbafolyamatról.
Wolfgang Amadeus Mozart musicalbéli alakja egyik legelső szólójában elmondja: „tévedés zene nélkül az élet” – kedd este pedig a Kolozsvári Magyar Operában bebizonyosodott, hogy az Apáczai Csere János Elméleti Líceum vegyes kara számára színjátszás nélkül lenne tévedés ugyanez. Ugyanis színpadra született, tehetséges, több mint fél éve – a rendező szerint – emberfeletti munkát végző diákok mutatták be a felvidéki származású Lévay Szilveszter és a cseh származású Michael Kunze Mozart! című darabját.
Hiszen Mozart figurája is mintha azt súgná nekünk, hogy ha van egy álmunk, célunk, szenvedélyünk, amiben hiszünk, akkor azt vigyük végig, és éljük meg az elejétől a végéig” – mondta el a Krónika megkeresésére Lovassy Cseh Tamás, a musical rendezője. Hozzátette, reméli, hogy azok az emberek, akik részt vettek a projektben megérezték ezt a szabadságélményt vagy azt a fajta önfeledtséget, amit nagyon sokszor nincs alkalmuk átélni a mindennapokban. Ez bizonyára sikerült, hiszen még a közönség soraiból is érezhető volt, hogy a diákok felszabadultan játszanak, kizárják a külvilágot, és beleélik magukat a szerepükbe.
A darab az osztrák zeneszerző életútját mutatta be, a gyermekkortól élete utolsó pillanatáig, a maga vívódásaival és művészethez való viszonyulásával. Nyomon követhettük Mozart tehetségének kibontakozását, néhány embert vonzó és telt házas estjeit, apjával való viszályos kapcsolatát, szerelmi életét és a legtöbb részben a zene iránti szenvedélyét. Filep Gergő főszereplő számára épp ez a hatalmas szenvedély eljátszása jelentette a legnagyobb kihívást, valamint a színdarab végén kialakuló őrület igényelt több munkát.
– tette hozzá a világhírű zeneszerzőt alakító Filep Gergő.
A Mozart-életút hiteles színrevitelével kapcsolatban Lovassy Cseh Tamás úgy fogalmazott, adott volt egy zenei anyag, egy szövegkönyv, amely megkívánt bizonyos technikai feltételeket, például az élő zenét, amire nekik nem volt lehetőségük. Következésképpen az összes nehezebben előadható részt megpróbálták prózásítani, és a prózai részeket mélyíteni, hogy ellene játszanak annak, amit a musical jelent, és megtalálják azokat a figurákat, amelyeket talán a zene elfed.
„A musical műfaj nem mindig engedi meg, hogy mélységeiben és árnyalataiban ábrázoljunk embereket. Mi a prózai részeknél zenekar hiányában arra törekedtünk, hogy megpróbáljuk ezeket a figurákat kihozni a közönség felé, mélyíteni. Olyan figurákat szerettünk volna látni a színpadon, akik valódi problémákkal küszködnek, valamint valódi kapcsolatok vannak közöttük, és csak akkor kezdenek el énekelni, amikor a beszélt szöveg már nem elég” – fogalmazott a rendező.
Kifejtette, erről van egy színházelméleti gondolat is, miszerint
az ember akkor kezd el színpadon énekelni, amikor a beszélt szöveg, a próza már kevésnek bizonyul.
Az alkotóknak minden alkalommal sikerült megtalálniuk azt a határt, amikor beszédből dalba kellett váltaniuk. Ennek eredményeként több mint 35 zenei megszólalást fedezhettek fel a nézők, szólók, duettek és a teljes kórus közreműködését igénylő zeneművek formájában.
Lovassy Cseh Tamás szerint nem szabad elfelejteni, hogy akik színpadra álltak, nem színészek, hanem iskolába járó kamaszok, akiknek vannak bizonyos kötelezettségeik, mint például a félévi dolgozatok vagy az érettségi. „Egy ilyen projekt esetében talán az egyik legnehezebb feladat összehangolni a színházi munkát az iskolai feladatokkal úgy, hogy az előbbi ne menjen az utóbbi rovására” – vélte a rendező.
Kifejtette, a tavalyi produkció óta elképesztően sokat fejlődtek a diákok, ezúttal már sokkal szabadabban játszottak. A kolozsvári líceum ötödik produkciójában Szabadi Ildikó zenei vezetőként szerepelt, Jakab Melinda koreográfusként működött közre, Gábor Zsófia az előadás díszletét és jelmezeit jegyezte, míg Kiss Tünde dramaturgként vett részt a projektben.