Egy leváltás olvasata

Persze az államfő megtehette volna, hogy tüntetőleg még olvasgatja a taláros testület döntésének szövegét, miközben leplezetlen kéjjel szemléli, amint ádáz politikai ellenfelei, a balliberális koalíció vezetői forrnak a dühtől. Sokáig azonban nem húzhatta volna a türelemjátékkal, hiszen bár egyetlen jogszabály sem ír elő számára határidőt, nem halogathatta a végtelenségig az alkotmánybíróság kötelező érvényű határozatának gyakorlatba ültetését.

Az már más kérdés, hogy Johannis nem merte nyíltan felvállalni döntése ódiumát. Ahelyett, hogy személyesen elmagyarázta volna, korábbi ellenvetése ellenére miért tesz mégis eleget a talárosok döntésének, az elnök a szóvivőjét szalajtotta az újságírók és a nyilvánosság elé. Ez a gesztus joggal váltott ki csalódást és haragot mindazokban, akik érdeklődéssel követték az elmúlt időszak belpolitikai fejleményeit, aggódva a korrupcióellenes küzdelem folytonosságáért, az igazságszolgáltatás függetlenségéért.

Ők különösen, végeredményben pedig a teljes romániai társadalom megérdemelt volna annyit, hogy az államfő kifejtse véleményét a DNA lefejezésének következményeiről és általában az igazságüggyel kapcsolatos problémákról, egyáltalán a hogyan továbbról. Hallgatása egyáltalán nem vall politikai bátorságra, hiszen ha visszaemlékszünk, elődje, Traian Băsescu 2010-ben fel merte vállalni a megszorító intézkedések bejelentésének rendkívül hálátlan feladatát, annak politikai következményeivel együtt.

Bármennyire is meg volt kötve a keze, Johannisnak tisztáznia kellett volna, hogy nem hajlandó cotroceni-i fikuszként asszisztálni hatásköre megnyirbálásához, beérve az alkotmánybírák által rászabott jegyzői szereppel. Elvégre a talárosok döntése azt jelenti, hogy Románia megszűnt félelnöki rendszer lenni, az igazságügy-miniszter diktálhat az államfőnek. Nem utolsósorban határozottan tiltakoznia kellett volna Liviu Dragnea nyílt zsarolása ellen, amellyel a szociáldemokrata pártelnök a tisztségéből való felfüggesztéssel fenyegette meg Johannist.

Némasága még akkor is kapitulációnak és gyávaságnak tűnik sokak szemében, ha közben tudjuk, hogy felfüggesztése mély politikai válságba taszítaná az országot, nem beszélve a hatalmas presztízsveszteségről, amit ez a hercehurca jelentene a centenáriumát ünneplő, az EU soros elnöki tisztségének betöltésére készülő Románia számára.

A sok helyütt egyfajta bukaresti Iron Ladyként emlegetett Kövesi távozik tehát, az alapprobléma viszont marad: Romániában egyáltalán nem visszafordíthatatlan a demokratizálódás, a jogállamiság, no és persze a korrupcióellenes fellépés folyamata. Jó lenne, ha bebizonyosodna, hogy akárcsak ezek az értékek, az intézmények sem függnek adott személyektől, és a fehérgalléros bűnözés elleni küzdelmet nem akasztják meg az aktuális hatalom bőrüket mentegetni próbáló vezetői.

{K1}