Kormánybuktató hangulat a kolozsvári Főtéren felállított sátrak között

Rostás Szabolcs 2018. június 28., 18:22

Kibeszélőshow-ba oltott politikai-közéleti fórum benyomását kelti a kormányellenes megmozdulás Kolozsvár Főterén. A sátrat vert tüntetők két versolvasás között nem csak a jelenlegi hatalom távozását követelik, új politikai osztályban is reménykednek.
 

A sátorlakó tüntetők addig akarnak maradni a Főtéren, amíg megbukik a kormány Fotó: Rostás Szabolcs

„Rájuk rontunk, nincs más megoldás!” – vágja rá habozás nélkül a Ștefanként bemutatkozó fiatalember, amikor arról faggatom, meddig demonstrálnak a kincses város Főterén, és milyen lépésekre készülnek még. Bukaresthez és az ország számos nagyvárosához hasonlóan Kolozsváron is állandóvá váltak az utcai demonstrációk azóta, hogy a legfelsőbb bíróság egy héttel ezelőtt alapfokon letöltendő börtönbüntetésre ítélte Liviu Dragnea szociáldemokrata (PSD) pártelnököt.

Az elsősorban a jelenlegi balliberális román hatalommal, valamint az igazságügyi törvények módosításával elégedetlen polgárok és aktivisták azonban Kolozsvárt nem érik be a hagyományos tiltakozási formákkal, a kormányellenes szlogenekkel és molinókkal vagy a felvonulással.

Tüntetők főleg fiatalokból álló csoportja azzal a szándékkal vert sátrat a Főtér nyugati oldalán, a Mátyás-szoborcsoporttól nem messze, hogy addig maradnak ott lecövekelve, amíg megbukik a kormány, és kiírják az előrehozott választásokat.

Persze politikai elemző legyen a talpán, aki megjósolja, hogy ez mikor történik meg, vagy bekövetkezik-e egyáltalán. Tény, hogy immár tizenegy sátor sorakozik a Főtéren, és tucatnyira duzzadt azoknak a demonstrálóknak a száma, akik váltásban ugyan, de többé-kevésbé éjjel-nappal a tábor lakóinak számítanak. Azt mondják, a járókelők egy része nem csak az aktuális politikai helyzet megvitatására, eszmecserére szoktak megállni, hanem élelmiszerrel, takarókkal, hálózsákokkal is ellátják őket. Szerda este természetesen az volt a központi téma a kolozsvári agorán, hogy a Viorica Dăncilă vezette kormány túlélte az ellenzék bizalmatlansági indítványát.

„Ne legyetek szomorúak, nemhogy a háborút , de még csak csatát sem vesztettünk. És ami a legfontosabb: ne féljetek, mert semmit nem tehetnek velünk” – szól a sátortábor előtt összesereglett mintegy százfős csoporthoz egy középkorú férfi. Mikrofonba beszél, hangjának erősítő ad nyomatékot, ebből is látszik, hogy a tüntetők technikával is „el vannak engedve". Bárki a kezébe veheti a mikrofont, és sokan élnek a lehetőséggel, akár többször is. Egy idős férfi „csak annyit akarok még mondani” felkiáltással egy óra leforgása alatt vagy háromszor is kiselőadást tart a balliberális hatalom bűneiről, az igazságügyi törvények módosításáról, sőt még az ellenzéket is ellátja tanácsokkal.

Bárki kezébe veheti a mikrofont, és beszédet tarthat, vagy felolvashat Fotó: Rostás Szabolcs

Ștefan, a sátorverés ötletgazdája egy szintén egyetemista lánnyal párbeszéd formájában adja elő a közönségnek, hová süllyedt Románia – az infrastruktúra elmaradottságától el egészen Verespatak, Herkulesfürdő és a kolozsvári Continental (egykori New York) szálló tönkre tételéig – a szerintük hozzá nem értő, tolvaj és korrupt politikai osztály ténykedése miatt. Maria saját verseit is megosztja hallgatóságával, mások filozófiai, irodalmi műveket olvasnak fel. Közben Sabin Gherman publicista, az Elegem van Romániából kiáltvány Erdély önállóságát támogató szerzője videóbloggernek nyilatkozik a balliberális koalíció vezetőit és azok nevét egyáltalán nem kedvező színben feltüntető táblákkal ellátott, igluszerű sátrak között. És persze mikrofont ragadnak a megmozduláshoz csapódott, „általában” elégedetlenek is, például olyanok, akik homályos ügyben ezer lejes okmánybélyeg kifizetése érdekében apellálnak az emberek adakozókedvére. És éhségsztrájkot is hirdetnek, de csak péntektől.

„A jelenlegi politikai osztály egyáltalán nem képvisel bennünket, fejlett demokráciákban a mostani kormány már rég lemondott volna a sok gazság miatt, amit elkövetett” – magyarázza a cilindert, plüssállatokkal kirakott hátizsákot hordó Maria, a főtéri megmozdulás lelke. Hosszan elgondolkodik, amikor arról kérdezem, a jobboldali román ellenzék alternatívát jelent-e szerinte a baloldali hatalommal szemben, majd azt mondja: sok felkészületlen, nem megfelelő oktatásban részesült honatyát látni a parlament ellenzéki padsoraiban is. Annak kifejtésére már Ștefant kérjük, mit ért az alatt, hogy „rárontanak” a politikusokra.

Fotó: Rostás Szabolcs

„Augusztus 10-én óriási tüntetés lesz Bukarestben, amikor megpróbálunk bejutni a parlamentbe. Szimbolikus lépésnek tervezzük a bevonulást, amellyel valahogy a nép akaratát szeretnénk kifejezésre juttatni” – magyarázza a haját elöl befont tincsben hordó egyetemista srác. A demonstráció másik állandó részvevője, Bojovici Ilona néni nem győzi dicsérni a fiatalok kiállását és kitartását. „A mi napunk már lemenőben, az övék azonban még csak most jön fel. Az ő meg a saját gyerekeim jövőjéért jövök ki a térre, és követelem ennek a tolvaj kormánynak a lemondását. Sőt 66 évesen Bukarestbe is elmegyek tüntetni, és kiáltani fogom, hogy ide lőjenek, mint Călin Nemeş!" – mutat a mellkasára az idős hölgy, az 1989-es forradalom kolozsvári hősére, a hadsereg által a kincses város Főterén lelőtt színészre utalva.

Ilona néni, valamint a többi kolozsvári tüntető elkeseredettségét és elszántságát látva úgy tűnik, hosszú és forró nyár vár a bukaresti kormányra politikai értelemben.