„Nem a kastély a lényeg” – Bánffy Farkas a visszaszolgáltatás akadályozásáról, szubjektív igazságról, a „modern Szekuritátéról”

Kristály Lehel 2018. június 25., 13:29

Vasmarokkal kapaszkodik a román állam a Bánffy-család vagyonába – újabban a korrupcióellenes ügyészséggel félemlítik meg az örökösöket. Bánffy Farkas, a fugadi báróként ismert fiatalember szerint alig éri el az öt százalékot az eddig visszaszolgáltatott javak összessége.

Bánffy Farkas: igazából akkor lenne szó igazságtételről, ha az ember jól használja fel a visszakapott vagyont (archív felvétel) Fotó: Szabó Tamás

– Már több mint egy évtized telt el azóta, hogy Budapestről Fehér megyébe költözött, majd arra vállalkozott, visszaszerzi, amit lehet a családja államosított vagyonából. Hogyan dolgozik a román igazságszolgáltatás?

– A kérdés inkább az, hogy mi az igazság? Hiszen az inkább szubjektív dolog. Például bizonyos ingatlanok mielőtt a mieink voltak, addig a más tulajdonát képezték. Valaki tehát mindig úgy érezhette, amikor elvettek tőle valamit, hogy vele bizony igazságtalanul bántak el. Most mindössze annyi történt, hogy mi kaptunk egy második esélyt is.

Egyébként pedig igazából akkor lenne szó igazságtételről, ha az ember jól használja fel a visszakapott vagyont.

Ha ezt ugyanis öncélúan teszi, akkor nincsen semmi értelme az egésznek. Az már más, amikor az ember a javait képes a köz szolgálatába állítani.

– Például a fugadi kastélyt?

– Nagyon sokszor kérdeznek a fugadi kastély sorsáról. Pedig szerintem ez tizedrangú kérdéskör.

Ennél fontosabb az, amit kitaláltunk: a magyar állami támogatással létrehozott magyarlapádi szórványkollégiumot például, ahol naponta hatvan gyermek tanul és étkezik. Aztán az erdő a legszebb dolog a világon.

Nem gondolom azt, hogy a különböző kastélyok a leglényegesebb pontok. Egy épület fenntartása csak problémaforrás, az erdő viszont mindig hálás dolog. A laikusok általában a kastélyra ugranak, de az csak arra jó, hogy az ember kislányokat szédítsen, másra nem. Komolyra fordítva a szót: igen, helyre kell hozni a birtokot, de úgy, hogy abból a magyar közösség profitáljon, és tudjunk válaszokat adni a problémáikra.

– Mit szól ehhez a román hatalom? Jön egy arisztokrata Magyarországról, szembemegy az állami asszimilációs törekvésekkel, és még elkezd követelőzni is – már Bukarest szempontja szerint.

– Hát most legyünk őszinték: ha Magyarországon bejelentkezne egy osztrák család, majd a monarchiára hivatkozva kérné a fél Bakonyt, visszaadnánk?

Valahol érthető a román álláspont is. Mi viszont azon vagyunk, hogy a lehető legtöbbet visszaszerezzük családunk elvett vagyonából.

A fugadi kastély Fotó: Facebook/Bánffy Farkas

– Mi a visszaszolgáltatás jelenlegi mérlege?

– Ugyan nem a Bánffy-, hanem szerteágazó családok vagyonáról beszélünk, de ha öt százalékot mondok, akkor is lehet, hogy sok. Jelenleg összesen 800 hektárnyi erdőt és szántóföldet kezelek. Ez kisebb területekből áll össze – visszaszerzésükkel eddig nem volt különösebb probléma –, 5, 10, 50 hektár nem sért gazdasági érdekeket.

A Kelemen-havasokban azonban 35 ezer hektárnyi a követelésünk. Ekkora területnél pedig persze hogy elkezdődik a huzavona.

Az eddigi törvények alapján a visszaszolgáltatási folyamatnak el kellett volna indulnia. Ám a román állam próbál mindent kihasználni. Háborús bűnösnek nevezik Bánffy Dánielt, a nagyapámat, majd átesve a ló másik oldalára, közlik, hogy nem is vagyunk leszármazottai a saját nagyapánknak. Próbálják megfélemlíteni az embereket.

– Az eszközök legalább változatosak?

– Ránk küldték a rendőrséget és a korrupcióellenes ügyészséget (DNA). Utóbbihoz június elején hívtak be kihallgatásra édesapámmal, Bánffy Miklóssal.

– Milyen élményekkel gazdagodtak?

– Ahhoz képest, hogy a kommunisták politikai kihallgatásai után a nagyszüleink éveket ültek börtönben, mi egy kihallgatást a DNA-nál ki tudtunk bírni.

– Mivel vádolják önöket?

– Tulajdonképpen az állam érdekeit szolgálják, ők a modern Szekuritáte. Most azt állítják, hogy illegális volt az összes visszaigénylésünk, és ha ez így történt, akkor abban korrupció van. Ez az egész történet egy vicc.

– A fugadi erdésszel már sikerült kibékülni? Nem nagyon örült, amikor ön 2007-ben megjelent a faluban és elkezdte megállítani a falopást a Bánffy-erdőkben...

– Azóta már a harmadik erdész tevékenykedik a faluban. Én meg közben elvégeztem egy erdésztechnikusi képzést is, így már az erdészeti hivatalok is más szemmel tekintenek rám.

Az ominózus erdész utódai már tudják, hogy az én erdeimben nem lehet lopni.

Elvileg szent a béke. Mondjuk, örülnék, ha a polgármester végre kiállítaná az adóigazolásomat arról, hogy nincs tartozásom az önkormányzatnak, de erre másfél évvel az után sem hajlandó, hogy erre bírósági ítélet is kötelezi.

– Ezek után mi a családi stratégia? Meddig szeretnének elmenni?

– Amíg csak lehet, folytatjuk a küzdelmet.

Mi ötven év múlva is örökösök leszünk, ellenfeleink viszont már rég nem lesznek az általuk most betöltött pozíciókban.

Előbb-utóbb a geopolitikai helyzet is változik annyit, hogy lehet meg előrelépés bőven.

– Milyen geopolitikai helyzet lenne az ideális?

– Az, amikor Románia kénytelen lesz végre európai országnak látszani.