Folytatódik a Dsida-kultusz reneszánsza: emléktáblát avattak Budapesten a 80 éve elhunyt költő és öccse tiszteletére
Budapesten állítottak emléktáblát hétfőn azon a zuglói házon, ahol a 80 éve elhunyt Dsida Jenő és családja lakott az első világháborút megelőző években. Az eseményről, amelyet az EMKE kezdeményezett, Muzsnay Árpád főtanácsos beszélt a Krónikának.
A költő halálának 80. évfordulója alkalmából Budapesten állítottak hétfőn emléktáblát azon a házon, ahol Dsida Jenő és családja az I. világháborút megelőző években lakott. Szatmárnémeti, Beregszász és Kolozsvár után immár a magyar fővárosban, a zuglói Ilka utca 15. szám alatti épületen is tábla állít emléket az 1907-ben Szatmárnémetiben született, és 1938. június 7-én Kolozsváron elhunyt költő emlékének.
Az Ilka utcai táblára felkerült a költő ott született, Csengeri Aladár néven színészként ismert öccse neve is. Az emléktábla-állítást és a hétfői budapesti rendezvénysorozatot – amelynek keretében irodalomtörténészek, színészek emlékeztek Dsidára –, az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület (EMKE) kezdeményezte. Az egyesület főtanácsosa, Muzsnay Árpád, aki az esemény köszöntőbeszédét mondta, ezt megelőzően a Krónika megkeresésére úgy nyilatkozott,
nagy örömmel tölti el, hogy a jelek szerint folytatódik a Dsida-kultusznak az utóbbi időben tapasztalható reneszánsza, és hogy Csengeri Aladár (1911–1986) emlékének is adóznak,
aki Kolozsváron, Debrecenben, Pécsen, Győrben játszott, a magyar színművészet jelentős alakja volt. A színművész Dsida Aladárnak született, de mivel a bátyja korán jelentős költővé vált, megkülönböztetésként anyjuknak, Csengeri Tóth Margitnak a lánykori nevét vette fel.
„Amíg szereltük a táblát Zuglóban, az épületbe több fiatal bement, megkérdeztem tőlük, hallottak-e Dsidáról, és mindannyian tudták, kiről van szó. Örülök, hogy végre Budapesten is emléktábla kerül arra az épületre, amelyikről tudjuk, hogy a Dsida család benne lakott. Úgy találtam meg a házat, hogy megkerestem az anyakönyvben, hol született a költő öccse, Csengeri Aladár színművész 1911 nyarán. Régi bérházról van szó, hogy pontosan melyik lakásban laktak, nem tudjuk” – mondta Muzsnay Árpád. Kifejtette,
Budapest volt eddig az egyetlen település, ahol a költő tartózkodott, élt és emléktábla még nem jelölte a házat.
Muzsnay elmondta, az EMKE munkatársaként már 1992-ben, az első szatmári Dsida-megemlékezésen szorgalmazta, hogy jelöljék meg azt a szatmári épületet, ahol 1918 és 1925 közt, a város első gépi dagasztással működő kenyérgyárának épületében a Dsida család lakott – ez jelenleg a Kölcsey Ferenc Főgimnázium bentlakásának épülete.
„Átalakult az épület, de pontosan tudjuk, hogy mely szobákban bérelt lakást a család annak idején, itt őrzi a költő emlékét tábla, hiszen a szatmári szülőházat még nem találtuk meg. Egyébként a budapesti táblaállítás szép összefogás eredményeként vált valóra, az EMKE kezdeményezését támogatta a Magyar Írószövetség, a Petőfi irodalmi Múzeum (PIM) és az egri Dsida Jenő Baráti Kör, amely Magyarországon élteti a költő kultuszát Lisztóczky László irodalomtörténész vezetésével” – mondta az EMKE főtanácsosa.
Muzsnay Árpád azt is elmondta, a tervek szerint augusztusban a Fehér megyei Székelykocsárd állomásán, amely Dsida Nagycsütörtök című, talán leghíresebb versének ihletője volt, Vetró András szobrászművész alkotta plakettel együtt állítanak emléktáblát. Hozzátette, őt Kónya Hamar Sándor székelykocsárdi születésű költő, közíró, politikus értesítette az emléktábla tervéről.
Szatmárnémetiben május 18–19-én emlékeztek meg Dsidáról nagyszabású rendezvénysorozat keretében. „Kivételes formakultúrája volt, örök kamaszként és koraérett bölcsként egyaránt meg tudott nyilvánulni Dsida Jenő, aki korai halála és betegeskedése ellenére az életöröm nagy verseivel is megajándékozta az olvasókat. Kosztolányi tanítványának tekinthető sokféle értelemben, saját korosztályából Radnóti Miklós és Weöres Sándor rokona – az erdélyi költők közül pedig „könnyű, halk beszédével” tűnik ki, ahogy egyszer ő maga utalt a vágyott saját hangjára” – mondta el a szatmári ünnepség kapcsán lapunk megkeresésére Balázs Imre József irodalomtörténész.
{K1}
Muzsnay Árpád úgy fogalmazott,
Dsida életműve sokrétű, többek közt azt is tudni kell róla, hogy Eminescu verseinek egyik legjobb magyar fordítója volt, a Román Tudományos Akadémia szerződést kötött vele a nagy román költő összes versének lefordítására, sajnos azonban ezt Dsida korán bekövetkezett halála megakadályozta.
A budapesti eseményen a Petőfi Irodalmi Múzeumban (PIM) jeles irodalmárok tartottak előadást a fiatalon elhunyt költőről, műfordítóról és szerkesztőről, Havas Judit előadóművész Dunai Tamás színművésszel közösen irodalmi összeállítással tisztelgett Dsida emléke előtt.
A PIM-ben olyan ismert Dsida-kutatók értekeztek, mint a Szatmárhoz ezer szállal kötődő Láng Gusztáv egyetemi tanár, irodalomtörténész, Lisztóczky László és Urbán László irodalomtörténész. Láng Gusztáv és Urbán László adta ki az eddigi legteljesebb Dsida-kötetet. Az eseményen bemutatták a kolozsvári származású Mózes Huba irodalomtörténész és Kabán Annamária Dsida-monográfiáját.