„Nem járható út a határrevízió” - Erdélyi történészek szerint nincs realitása a Raffay-féle felvetésnek
Melléfogásnak, a realitással összeegyeztethetetlennek, sőt károsnak tartják erdélyi történészek magyarországi kollégájuk, Raffay Ernő határrevízióra vonatkozó kijelentéseit. A szakemberek jelen pillanatban nem látnak esélyt olyan történelmi konstellációra, amely lehetővé tenné a határmódosítást, illetve&
Novák Csaba Zoltán marosvásárhelyi és Murádin János Kristóf kolozsvári történészt annak kapcsán kerestük, hogy Raffay Ernő magyarországi történész a budapesti Magyar Idők napilapnak a trianoni békediktátum aláírásának évfordulója apropóján adott interjúban határrevíziót szorgalmazott, miután nem látott esélyt Székelyföld területi autonómiájának megvalósulására. Szerinte az ügy érdekében meg kell nyerni egyik vagy másik nagyhatalmat.
{K1}
Novák Csaba Zoltán azonban nem lát esélyt arra, hogy az aktuális kontextusban bármely nagyhatalom nyíltan és következetesen megkérdőjelezné a fennálló országhatárokat. A marosvásárhelyi szakember hangsúlyozta: az időnként felröppenő, szélsőséges híreket vagy álhíreket nem érdemes számba venni, ugyanakkor arra is kitért,
szerinte Oroszország azon törekvése, hogy javítson geostratégiai helyzetén, még nem lépte át azt a kritikus határt, amely a térségünkre ilyen kihatással lenne.
Hozzátette: a kelet-közép-európai térség országai politikai, gazdasági, katonai szövetségek, struktúrák (EU, NATO) hálózatában vannak, amelyek kölcsönösen determinálják egymás helyzetét, az egymás közötti viszonyt. „A történelem állandó mozgásban van, és mivel emberi tényezőről van szó, sokszor kiszámíthatatlan, de jelen pillanatban nem látom annak a lehetőségét, hogy a térségben határokat módosítsanak” – szögezte le lapunknak Novák Csaba Zoltán.
Az RMDSZ-es szenátor úgy vélte: a határrevíziónál nagyobb realitása van annak, hogy az Európai Unió újragondolása folyamatában a kelet-európai térség etnikai, nemzeti kisebbségeinek jogköreit kiszélesítsék, és biztosabb jogi alapokra helyezzék. Persze ez is rengeteg munkába, nemzetközi lobbiba kerülne. „Kelet- és Közép-Európa térsége a Török Birodalom visszaszorulása után nagy európai hatalmak (Osztrák, Orosz, Porosz, Német Birodalom) érdekszférájához tartozott, így mindennemű határmódosítás ebben, a nagyhatalmi kontextusban történt az éppen aktuális erőviszonyok függvényében. Az első világháború után kialakult nemzetállami rendszer is nagyhatalmi döntés eredménye volt, a második világháború utáni ideológiai táborok megalakulása és annak 1989-es felbomlása is nagyhatalmi, nagypolitikai kontextusban történt.
A világnak ebben a szegletében elképzelhetetlen, hogy nagypolitikai mozgás nélkül bármilyen határmódosításra is sor kerülhessen” – magyarázta a történész-politikus.
Novák az autonómiaküzdelem eredményességét illetően sem ért egyet Raffay Ernővel. Úgy vélte: ha egy nemzet több államban szétszórva él, és nincs lehetőség arra, hogy nemzetállamot alkosson, akkor minden olyan eszköz fontos, ami a kisebbségi lét közepette erősíti a nemzeti fenn- és megmaradást. „Az autonómia egy ilyen eszköz, nem az egyetlen és nem kizárólagos, de nagyon fontos” – nyomatékosította. Ugyanakkor
magyarországi kollégájához hasonlóan Novák sem lát esélyt arra, hogy a román állam a közeljövőben területi autonómiát biztosít az erdélyi magyarok számára.
„Annak, hogy egy esetleges, majdani területi, közigazgatási felosztás esetén előnyös, előnyösebb pozíciót alkudjunk ki a többséggel, van realitása. Mint ahogy annak is, hogy a rendelkezésünkre álló, a decentralizációt bizonyos szinteken lehetővé tevő törvényeket kihasználjuk a magunk javára” – fejtette ki a felsőházi politikus.
Murádin János Kristóf kolozsvári történész eközben azt hangsúlyozta, hogy a románság, illetve egy magyar–román megállapodás nélkül az Erdély-kérdés nem rendezhető. A Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem tanára szerint az a baj a magyarországi történészek egy részével, hogy ezt nem képesek felfogni. „Az erdélyi magyarság jobban látja ezt, mert itt él, Budapesten ez nem olyan egyértelmű” – mondta Raffay Ernő kijelentéseire reagálva.
Rámutatott, Raffay Ernő a Magyar Időknek adott interjúban három kérdéskört vet fel. Az első elfogadni a Trianonban előállt helyzetet, ami erdélyi magyar szempontból nem túl jó lehetőség. A második az etnikai területi autonómia, a harmadik pedig az esetleges revízió nagyhatalmi segédlettel.
„Raffay Ernőnek abban igaza van, hogy Trianont véglegesként elfogadni, teljes mértékben megváltoztathatatlannak tekinteni nem járható út az erdélyi magyarságnak” – mutatott rá a történész.
A jelenlegi helyzetet az 1940–44-es időszakhoz hasonlítani azonban rossz példa a korszakot húsz éve kutató szakember szerint. Ugyanis akkor más volt Erdély demográfiai helyzete, Észak-Erdélyben – amikor visszakerült Magyarországhoz – 1,380 millió magyar élt, a lakosság több mint 52 százaléka. „Ne felejtsük el, hogy a magyar kormány élén Teleki Pál, Bethlen István személyében erdélyi származású arisztokraták álltak. Számukra az Erdély-kérdés elementáris volt, ráadásul téma is volt a nemzetközi politikában. Trianon húsz éve történt, még ott volt a köztudatban. Nemcsak a magyaroknak volt probléma, hanem egy nemzetközileg rosszul megoldott helyzet volt, amin javítani kellett. Ma már nincs benne a közbeszédben. Nekünk ki kell nézni a fejünkből, és látni kell, hogy a világban ez ma már nem prioritás” – fogalmazott a szakember. Murádin János Kristóf szerint Raffay akkor is hibázik, amikor nagyhatalmi támogatásról beszél.
Még a bécsi döntés is két nagyhatalom – a német és az olasz – támogatásával született” – mutatott rá. Az Erdély-kérdés ma „nem a nagyhatalmak ügye, nem a világ ügye, hanem Magyarország és a környező államok, ez esetben Románia ügye”, és szerinte magyar–román kétoldalú szerződés lenne rá a megoldás.
A kolozsvári történész szerint erőszakos fellépésre nem is lenne mód, hisz a helsinki okmányt – mely kimondja, hogy nem lehet erőszakosan határokat módosítani – Magyarország és Románia is aláírta. Ráadásul a honvédség sincs olyan helyzetben, hogy ezt katonailag megtegye, és a jelenlegi geostratégiai helyzetet tekintve nem is lesz.
Ha mégis idejutna a dolog, az csúnya konfliktust eredményezne, ami végül rajtunk, az erdélyi magyarokon csattanna, vonta le a következtetést a történész.
Murádin János Kristóf szerint az – amire Raffay is utal -, hogy ismét visszautasították az autonómiatervezetet – bukaresti szempontból borítékolható volt. „Nem is az volt a célja, hogy nagy többséggel elfogadják. Persze, az lett volna az ideális, de nem ez volt a cél. Hanem, hogy felmutassuk: igenis, a Trianon-kérdéskör a magyarság számára megoldandó probléma. És az erdélyi magyarság nyilván tartja, mint gondot. A román fél esetében az a kérdés, mennyire ismeri fel ennek a megoldási szükségszerűségét” - magyarázta. Úgy vélte, erre jó jel, hogy sok román értelmiségi is támogatja Erdély egyfajta különválását.
Megoldásnak egy román-magyar kiegyezést, egy önálló Erdélyt lát, és nem a székelyföldi autonómiát, hiszen a székelyek csak az erdélyi magyarság mintegy felét teszik ki.
„Ha ők megkapják az autonómiát, az erdélyi magyarság többi része az erőszakos elsorvasztás és asszimiláció felé fog haladni” - vetített elő egy lehetséges jövőképet a történész.
Erdély esetében egy magyar-román kettős patronátus, egyfajta kettős támogatással bíró önállóság lenne a megoldás svájci mintára, ahol ha nem is együtt – még nem tartunk ott –, de egymás mellett tud lenni a magyar és a román fél úgy, hogy kölcsönösen tiszteli, elismeri egymást. „Szerintem így oldalható meg a kérdés, a székelyföldi autonómia nem járható út. Az autonómia nem is elég, hiszen itt nem egy egyszerű kisebbségről van szó, hanem egy államalkotó kisebbségről és egy autonómiamodell sem megoldás” - osztotta meg személyes véleményét a történész.
„Raffay jól tapogatózik, csak túl elfogult. Romsicsot nem lehet elvtelennek nevezni, ő objektív próbál lenni, ez egy történésznek kötelező. Raffay hanyagolja ezt, nem számol a realitásokkal, a jelenleg fennálló nemzetközi környezettel, a román–magyar viszonyrendszerrel” – mutatott rá Murádin. Hozzátette, persze a magyarság örvendene, ha egész Erdélyt visszaadnák a magyar államnak, de nem is nagyon lenne, amit kezdjen vele. „Kapna egy 6-7 milliós román kisebbséget, amit óvatosan kellene kisebbségnek nevezni, és egy felzárkóztatásra váró területet, ami nagyobb, mint a mai Magyarország” – vázolta Murádin. Úgy vélte, Magyarország sem gondolhat teljes revízióra, az gazdaságilag sem járható út. „Egy részleges revízió pedig nem old meg semmit. A román fél nem egyezne bele” – jelentette ki.
Murádin János Kristóf szerint egyetlen történész sem tehet a Raffayéhoz hasonló általános megállapításokat, annak legfeljebb politikai üzenete lehet.
„De történészként és felelősen gondolkodó közéleti személyiségként, értelmiségként nem szabad ilyen megállapításokat tenni” – jelentette ki. Kérdésünkre, hogy Raffay Ernő álláspontja mennyire elszigetelt a magyar történésztársadalomban, és mennyire van konszenzus a Trianon-kérdéskör kapcsán, elmondta: egyáltalán nincs, a magyar történésztársadalom ebben a kérdésben ugyanúgy megosztott, mint a magyarországi társadalom, van egy bal- és egy jobboldali diskurzus, Raffay megnyilatkozása pedig a jobboldaliba illeszkedik.
„Szerintem arany középút kellene, a baloldali, internacionalista nézőpont ugyanis szintén járhatatlan út. De
az ilyen Raffay-féle erőszakos, merev, realitásokat nem tükröző hozzáállás sem vezet eredményre” – vonta le a következtetést.
Hozzátette: egyértelmű, hogy a Trianon-kérdés most is mindenkit foglalkoztat, és mindenki a maga szemüvegén keresztül próbálja megközelíteni, ugyanakkor „örök támadási felület” a román történészgárda számára, mely körében szinte teljes konszenzus van a revízió elutasítása tekintetében.
„Azt még Lucian Boia is elismeri – aki nem feltétlenül a román kánont szajkózza –, hogy a Trianon-kérdéskör Románia számára szent és sérthetetlen” – magyarázta. „Nekik helyzeti előnyük van, hogy egységesen fellépve ezt a kérdést a saját szájuk íze szerint tálalják, nekünk is meg kellene ezt a konszenzust találni” – jelentette ki a kolozsvári történész. Úgy vélte, csakis így lehetne eredményesen tárgyalni a kérdésről, hiszen azáltal, hogy „egy nagyon erőteljes és szélsőségesen egyedülinek beállított nézőpontot szajkózunk”, nem közelítünk a román félhez.
„Márpedig nélkülük, közös megállapodás nélkül az Erdély-kérdés nem rendezhető” – hangsúlyozta Murádin.
Amint arról beszámoltunk, Raffay Ernő a Magyar Időknek adott interjúban úgy fogalmazott, a magyarok akkor viszonyulnak megfelelően Trianonhoz, ha új útra lépnek a nemzetpolitikában: a területi revízió, a határmódosítás útjára. Úgy vélte, az egyik vagy másik nagyhatalom megnyerése mellett okos magyar diplomácia kell, amit erős hadsereg és összetartó nemzeti támogat.