A testet öltő feljelentő

A korábban nagyrészt csak a blogján, Facebook-oldalain, illetve a bukaresti hírtévékben és nagyromán rendezvényeken uszító „újságíró” – aki az általa alapított Méltóságért Európában Polgári Egyesület révén árasztja el hivatalos panaszaival, feljelentéseivel a hatóságokat –  immár olyan erősnek érzi magát, hogy húsvér emberként sem restell kivonulni a „harcmezőre”. A bálványosfürdői „megtestesülés” fordulópontot jelenthet Dan Tanasă közérzetromboló, provokáló, megfélemlítő, gyűlöletkeltő munkásságában – az pedig jó hír, hogy erőfitogtatása igencsak balul sült el számára.

Hiszen ép ésszel felfoghatatlan, milyen hasznot remél valaki abból, hogy ráuszítja a rendőrséget az Európa Tanács Helyi és Regionális Önkormányzatok Kongresszusának szakbizottságára, amelynek tagjai a háromszéki településen üléseztek. Tanasă minden bizonnyal a székely szervezőket akarta kényelmetlen helyzetbe hozni, azt állítván, hogy ellopták az „igazságra rávilágító” szórólapjait és kiadványait az ülésterem előcsarnokából. Csakhogy az általa keltett botrány természetesen kizárólag őt minősítette, ráadásul tökéletesen alátámasztotta mindazt, amelyről a 47 országból érkezett meghívottakat tájékoztatták a vendéglátók: valójában milyen is az a kisebbségek romániai Kánaánja.

Miközben a román hivatalosságok a meghívások ellenére – ahogyan az várható volt – messze elkerülték a bálványosfürdői rendezvényt, Tanasă, illetve Cătălin Ivan európai parlamenti képviselő úgy érezte, kötelességük ellensúlyozni a magyarok „irredenta propagandáját”. Nem tudhatjuk, hogy lefekvéskor azzal a gondolattal hunyták-e le szemüket, hogy ez sikerült vagy sem. Az viszont kijelenthető, hogy Tanasă már nem az a megfontolt, hidegvérű „mesterlövész”, aki több száz kilométerről is képes odacsapni egy-egy magyar közösségnek. Most valamiért úgy érezte, személyesen kell odarondítania, és bizony ezzel sikerült nemzetközi színtéren is alaposan lejáratnia magát – de ami ennél jóval fontosabb, azt a szépíthetetlenül mocskos ügyet is, amelyet képvisel.

Megtörténhet, hogy Tanasă éppen azért cselekedett most vakmerően, saját szakállra, mert haragszik az „ügykezelőkre”, akik mondjuk a korábbinál kevesebb elismerésben részesítik. Lehet, hogy egyszer Tanasának is elege lesz, vagy éppenséggel szellemi vezérei elégelik meg mindazt, amit tesz. Nem tudjuk, hogy ez valaha bekövetkezhet-e, de azt igen, hogy ez legalább annyira fontos fegyvertény lenne, mint az Európa Tanács bármelyik szakbizottsága akármelyik jelentésének majdani elkészülte.

{K1}