Toadernek sürgőssé vált az ártatlanság vélelmének átültetése a romániai jogrendbe

Romániának át kell ültetnie jogrendjébe az ártatlanság vélelméről szóló európai uniós irányelvet, mielőtt az Európai Bizottság az EU Bírósága elé viszi az ügyet – figyelmeztet egy vasárnapi Facebook-bejegyzésben az igazságügyi miniszter.

Tudorel Toader az Agerpres szerint rámutatott, az igazságügyi minisztérium 2017 júliusában véglegesítette az ártatlanság vélelméről szóló európai uniós irányelvnek a román jogrendbe történő átültetéséről szóló törvénytervezetet, és tavaly augusztusban a kormány jóvá is hagyta azt. Ezt követően az indítvány a szenátus elé került, amely 2017 decemberben elfogadta, majd továbbította a képviselőházhoz. Az alsóház úgy döntött, sürgősségi eljárással tárgyalja, egy különbizottság keretében.

– teszi hozzá bejegyzésében a miniszter.

Az Európai Bizottság pénteken közölte, kötelezettségszegési eljárást indított Románia ellen, mivel nem ültette át jogrendjébe az ártatlanság vélelméről és a tárgyaláson való jelenlét jogának megerősítéséről szóló, 2016/343-as uniós irányelvet.

Az irányelvet a büntetőeljárásokban gyanúsított vagy vádlott magánszemélyekre kell alkalmazni, attól a pillanattól kezdve, hogy bűncselekmény vagy feltételezett bűncselekmény elkövetésével gyanúsítják vagy vádolják őket, tehát már az előtt is, hogy valamely tagállam illetékes hatóságai – hivatalos értesítés útján vagy más módon – az érintett tudomására hozták, hogy ő gyanúsított vagy vádlott.

Az irányelvet a büntetőeljárás minden szakaszában alkalmazni kell, azon határozat jogerőre emelkedéséig, amelyben véglegesen megállapítást nyer, hogy a gyanúsított vagy a vádlott elkövette-e a bűncselekményt vagy sem. Azokra a jogi lépésekre és jogorvoslati lehetőségekre, amelyek az adott határozat jogerőre emelkedését követően állnak rendelkezésre – beleértve az Emberi Jogok Európai Bírósága előtti eljárásokat –, az irányelv hatálya nem terjed ki.

Az irányelv arra is rámutat, hogy

Ez nem érinti azokat a vádhatósági cselekményeket – így például a vádemelést –, amelyek célja a gyanúsított vagy a vádlott bűnösségének bizonyítása, és nem érinti az olyan igazságügyi vagy más illetékes hatóság által meghozott eljárási természetű előzetes határozatokat sem, amelyek gyanún vagy terhelő bizonyítékokon alapulnak”.

A direktíva szerint „az illetékes hatóságoknak tartózkodniuk kell attól, hogy a gyanúsítottat vagy a vádlottat bűnösként mutassák a bíróságon vagy a nyilvánosság előtt fizikai kényszerítő intézkedések alkalmazása révén”. Az a kötelezettség, hogy a gyanúsítottakra vagy a vádlottakra nem lehet bűnösként utalni, nem akadályozhatja a hatóságokat abban, hogy a büntetőeljárással kapcsolatos információkat hozzanak nyilvánosságra, amennyiben ez a bűnügyi nyomozáshoz kapcsolódó okokból feltétlenül szükséges, illetve amennyiben ez a közérdeket szolgálja – áll még a dokumentumban.

Ez ugyanakkor azt is előírja, hogy „a hallgatáshoz való jognak vagy az önvádra kötelezés tilalmából fakadó jognak a gyakorlását nem lehet felhasználni a gyanúsítottal vagy a vádlottal szemben, továbbá önmagában véve nem lehet bizonyítéknak tekinteni arra vonatkozóan, hogy az érintett személy elkövette a bűncselekményt”.