Halálos lájkvadászat

Így nem csoda, ha figyelmetlensége, illetve a képernyőre való odafigyelése miatt áthajtott a szemközti sávba, ahol frontálisan ütközött össze egy teherautóval. A konkrét baleset okai valószínűleg árnyalhatóak, azonban a tragédia mentén érdemes elgondolkodni egy-két dolgon.

Úgy tűnik, a virtualitás olyannyira átvette immár az uralmat a négydimenziós valóság fölött, hogy lassacskán nemcsak egész életünket befolyásolja, hanem halálunk óráját is képes kijelölni. Aki valamelyest is követi a közösségi háló ilyen-olyan mozgásait, jól tudja, mennyi minden költözött át ide a valóságból. A közösségi háló lett az otthona, táptalaja és mozgatóereje mindennapi meddő vitáknak, érzelmek megélésének, feszültségek levezetésének, sehova sem vezető áskálódásoknak, irigykedéseknek, a pletykaéhség kielégítésének, tetszelgéseknek, a világról alkotott vélemény kikiabálásának, nézetkülönbségek okozta csatározásoknak, és a többi, és a többi.

Torz tükör ez, amelybe sokan olyan mélyen tekintenek bele, hogy lassacskán megszűnik körülöttük a valóság. És igen, elmondható immár, hogy a virtualitásban való jelenlét miatt egyre többször nem ott vagyunk jelen lélekben, ahol éppen tartózkodunk. Elég, ha csak olyan egészen hétköznapivá vált, lassan már fel sem tűnő pillanatokra gondolunk, amikor a baráti kocsmázás, beszélgetés, családi összejövetel sem zajlik le anélkül, hogy ki-ki ne vonna falat maga köré okostelefonja képernyőjére bámulva, és juszt se azzal kommunikál, akitől félméternyire ül, hanem azzal, aki valahol máshol szintén a képernyőjét böngészi, kivonva magát talán éppen egy másik baráti összejövetel valóságából.

Vagy érdemes felfigyelni egy idevágó, friss kutatás eredményére: tíz európai országban végzett felmérés igazolja, hogy az okostelefon vált a féltékenység fő okává Romániában (is). Vagyis immár sokkal többen lesznek féltékenyek amiatt, mert élettársuk a képernyőt bámulja, és a virtualitásban üzenget, mint amiatt, ha a barátaival, ismerőseivel, netán más kapcsolatokat keresve találkozgat a valóságban.

Már önmagában ez is eléggé elgondolkodtató, azonban a keddi tragédia ennél is több. Egy kijózanító, meghökkentő eset kapcsán kell elgondolkoznunk azon, mikor, mennyire éri meg belemerülni és elveszni a virtualitásban. És azon is: akárcsak a szólásnak és hallgatásnak, igenis ideje van a valóságban és a virtualitásban való jelenlétnek, és hogy jó, ha éles határt vonunk a kettő közé.

{K1}