Kormánypárti taktika, ellenzéki fogáskeresés – Bakk Miklós politológus a román belpolitikai válság okairól
A PSD megpróbálja megfosztani az ellenzéket vezéregyéniségétől, Klaus Johannis államfőtől, és felmérni, milyen témákkal lehet sikeres a soron következő választásokon – foglalta össze a közelmúltban kitört belpolitikai válság lényegét a Krónikának Bakk Miklós politológus.
– Az utóbbi időben nőtt a belpolitikai feszültség, miután a kormányoldal „nekiment” Klaus Johannis államfő hatásköreinek, és Viorica Dăncilă kormányfő Liviu Dragnea képviselőházi elnökkel úgy utazott Izraelbe, hogy előzetesen nem egyeztettek vele, közben pedig a népszavazások kiírásában meglévő eddigi hatáskörétől is meg kívánják fosztani. Mindeközben nem voltak hajlandók elfogadni az államfő felajánlott közvetítését a nemzeti bank és a kormány között. Miért dönthetett úgy a kormány, hogy „provokálja” az elnököt?
– A következő két év, 2019 és 2020 két fontos választási év Romániában. 2019-ben európai parlamenti választások, majd államfőválasztás lesz, 2020-ban pedig parlamenti megmérettetés. A PSD és Liviu Dragnea számára – aki bábként mozgatja Viorica Dăncilát – 2019 tehát fontos megalapozása lehet a 2020-as parlamenti választások általuk várt sikerének.
A provokáció mögött tehát ezt a – következő két évre szóló – politikai kalkulust kell látnunk. Johannisnak pedig muszáj volt felvennie a kesztyűt. Természetesen alkotmányos kompetenciái a kormányfő leváltására nincsenek – ez csak a parlamentben, bizalmatlansági indítvánnyal lehetséges –, de a politikai álláspont jelzése számára immár halaszthatatlanná vált a következő két választási év tétjeire való tekintettel.
Az 1991-es román alkotmány dualista – azaz a kormány és az államfő között megosztott – végrehajtó hatalmat alakított ki, amelyben az államfő ugyan nem rendelkezik olyan jelentős jogosítványokkal, mint például a francia államfő az Ötödik Köztársaság félprezidenciális rendszerében, mindazonáltal vannak reális, politikai folyamatokat alakítani tudó kompetenciái. Ezek közül kettőt kell kiemelnünk: külpolitikai szerepét, és a Legfelső Védelmi Tanács (CSAT) elnöklését. Főleg e két szerepköre révén tudja befolyásolni a kormányzás folyamatát.
– Liviu Dragnea PSD-elnök az alkotmányra hivatkozva azt állította: az államfő nem rendelkezik kizárólagos hatáskörrel a külpolitikai irányvonal meghatározásában. Ez valóban így van?
– Dragneának lényegében – az alkotmány betűje szerint – igaza van. A román alkotmány elnöki hatáskörre vonatkozó előírásai szerint az államfő megköti a kormány tárgyalásain lezárt nemzetközi szerződéseket, és elfogadható határidőn belül, ratifikálás végett, a parlament elé terjeszti azokat. Tehát a nemzetközi szerződések megkötése ezen alkotmánycikkely szerint lényegében kooperációt követel a kormány és az államfő között. Viszont az államfő szerepét általánosan meghatározó 80. cikkely szerint Románia elnöke általában is „képviseli a román államot”, és
Egy 2012-es alkotmánybírósági döntés megpróbálta kezelni, értelmezni ezt az együttműködést. A határozat szerint a kormánynak inkább végrehajtó szerepköre van a külpolitika vitelében, amellyel eleget tesz azon nemzetközi kötelezettségek teljesítésének, amelyeket Románia vállalt.
Csakhogy ez az alkotmánybírósági iránymutatás nem ad egyértelmű értelmezést a mostani helyzethez. Mert a külképviseletek működtetése valóban technikai feladat – beleértve helyük rendezését is a fogadó országban –, azonban itt, Izrael esetében a külképviselet helyének kérdése már távolról sem technikai feladat, hanem egy nagy, nemzetközi konfliktusgóchoz való viszonyulás politikai kérdése. Úgy vélem, hogy ennek a kérdésnek alapvetően kormányzati hatáskörben kellene lennie, de
– A kormányoldal eközben azzal vádolja az államfőt, hogy csupán ürügyeket keres, és valótlanságokat állít az ország gazdasági helyzetéről azért, hogy legyen mire hivatkoznia, amikor a kormányfő távozását követeli. Megalapozottak ezek az állítások?
– A politikai viták mindig valóságdefiníciós küzdelmek.
Románia lendületesen fejlődik a GDP mutatója szerint, azonban a fejlődési hasznok elosztása és a fejlődés távlati megalapozása tekintetében számos hibát elkövetett a jelenlegi kormány. Johannis, úgy tűnik, e hibákra próbál összpontosítani, elsősorban a gazdasági populizmus megkérdőjelezésével. Érhet el sikereket, hiszen elég sokan beláthatják, hogy a gyors gazdasági bővülésből származó előnyöket kár elpazarolni a pillanatnyi előnyök érdekében.
– Előfordulhat, hogy Johannis szeretné kiprovokálni a hivatalából történő felfüggesztését azért, hogy ő tematizálhassa a közéletet, és arra számít, hogy a kiírandó népszavazáson a választópolgárok megerősítik a pozíciójában, növelve ezzel a legitimitását és erejét a kormánnyal szemben?
– Nagyon valószínűnek tűnik egy ilyen számítás a részéről, főleg ha tekintettel vagyunk arra, hogy mi történt Traian Băsescu felfüggesztésének kísérletével. Két ilyen kísérlet is volt, 2007-ben és 2012-ben. A parlament felfüggesztő határozatát a népszavazás egyik esetben sem erősítette meg, 2007-ben a szavazók háromnegyede leszavazta a felfüggesztést, 2012-ben pedig a részvétel az előírt érvényességi küszöb alatt maradt.
Ezt Băsescu meg is tette. Johannis alkatilag is jóval távolabb áll a Băsescu-féle populista beszédmódtól, azonban ha a felfüggesztésre sor kerül, nem térhet ki a kihívás, a provokáció elől. Mindazonáltal e pillanatban úgy tűnik, hogy a PSD nem kockáztat meg sikertelen felfüggesztést, azaz egy azzal járó sikertelen népszavazást.
– Vannak olyan eszközei a kormányoldalnak, amelyekkel felfüggesztés nélkül is marginalizálhatja az államfőt?
– Természetesen vannak. Már maga a felfüggesztési kísérletek előbb említett története is jelzi, hogy az államfő és a kormány közötti politikai küzdelem – kohabitáció esetén – nem egy adott szabálykeretben lefolytatott politikai harc, hanem inkább a szabályok módosításáért folytatott küzdelem.
Számos példa mutatja a politikai küzdelemnek ezt az eljogiasítását. Tavaly márciusban Eugen Nicolicea, a képviselőház jogi bizottságának az elnöke törvénytervezetben az államfő népszavazást kiíró jogkörének korlátozására tett javaslatot. A javaslat szerint az államelnök csak konzultatív népszavazást írhat ki olyan kérdésekben, amelyek nem korlátozzák a parlament jogalkotó hatáskörét és nem kezdeményeznek alkotmánymódosítást. De ide sorolható Tudorel Toader álláspontja is, miszerint az Országos Korrupcióellenes Ügyosztály (DNA) főügyészének a visszahívása elsődlegesen kormányzati kompetencia, abban az államfőnek mérlegelési jogköre nincs.
– Az ügy most odáig fajult, hogy Ludovic Orban PNL-elnök feljelentést tett a kormányfő ellen hazaárulás miatt. Lehet-e ennek bármilyen alapja, vagy csak amolyan politikai pótcselekvésnek tekinthető?
Hiszen Romániának nincs érvényes szerződése Izraellel – és tudtommal más állammal sem –, hogy hol legyen a nagykövetség. Ez a dolog lényegében a végrehajtói hatalom hatáskörébe tartozik. Ilyen alapon minden második politikai döntést meg lehetne támadni az ügyészségen, mert fel lehetne hozni valamilyen látszólagos szabálytalanságot.