Képtelenek centenáriuma

A kultúrafogyasztás 2017-es barométere nevű, a 100 éves évfordulóra összpontosító országos felmérés készítői ugyanakkor egyetértettek abban, hogy a történelmi tudat, a nemzeti önazonosság megkopása miatt nemcsak a hétköznapi emberek hibáztathatók.

A Művelődéskutató és Felnőttoktató Országos Intézet által a tavalyi év végén készített közvélemény-kutatás – amelynek következtetéseit hétfőn ismertették – arra világít rá, hogy a romániaiak többségének egyszerűen semmilyen véleménye nincs a centenáriumról, miközben az elmúlt években a megkérdezettek csupán 6 százaléka vett részt rendszeresen  nemzeti ünnepeken.

A felmérést készítő – igencsak élesen fogalmazó – kutatók szerint mindez arról tanúskodik, hogy a románokban kihalófélben van a történelmi narratívára épülő nemzettudat, románságuk pedig egy hovatartozást tanúsító „kitűzővé” csökevényesedett, amely mögött nincs valós identitás, csupán „felmutatható igazolványként” szolgál. Mert „igazi románnak lenni azt jelenti, hogy úgy élj, mint aki szívén viseli országa sorsát”.

A felmérés eredményeit elemző szakértők természetesen erőteljesen kiemelték az állami intézmények felelősségét a polgári nevelésben tapasztalható súlyos hiányosságok miatt, ugyanakkor felrótták a centenáriumra hangoló országos kampányok elmaradását is. Emellett arra szólították fel a döntéshozókat, hogy bármennyire is lehangolóan fest, a társadalom valós képéből kiindulva próbáljanak nemzettudat-felrázó stratégiákat kidolgozni.

Ennek a valós képnek szerves része, hogy – mint a felmérésből kiderül – a romániaiak 65 százaléka elsősorban a településük közösségével azonosul, másodsorban a megyével (51) és csak harmadsorban az ország közösségével (40), míg 6-7 százalékuk vallja magát elsősorban európainak. A kutatók szerint ezek sokatmondó adatok, amelyek a helyi értékek „virágzását” tükrözik.

Ez a tendencia pedig az erdélyi magyarság számára is kedvező fejlemény, hiszen a lokálpatriotizmus, a szülőföldhöz való ragaszkodás az egyik legfontosabb megtartó erőnk. Ebben, úgy látszik, a nagy többség egyetért velünk – azok többsége, akiket családjuk, otthonuk, szülőfalujuk, -városuk sikeresen visszatart az idegenbe szakadástól, az emigrálástól. Mert az biztos, hogy az itthon kínlódókat-boldogulókat nem Románia, a kormány, a parlament, a politikusok, a megaberuházások, a dübörgő országprojektek bírják maradásra.

A vissza a gyökerekhez gondolkodásmód országos térnyerése sajnos manapság nem egyfajta társadalmi érettség megnyilvánulása, hanem ösztönös önvédelmi reakció, de ettől függetlenül meggyőző hivatkozási alapként szolgálhat a decentralizációs és önrendelkezési törekvések számára. Amelyek a már említett valós képnek szintén szerves, egy normális országban megkerülhetetlen részei.

{K1}