Kötetet állít össze költő nagyapja, Jékely Zoltán levelezéséből, naplóiból Péterfy Sarolt irodalomtörténész

2018. május 13., 12:48

Többkötetes kiadványt állít összeállítani Jékely Zoltán levelezéséből és naplóbejegyzéseiből Péterfy Sarolt irodalomtörténész, az író, költő legfiatalabb unokája, aki a Kolozsvári Ünnepi Könyvhét vendége volt. Vallasek Júlia irodalomtörténész faggatta.

Vallasek Júlia és Péterfy Sarolt a Fogoly utcai színpadon Fotó: Kiss Gábor

„Kevés személyes élményem kötődik a nagytatámhoz, ezért különösen érdekelnek a levelezései és a naplója, bár igyekszem elsősorban irodalomtörténészként hozzáállni a témához" – mondta Péterfy Sarolt.

Az 1913-ban született és 1982-ben elhunyt Jékely Zoltán egész életében intenzív levelezésben állt édesapjával, Áprily Lajossal.

Mint Péterfy Sarolt mondta, az apa-fiú levelek ebben az esetben azért érdekesek, mivel mindketten költők voltak, így többnyire a megjelenő versekről, azok témáiról szólnak. Áprily apai tanácsokkal látta el Jékelyt, aki édesanyjának nosztalgikusabb és szeretetteljesebb hangvételű leveleket írt.

Péterfy Sarolt elmondása szerint Jékely leveleit nehéz időben meghatározni, ugyanis nem írt rájuk keltezést, ezzel ellentétben Áprily lejegyezte a pontos dátumokat, így az ő levelei alapján tudja beazonosítani a többit is. A beszélgetésen elhangzott,

Jékely nagy jelentőséget tulajdonított az álmainak, ugyanis mind verseinek, mind novelláinak visszatérő témája. Amikor éjjelente álomittasan megébredt, felütötte naplóját, és oda írta le látomásait, ahol az éppen kinyílt.

„Éppen ezért ebben az álomnaplóban nincs sem sorrend, sem bármilyen összefüggés, ami szintén nem könnyíti meg a dolgomat” – ecsetelte Péterfy Sarolt. Hozzátette, a költő állandóan idézeteket, gondolatokat, mondattöredékeket jegyzetelt a zsebnaptárába vagy a noteszébe, de ha éppen ezek nem voltak kéznél, akkor színházi belépő vagy vonatjegy is megfelelt a célnak.

Fotó: Kiss Gábor

A költő alkotói stílusát erőteljesen jellemzi a túlzás, erre példaként unokája mosolyogva mesélte el Jékely egyik levélrészletét, amely szerint „már halálán volt", hiszen napszúrást kapott az olasz tengerparton. Hasonló szóhasználattal jegyzi ezt fel a naplójában is, ahol kiegészíti a szobalány részletes leírásával, aki betegsége során ápolta őt.

„Filológiailag a napló rekonstruálása a legnehezebb feladat, de mégis ez a legérdekesebb" – tette hozzá az irodalomtörténész.

Jékely Zoltán Nagyenyeden született, így számára Erdély a gyermekkor misztikus világát jelképezte. Bár kevés időt töltött ezen a vidéken, mégis különös kötődéssel ragaszkodott hozzá. Leveleit számos esetben „Zsoli Kolozsvarensis" néven írta alá. Kolozsváron az Egyetemi Könyvtárban dolgozott, illetve a Termés című folyóiratot szerkesztette. Marosvásárhelyen megismerkedett Jancsó Adrienne előadóművésszel, aki nemsokára a felesége lett.

A költő szeretett horgászni, „horgászrelikviát" hozott létre, ami számára fontos és érdekes dolgokból tevődött össze: ilyen például egy szokatlan gyökérdarab, amelybe ő valamilyen nongifuratív szobrot képzelt bele. Mint a beszélgetésen elhangzott,

Jékely kíváncsi, dacos, életerős volt – legalábbis a második világháború idejéig.

Ebben az időszakban tragikus fordulatot vett a magánélete, ugyanis a háborúban meghalt a sógora, amit hónapokon keresztül nem tudott megírni a családjának, hiszen a háború miatt a posta nem működött. Ennek ellenére többször is megírta ugyanazt a levelet, reménykedve, hogy eljut a címzetthez. Jelenleg még tart a hagyaték átfésülése, illetve a költő életpályájának rekonstruálása a levelezésekből és a naplófeljegyzésekből, ám a folyamat végén az irodalomtörténész többkötetes kiadványt szeretne összeállítani.

Görbe Helga