A szó szerinti hűség szellemi hűtlenség – műfordítók kerekasztala a Kolozsvári Ünnepi Könyvhéten
Az eredeti mű és a fordítás közti korántsem egyszerű viszonyt, az egyik nyelvből a másikba vezető oda-vissza utazás nehézségeit boncolgatták a résztvevők a Fordítás: hasonmás vagy alteregó? című kerekasztal-beszélgetésen.
H. Szabó Gyula, a könyvhét szervezője, a Romániai Magyar Könyves Céh alelnöke elmondta, 1989 előtt Erdélyben az európai szépirodalmi művek magyarországi fordítók munkája eredményeképpen láttak napvilágot a Horizont, Lektúra sorozatokban, most azonban számos erdélyi fordító ültet át magyarra szépirodalmat.
Benő Attila nyelvész, egyetemi tanár, a beszélgetés moderátora kifejtette, a fordítás végeredménye szükségszerűen más, mint az eredeti mű, utóbbinak tulajdonképpen egy változata,
mint Walter Benjamin német filozófus mondja: “a fordítás az eredeti visszhangja”. Természetesen különbség van az egyes fordítás-fajták: a szakfordítás, általános fordítás, a műfordítás és a szakrális szövegek fordítása közt, az eredetihez viszonyított legnagyobb távolság talán a szépirodalom, a versek esetében feszül: itt kreatív munkáról, Hans-Georg Gadamer német filozófus szavával élve “utánalkotásról” van szó. A moderátor arra is kitért, a műfordítás esetében a szó szerinti hűség a szellemi hűtlenséghez vezethet, és a fordításon nem kell számonkérni az eredeti művet, amiként egy szobron vagy festményen nem kérhető számon a modell.
“A fordítás ugyanaz a szövegvilág, más nyelvi és kulturális közegben. Az eredetinek a fordítás egyfajta alteregója, hasonmása” – mondta Benő Attila.
A fordításban talán az egyik legnehezebb dolog, hogy az eredeti szövegben rejlő kulturális, földrajzi, történelmi vonatkozásokat meg kell jelenítenie a fordítónak – értettek egyet a jelenlevők, akik példákat soroltak fel arra vonatkozóan, számukra milyen kifejezést, fordulatot, kulturális hivatkozást volt nehéz magyarítani egy-egy finn, francia, román szépirodalmi műből.
Mihály Emőke, a kolozsvári Koinónia fordítója, aki az amerikai Nabeel Qureshi: Allahot kerestem, Jézusra találtam című könyvét magyarította – a kötetet a könyvhét keretében mutatták be szintén pénteken – arról is beszélt, hogy jelenleg Borbély Szilárd Nincstelenek című regényét fordítja románra. “Önszorgalomból, saját kedvtelésére” ülteti át a kortárs magyar regényt egy román anyanyelvű, magyarul jól tudó egyetemi tanár segítségével. Mint mondta,
“véres verejtékkel küzd meg minden mondattal”, hiszen nehézséget okoz számára, hogy meg kell teremtenie egy új nyelvet románul, tájszavak megfelelőjét kell megtalálnia.
Koros-Fekete Sándor Georges Banu: A felügyelt színpad, Színházunk, a cseresznyéskert, Lorand Gaspar: Boldog Arábia, Andrei Șerban: Életrajz című könyvét magyarította román és francia nyelvből. Rámutatott, a nyelvek közti ingázás tulajdonképpen a különböző valóságok közti utazást is jelenti, a fordító óhatatlanul belekukkant egy másik világba, és számos kulturális hivatkozásnak kell utánajárnia, hogy meg tudja jeleníteni az eredeti szöveg tartalmi-esztétikai értékeit.
Varga P. Ildikó, aki kortárs finn szépirodalmi műveket ültet át magyarra, Pirkko Saisio: Legkisebb közös többszörös című regényének fordításáról beszélt. Mint mondta, mivel a regényben tulajdonképpen benne van Finnország egész huszadik századi történelme, nem volt könnyű megjeleníteni egy-egy mondatban, kifejezésben a magyar olvasó számára ismeretlen vonatkozásokat, amelyeket nem kell magyarázni a finn olvasónak.
Goron Sándor fordító, fordítástudománnyal foglalkozó egyetemi oktató Nichita Stănescu verseit ültette át magyarra, A kő halála című kötet 2006-ben látott napvilágot. A beszélgetésen elmondta, “igyekezett megteremteni a magyar Nichita Stănescu-t”. Kifejtette, a román költő verseiben rengeteg paradoxon, abszurd szójáték, többletjelentést hordozó szó szerepel, ezért korántsem volt könnyű dolga, ugyanakkor a rímek átültetése is komoly gondot okoz. Goron Sándor olyan Stănescu-verseket is fordított, amelyeket korábban Szilágyi Domokos már magyarított.
Jankó-Szép Yvette, a kolozsvári bölcsészkar oktatója elsősorban finnről, de franciáról és angolról is fordított magyarra szépirodalmi műveket: gyerekkönyveket, novelláskötetet, kortárs drámákat.
A többi fordítóval összhangban ő is azt hangsúlyozta, hogy a kulturális hivatkozások megfeleltetése, megjelenítése sokszor nem könnyű.
Markus Majaluoma finn író Apa, irány a tenger és Apa, mikor jön a Mikulás? című kortárs gyerekkönyveit fordította magyarra, a kötetek a Koinónia kiadónál láttak napvilágot. Kifejtette, már az fordítási nehézséget okozott, hogy a Mikulás a finneknél nem a magyaroknál december 6-án “érkező” Mikulás, hanem a karácsonyi ajándékhozó.
A rendezvényen bemutatták Günter Kunertnek A véletlen archológiája című verseskötetét, amely a Kriterion Könyvkiadónál jelent meg 2017-ben, a rendezvényen a fordítóval, Benő Eszterrel tartottak beszélgetést.