A vidéki gyerekek felzárkóztatását ösztönöznék az óvodai oktatás kötelezővé tételével
A városokban jellemzően nagyobb arányban íratják be óvodába a gyerekeket, mint vidéken – ezt az aránykülönbséget csökkentenék az óvodai oktatás kötelezővé tételéről szóló, a szenátus által hétfőn elfogadott törvénymódosítással.
Főként vidéken ösztönözné a gyerekek óvodai nevelésben való részvételét a bukaresti szenátus által hétfőn megszavazott, a tanügyi törvényt módosító tervezet, amelynek értelmében legkésőbb 2030-ig kötelezővé teszik az óvodai oktatás minden szintjét Romániában: 2020-ig a nagycsoportot, 2023-ig a középcsoportot és 2030-ig a kiscsoportot is.
Az RMDSZ által előterjesztett, a felsőházban döntéshozó kamaraként elfogadott módosítás rámutat: a városokban nagyobb arányban íratják be óvodába a gyerekeket, mint vidéken – ez a magyar oktatásra is jellemző –, ezt a jelentős különbséget csökkentenék az új jogszabállyal.
{K1}
Szabó Ödön képviselő, a törvénytervezet kezdeményezője a Krónika kérdésére elmondta,
kutatások igazolják, hogy a kötelező oktatás időtartamát nem felfele kell kitolni, hanem minél hamarabb elkezdeni, ugyanis ötéves korig az agyban megjelennek a kötődések, így a korai oktatásba való befektetés sokszorosan megtérül a későbbiekben.
Az alsóház oktatási bizottságának RMDSZ-es alelnöke szerint az oktatási törvénynek a szenátus által is jóváhagyott módosítása ennek szellemében született. Hangsúlyozta, a döntés végleges és bevezetéséhez nincs szükség újabb jogszabályra, csupán egy átmeneti időszakot határoztak meg azért, hogy a szükséges infrastrukturális befektetésekre sor kerüljön, főleg a nagyvárosokban, ahol jelenleg is zsúfoltak egyes óvodák.
A Bihar megyei honatya kérdésünkre kifejtette,
a nagyvárosok és a vidék közötti eltérés a magyar oktatásban is megmutatkozik, de regionális különbség is megfigyelhető.
Az országos statisztikák szerint a nagyvárosokban az óvodáskorú gyerekek nagy és középső csoportba való beíratásának aránya 95 százalék körüli, míg vidéken van, ahol alig haladja meg az 50-60 százalékot. Igaz, ebben benne vannak azok a vidéki területek is, amelyekben mélyszegénység van és kisebb az oktatási intézmények presztízse. „Holott az összes oktatási szakértő azt mondja, hogy sokkal jobban teljesítenek az iskolában azok a gyerekek, akik előtte részt vettek az óvodai oktatásban, azok pedig, akik kimaradtak, ezt a hátrányt nem tudják ledolgozni a kötelező oktatási időszakban” – hívta fel a figyelmet Szabó Ödön.
Arra vonatkozó kérdésünkre, hogy hogyan köteleznék a szülőket, hogy óvodába járassák gyerekeiket, miközben az iskolaelhagyás jelensége is egyre nagyobb méreteket ölt, Szabó kifejtette: ehhez a kérdéshez bátrabban kell hozzányúlniuk az oktatási szakértőknek és a minisztériumnak.
– mutatott rá a jelenlegi törvényi előírásra, de pedagógustalálkozókon más javaslatok is felmerültek a jelenség fékezése érdekében. „Anyaországi mintára akár a gyámhatóság bevonása is elképzelhető” – mutatott rá a képviselő.
Mint mondta, a jelenlegi romániai gyakorlat szerint az oktatási intézmények továbbítják az aktuális helyzetről szóló kimutatást a tanfelügyelőségekre és polgármesteri hivatalokba, de nincs komolyabb hatásuk, holott a jelenlegi törvényi keretek között erre is lehetőség van. Szabó hangsúlyozta ugyanakkor, az iskolaelhagyás jelenségének visszaszorítására külön törvényt kell kidolgozni, hiszen az a teljes kötelező oktatásra vonatkozik.
Szabó Ödön úgy véli, az óvodai oktatásra vonatkozó kötelezettség bevezetése főleg városon vonhat maga után bővítést, infrastrukturális fejlesztéseket, ahol jelenleg is teljes kapacitással működnek vagy zsúfoltak az óvodák. Vidéken szerinte megvan erre a szükséges infrastruktúra.
„A szülőfalumban, a szilágysági Kárásztelkén ugyanaz az óvoda működik, mint amelyikbe én jártam. Akkor 25-27-en jártunk egy óvodai csoportba, most 12–13-an járnak, tehát a helyek megvannak” – példálózott a képviselő, aki szerint újabb három-öt óvodás el fog férni. Viszont nem elhanyagolandó szempont, hogy mivel az is el fog menni óvodába, aki eddig nem járt, vidéken a kisebb vagy összevont csoportok helyett visszaállíthatók a különálló csoportok. „Nem hiszem, hogy vidéken, ahol kevesebben járnak óvodába, helyhiánnyal küszködnek, inkább a gyerekhiány jelenti a problémát” – tette hozzá a Bihar megyei politikus.
A jogszabályt Novák Csaba Zoltán szenátor terjesztette elő a szenátus tanügyi bizottságában. Az RMDSZ közleményében a politikus azt mondta,
az óvodai oktatás hangsúlyosabbá tétele azért fontos, mert az óvoda több egyszerű játéktérnél, ahol a szülők biztonságban tudhatják gyerekeiket, amíg dolgoznak.
„Az óvoda a megfelelő színtere az oktatási és közösségi rendszerekkel való ismerkedésnek: a foglalkozásokon a gyerekek megtanulnak egy dologra fókuszálni, tevékenységekbe bekapcsolódni, fejlesztik a memóriájukat, a türelmüket, az együttműködési készségeiket. Emellett az óvodában megtanulnak bizonyos rendet és bizonyos szabályokat követni” – fogalmazott a szenátor.
Vitathatatlan, hogy a kötelező óvodai nevelésnek-oktatásnak megvannak az előnyei, de
azt is figyelembe kellene venni, hogy ne csak az oktatás időtartama változzon, hanem a minőség is javuljon
– mondta el megkeresésünkre Román Mónika kolozsvári pszichológus. Rámutatott, nagyvárosban nem az érzékelhető, hogy óvakodnának óvodába adni a gyereküket a szülők, hiszen nemhogy otthon tartanák hároméves kor után, de már a gyermeknevelési támogatás lejárta után azonnal igyekeznek beadni gyerekközösségbe.
„Inkább vidéki közösségekre jellemző, hogy természetes közegben, otthon tölti ezeket az éveket a gyerek, ezeken a helyeken kellene korán elkezdeni a szocializálást, a gyerekek társadalomba való integrálását. Gyermeklélektani szempontból mindenképpen jó, ha közösségbe kerül az óvodáskorú gyerek, főleg a mai individualizálódó társadalomban, ahol egyre inkább apa-anya-gyerek alkotta úgynevezett magcsaládban élnek az emberek” – fogalmazott a szakember. Mint mondta,
a kicsiknek nagyon jót tesz, ha egy nagyobb közösségbe tartozhatnak, főleg, ha a szülők hajlamosak zárkózottan élni.
Arra a kérdésre, hogy az iskolához könnyebben zárkózik-e majd fel az a gyerek, aki oviba jár, a pszichológus azt válaszolta, ez pedagógusfüggő. „A pedagógusok sokszor erőltetik az óvodában a tanulást, manapság az számít jó nevű intézménynek, amely minél több mindent megtanít: nyelveket, zenét, tanárokat hív, holott nem erről kéne szólnia az óvodának. Hanem elsősorban arról, hogy szocializálódjék a gyerek, valamint hogy minél többet lásson, amit utánozhat, hiszen ebben az életkorban utánzással tanul” – hívta fel a figyelmet Román Mónika.
Kitért arra is, ezt a lehetőséget a túl sok tanulás miatt nem volna szabad elvenni a kicsiktől, hiszen az iskolában majd úgyis megtörténik, legalább az óvodában nem feladatlapok kitöltésével, az iskolára való felkészítéssel kéne tölteni az időt, hiszen arra ott van az előkészítő osztály. „Még a ceruzatartást sem kéne irányítottan alakítani az oviban, hanem hagyni, hogy a gyerek magától próbálkozzék, utánozza azt, amire képesnek érzi magát, és amire nem, azt fogadjuk el.
– mutatott rá a szakember. Mint fogalmazott, jó lenne abbahagyni az óvodai oktatás régimódi stílusát, amikor a gyerekeket leültetik fél órára, kétszer fél órára, feladatlapokat kapnak és addig nem állhatnak fel, amíg el nem végezték. „Ez ellenjavallt óvodában, hiszen az iskola ellen neveli őket. A régimódi stílus eredményeképpen a gyerekek azt tanulják meg, hogy a papír-ceruza-feladatlap kellemetlen dolog” – mondta a kincses városi pszichológus.
Az oktatási minisztérium friss statisztikái azt mutatják, az elmúlt tanévhez viszonyítva 1323-mal csökkent a magyar óvodások száma, ám az óvodai csoportok száma tizenhárommal növekedett. Míg a 2016/2017-es tanévben 34 077 magyar óvodás 1743 csoportba járt, ebben a tanévben 32 754 óvodás, és 1757 óvodai csoport szerepel a nyilvántartásban. A statisztikai adatok a magyar tannyelvű állami és magánóvodák csoportjait és gyereklétszámát is tartalmazzák.