Rostás Szabolcs 2018. május 08., 00:07

Tendenciózus riport magyarokról

Előítéleteink az Antena 3 hírtelevízióban vasárnap este, a bombasztikusnak szánt Ütközet Romániáért címmel sugárzott riport láttán újfent megerősítést nyertek.

Persze nem vonatkoztathatunk el attól (mi legalábbis képtelenek vagyunk erre), hogy a csatorna a kommunista diktatúra egykori kiszolgálójának, a Szekuritáté elsíbolt pénzeiből meggazdagodott, a rendszerváltás után korrupció miatt börtönt járt Dan Voiculescu üzletember politikusnak a politikai játékszere, amely a gazdája kedvéért mindig kapható a romániai igazságszolgáltatás elleni gyalázkodásra, no meg a magyarokkal szembeni indulatok felkorbácsolására.

Az ominózus műsor vezérfonala tömören a következő: a magyar kormány az elmúlt években irdatlan összegű támogatást juttat a romániai magyaroknak, amellyel Budapest nem csupán a székelyföldi/erdélyi autonómia megvalósítását igyekszik elősegíteni, hanem a régió(k) elcsatolását is, eme törekvésében pedig Orbán Viktor miniszterelnök láthatatlan, ennek ellenére hathatós támogatást kap Oroszországtól.

Rátapintottak ugyan számos lényeges tényállásra – például a székelyföldi megyék alulfejlettségére és -támogatottságára, az oktatási rendszer magyar gyerekeket sújtó anomáliáira –, ennek ellenére messziről sütött, hogy a bukaresti antennások egyetlen célja a magyar veszély kidomborítása. Mindez nem is lehet kérdés ott, ahol a betegesen magyarellenes feljelentéseiről elhíresült Dan Tanasă a téma hosszan idézett szakértője, ahol féltucatnyi székely polgármester nyilatkozatát egyetlen szó (!) erejéig vágják be, illetve ahol főbenjáró bűnként tálalják, hogy Budapest V. kerületének önkormányzata részvényesként területet birtokolhat a Gyilkos-tó körül. (Az időközben kútba esett ügylet sok egyéb miatt bajos, de ez most nem ide tartozik).

A hírtévének sikerült magyar újságírókollégákat is mikrofonvégre kapnia. Akik közül sajnos az egyik megszólaló akarva-akaratlanul belesétált a csapdába, és a tényfeltáró munkája során gyűjtött adatokra hivatkozva homályosan azt sugallta, mintha a budapesti kormány kifejezetten az önrendelkezés kivívása, majd az elszakadás elősegítése végett pumpálná a forintmilliárdokat Erdélybe. A románok többsége számára nem is kell ennél ékesebb adalék a magyar szeparatizmus bizonygatásához.

Önmagában még nem lenne nagy meglepetés, ha a bukaresti sajtó tendenciózusan, orosz, katalán meg ezer más kapcsolatot beleszőve tálalná az erdélyi magyar autonómiaküzdelmet, amelyről időnként szenzációként „felfedezi” azt is, hogy a budapesti kormány különböző eszközökkel támogatja. Ehhez már hozzászoktunk. A furcsa az, hogy ehhez mi, magyarok is asszisztálunk.

Miközben az alapkérdés természetesen mégis csak az, hogy miért tartja ördögtől valónak a nemzetben és anyaországban való gondolkodást – és cselekedetet – az a Románia, amelynek több százezer honfitársa él meglehetősen sanyarú kisebbségi sorban a környező államokban, Európa megannyi országában pedig további mintegy hárommillió. Akikre ugyancsak ráférne az anyaország gondoskodása.