Újra „hozzányúlnának” a borravalóhoz: a bankkártyával adott jatt legalizálását kérik a vendéglátóipari munkáltatók
A kártyával vagy fizetési meghagyással hagyott borravaló legalizálását kérik a vendéglátóipari munkáltató. A Krónika által megkérdezett érintettek szerint Erdélyben ez nem jellemző, ha a vendég kártyával fizet, a jattot készpénzben hagyja ott a pincérnek.
Új adóért könyörögnek az államnak a vállalkozók és üzletemberek: a Digi24 hírtelevízió beszámolója szerint a vendéglátóipari egységekben adott borravaló legalizálását kérik, ami több tízmillió eurót hozna a felszínre, amelyek után ma haszonélvezőjük nem adózik.
Az ágazat képviselői szerint ugyanakkor több mint 100 ezer alkalmazott is nyerne az intézkedésen.
Tény, hogy nem minden borravaló legalizálását kérik az ágazatban vállalkozók, csupán a bankkártyával és a fizetési meghagyással odaítélt összeget, vagyis a számlázott „bónuszt” hivatalosítanák.
Az ágazat ennek a borravalónak a szabályozását kéri, ami azt jelentené, hogy egy 100 lejes borravaló után az alkalmazottnak 10 százalék adót kellene fizetnie, ennyi menne az államnak, 90 százalék pedig nála maradna” – magyarázta a kezdeményezők nevében Daniel Mischie, egy nagyobb étteremlánc vezérigazgatója.
A hírtelevízió értesülései szerint a hatóságok egyetértenek a vendéglátóipari munkáltatók kérésével. Gabriel Biriș adó- és pénzügyekben jártas ügyvéd szerint azonban a mostani kezdeményezés nem oldja meg a helyzetet,
sőt bonyodalmat is okoz, hiszen a készpénzben kapott összegekre nem tér ki.
„Ha elhatárolják a kártyával fizetett borravalót a készpénzben kapottól, nem tűnik el az alapvető probléma. Ne feledjük, hogy 2015-ben vendéglőket zártak be 36 lej különbség miatt, ami a felfele kerekítésekből, visszajáró összegekből jött ki. Egy-két hónapig zárva tartottak, s olyan is akad, aki azóta sem nyitott ki újra” – irányította rá a figyelmet a helyzet visszásságára a szakember.
A Digi24 által idézett számítások szerint a borravaló legalizálása több mint 35 millió eurót hozna az államkasszának.
Nem életszerű a Székelyföldön az, hogy bankkártyával adnak borravalót a vendégek, ezért értelmetlen ezt külön szabályozni – fogalmazta meg a Krónika megkeresésére Kovács István, a Sepsiszentgyörgyi Vendéglátósok Szövetségének (SVESZ) elnöke.
Rámutatott, általában kevesen fizetnek bankkártyával az éttermekben, bárokban, leginkább akkor fordul ez elő, ha meghívnak egy nagyobb társaságot, ilyenkor nagy a számla értéke, és azt kártyával egyenlítik,
„nem jönnek egy táska készpénzzel vendéglőbe”. De még ebben az esetben is készpénzben adják oda a borravalót a pincérnek. „Általában mindenkinél van 10-20 lej készpénz, azt odaadják borravalónak” – osztotta meg velünk tapasztalatait a vállalkozó.
Hozzátette, a borravaló összege is egyre csökken, hiszen ahogy emelkednek az árak, kevesebben csapják hozzá a számla értékéhez a 10-15 százalékot.
„Kénytelenek vagyunk emelni az árakat, mert a fizetéseket is növelni kell. Nagyok az elvárások, és a külföldi munkaerőpiac elszippantja a jó szakembereket. Nálam egy recepciósnak legalább négy nyelvet kell beszélnie: románul, magyarul, németül és angolul. Ezért kap 2000 lejes fizetést, miközben, ha jól beszél angolul, Angliában megkapja az 1500 font sterlinget” – mondta a SVESZ elnöke. Kitért arra is, hogy
a helyi vállalkozók folyamatos munkaerőhiánnyal küzdenek, a fiatalokat nem vonzza a szakma, vagy ha be is vállalják, kerülik a nehéz munkát.
„Azt nem lehet megszeretni, hogy hajnalban, zárás előtt el kell mosni és törölgetni több száz poharat. Ezt meg kell szokni, be kell vállalni” – vallja Kovács István. Meglátása szerint a törvényhozóknak békén kellene hagyniuk a borravalót, nem kellene azt pluszadókkal sújtaniuk, hiszen ez jelent csak némi pluszjövedelmet és vonzerőt az ágazatban.
Kovács beszélt ugyanakkor arról is, hogy északról dél felé haladva, Európa-szerte nagyon változó a borravaló-kultúra, míg az északiak az utolsó eurócentig visszakérik és vissza is adják a visszajárót, délen az is előfordul, hogy a borravaló nagyobb, mint a számla értéke, a kéteurós sörért otthagyják az öt eurót, ha azt hűtött pohárban, megfelelő kiszolgálás mellett kapják.
Romániában általában akkor hagyja ott a vendég a tíz százalékot, ha valóban elégedett a kiszolgálással.
Nagyváradon sem jellemző, hogy a vendég kártyával fizeti ki a borravalót – mondták egybehangzóan a Krónika által megkérdezett vendéglátósok. Fésüs Levente, az egyik helyi kultúrkocsma tulajdonosa rámutatott, a borravaló megadóztatása, kifehérítése régi problémája az ágazatnak.
„Mindenképp üdvözlendő egy ilyen tervezet, ám csak részben oldja meg a borravaló problémáját, hisz a bankkártyás fizetésekre összpontosít, amelyek esetében amúgy is könnyen lekövethetőek az összegek, és így nyilván egyszerűbb az adóztatása is. Az én tapasztalatom, főleg nálunk, hogy
– részletezte a vendéglátóipari munkáltató. Tapasztalatai szerint különben a borravaló a számla értékének 5–15 százaléka között mozog.
Az összeg kifehérítésével ugyanakkor Fésüs Levente meglátása szerint egy régebbi problémát is meg lehetne oldani, a pénztárban található különbözet összegét, ami miatt az adóhatóság bírságol. „Minden kereset után adózni kell, de reméljük, nem egy elhamarkodott törvény lesz negatív következményekkel az így is munkaerőhiánnyal küszködő szakmának” – szögezte le.
Előnyökről és hátrányokról egyaránt beszélt megkeresésünkkor Zsupon György, az egyik ismert váradi vendéglő menedzsere, aki – mint megfogalmazta – ebben a kérdésben a barikád mindkét oldalán áll, és mindkét félnek igazat ad. Neki ugyanakkor
negatív tapasztalata is van a bankkártyás fizetések kapcsán, azt mondja, gyakran előfordul, hogy a vendégek ilyen esetekben nem hagynak borravalót.
A vendéglő rendszere nem teszi ugyanis lehetővé, hogy a borravalót kártyával is ki lehessen fizetni, így sokszor a vendég (főként céges rendezvények esetében) azzal marad, hogy szeretett volna hagyni valamennyit a pincérnek is, ám készpénz híján nem tudta megtenni. A menedzser szerint amúgy hiába az az íratlan szabály, hogy 10 százalékot hagy az elégedett vendég, sokan még az 5 százalékot sem adják oda a pincérnek, „és sokszor előfordul az is, hogy üres a számlatartó”.
Zsupon György különben úgy látja, hogy amennyiben a Digi24 által idézett tervezet törvényerőre emelkedik, „jó hosszú időre befagyasztja a vendéglátóipari fizetéseket”.
„A borravaló fogalma igazából még mindig nem elterjedt.
– vallja hasonlóképpen Szilágyi Alexandra, az egyik népszerű váradi diákkocsma bárosa. Mint hangsúlyozta, természetesen nem arra gondol, hogy a vendégnek kötelező módon kellene borravalót hagynia, főleg ha nincs is megelégedve esetleg a kiszolgálással. Kérdésünkre ugyanakkor ő is arról számolt be, hogy náluk ritka, hogy valaki a kártyával akarja „lepengetni” a borravalót is, pár lej mindig előkerül a pénztárcák mélyéről.
Szilágyi Alexandra különben érdekes és érzékeny dolognak tartja a borravaló kérdését. Rámutatott,
sok olyan vendéggel találkozott, aki 2015-ben, amikor megpróbálták legalizálni a borravalót, leszögezte, ha az állam bezsebeli a borravaló egy részét, akkor ő inkább nem ad,
hiszen a pluszösszeggel éppen a felszolgáló személyzetet szeretné díjazni, nem az államot és nem a munkáltatót. A bároslány szerint ugyanakkor a legnagyobb gondot az okozza, hogy a vendéglátásban dolgozók jó része nincs rendesen megbecsülve, s a jogaikat sem ismerik. „Sok olyan ismerősöm van, akik szintén ebben a szakmában dolgoznak, és előfordul, hogy a munkájukért kapott borravaló egy bizonyos százalékát a munkáltató különbnél különb kifogasokra hivatkozva elveszi” – irányította rá a figyelmet a visszásságokra.
Szilágyi Alexandra amúgy azt gondolja, hogy ez a tervezet nem lesz hosszú életű, vagy ha mégis, akkor biztosan nem marad ebben a formában. „Jönnek majd az úgynevezett kiskapuk, amelyeket ebben az országban csak úgy, rendelésre gyártanak az emberek” – jegyezte meg.