Kolozsvár központját „bejáró” szaxofonszólam: Miklós Roland művészetként tekint az utcazenélésre
Erdélyi városokban, külföldön és a világhálón is szeretné népszerűsíteni az utcazenélést Miklós Roland, aki már évek óta szaxofonozik Kolozsváron. A fiatal zenész tapasztalatairól, az előadott művekről, a jövőbeli céljairól beszélt a Krónikának.
Számtalan kolozsvári lakost derít jobb kedvre utcazenéjével, a szürke hétköznapokat pedig gazdag repertoárjával próbálja színesíteni a partiumi származású, jelenleg a kincses városban élő Miklós Roland. A 25 éves szaxofonos ezelőtt kilenc évvel tanulta meg az alapokat egy idősebb szakmabelitől, utána zenész édesapjával gyakorolt.
Kezdetben az ő zenekarában játszottam esküvőkön, és még mostanában is fellépek az együttessel” – mondta el a Krónikának Miklós Roland, aki szerint a szaxofon olyan hangszer, amelynél akármennyi tanulás után sem mondhatja azt a zenész, hogy mindent tud. „Ahhoz, hogy jól menjen a zenélés, két-három év tanulásra volt szükségem. Az elején nem fektettem nagy hangsúlyt rá, mert annyira nem kedveltem. Akkor kezdtem el megszeretni, amikor egy kicsit jobban játszottam, és már én is élveztem” – részletezte a fiatal zenész.
Másodéves egyetemista volt a Babeș–Bolyai Tudományegyetem biológia karán, amikor anyagi gondjai adódtak, de már nem akart a szüleitől pénz kérni, hanem egyedül szeretett volna boldogulni – ekkor jött az ötlet, hogy kimenjen az utcára zenélni.
és elkezdtem régi, közismert dalokat játszani, mint Frank Sinatrától a Besame mucho, vagy a Fly Me to the Moon, illetve Elvis Presleytől a Can’t Help Falling in Love with You. Ekkor már kerestem egy kis pénzt, az emberek megdicsértek, ezért elkezdett tetszeni ez a fajta zenélés, és a pozitív visszajelzések motiváltak abban, hogy folytassam” – magyarázta a szaxofonos, aki az évek során olyan előítéletekkel is szembesült, amikor koldusként tekintettek rá, de – mint fogalmazott – az ilyen emberek véleményével nem foglalkozik.
Az utcazenélés román megnevezése artă stradală, ez tükörfordításban utcai művészet lenne. Én művészetként tekintek rá,
– az utóbbi nem tud zenélni, és ezért sokan elég rossz szemmel néznek az utcazenészekre” – fogalmazott Miklós Roland. Hozzátette, ez nem mindenhol tapasztalható, hiszen nemrég tért haza Prágából, ahol az emberek összegyűltek köré, és fergeteges hangulatban táncoltak az utcán.
Műfaji sokszínűség és szabadságérzet
Az egyre nagyobb közönséget vonzó zenélésnek köszönhetően mind több és több meghívást kapott Miklós Roland, több alkalommal fellépett vendéglátóipari egységekben, illetve a Jazz in the Streeten.
Kifejtette, valamilyen szinten szabadabbnak érzi magát, amikor az utcán zenél, mert nem színpadon áll, valamint nincsenek kötelezettségei az időtartamot és a dalok műfaját illetően.
„Például a Jazz in the Streeten csak jazzt játszhattam, amely nem áll távol az ízlésemtől, de nem a kedvencem. Jobban szeretem azt a szabadságot, amelyet az utcazenélés nyújt, de persze vannak olyan fellépések, ahol kompromisszumot tudunk kötni, és olyan műfajokat választunk ki, amelyek mindenkinek megfelelnek” – magyarázta a zenész. Hozzátette, főként könnyűzenei covereket szokott játszani, mert ezeket ismerik és szeretik az emberek, de szívesen előadja Frank Sinatra, Luis Armstrong, Elvis Presley dalait is, illetve improvizálni szokott house-zenére, funkyra, drum and bassra. A repertoár frissítésével kapcsolatban elmondta, hetente egy új dalt szokott megtanulni, amely körülbelül öt órába telik.
Viszont sokkal több időt vesz igénybe a zenemű kiválasztása, hiszen fontos, hogy könnyen előadható legyen szaxofonon, közismert és közkedvelt legyen, illetve maga az előadó is szeresse.
Mint fogalmazott, naponta másfél óránál többet nem igazán szokott az utcán zenélni, és mindig váltogatja a helyszíneket, hogy ne zavarja az ott lakókat. Főként a központban találkozhatunk vele, a Deák Ferenc (Eroilor) és Unió (Memorandumului) utcán, illetve ritkábban a Mărăști téren.
Miklós Roland jelenleg csak a zenéléssel foglalkozik, az utcán kívül különböző rendezvényekre jár – esküvőkre, bankettekre –, ezért is alapított céget. Kifejtette, az utcazenélésért még soha nem büntették meg a hatóságok, mivel van engedélye, amelyet egy kérvény benyújtásával bárki igényelhet a városházán, és havonta kell megújítania.
Az idei céljaival kapcsolatban elmondta,
szeretne minél több erdélyi városba ellátogatni, és elfogadottabbá tenni az utcazenélést többek között Székelyudvarhelyen, Csíkszeredában, Marosvásárhelyen, illetve idén több országba is el szeretne jutni.
A közeljövőben nem tervezi, hogy zenekart alapít, mert – mint fogalmazott – akkor ő csak a szaxofonos lenne, és előtérbe kerülne az énekes, gitáros. „Ha egyedül megyek zenélni, akkor csak én vagyok, és rám figyelnek az emberek. Nem egy vagyok, hanem én vagyok” – tette hozzá. Jelenleg hivatalos Facebook-oldalon teszi közzé az előadott dalokat, de a jövőben szeretne különböző helyszíneken forgatni, stúdióban felvenni a hangot, és a kész felvételeket YouTube-csatornán népszerűsíteni.
„A kolozsvári Reactor stúdióban már készítettem egy hangfelvételt Modi Levente segítségével, és a napokban tervezek videót is forgatni hozzá. A közeljövőben szeretném elindítani a YouTube-csatornát, hogy minél többen tudják követi azt, amivel foglalkozom. Hosszú távú célként pedig azt tűztem ki magam elé, hogy egy híres Dj mellett játszhassak nagy rendezvényeken, mint a belgiumi Tomorrowland vagy a Fekete-tengernél szervezendő Neversea fesztivál” – fogalmazott Miklós Roland.