Természetes természetellenesség

A képviselőház ezt követően természetesen azonnal elutasította a kollektív jogokról szóló tervezetet – ezzel a rejtői stílusú beszámolóval írhatjuk le a legjellemzőbben mindazt, ami szerdán a bukaresti parlament alsóházában történt. A bombahír ugyanis az lenne, ha a román parlament – belátva azt, hogy a magyar közösség autonómiakövetelései jogosak, és identitásának, kultúrájának megőrzéséhez a többszintű, személyi elvű, kulturális és területi önrendelkezés szavatolása a legjobb eszköz – támogatta volna a javaslatot.

Ehelyett a már szokásos, borítékolható tartalmú és stílusú hablaty következett az amúgy fiktív egységes nemzetállamiságról és az autonómia révén létrejövő „párhuzamos kormányzatról”. Sőt még a nem magyar nemzeti kisebbségeket tömörítő frakció is beállt a mélyromán „hazafiak” sorába, és – minden bizonnyal a román állam által a legitimnek elismert kisebbségi szervezeteknek járó apanázst féltve – leszavazta a tervezetet.

Nem mintha amúgy a magyar közösség politikai és civil szervezetei egységesen kiálltak volna mellette. Nem arról van szó, hogy ne akarná mind egyöntetűen az autonómiát, ebben gyaníthatóan nincs különbség. Az alapelvekről azonban még mindig nem sikerült megegyezni, a parlamenti képviselettel rendelkező RMDSZ továbbra is saját koncepciójához ragaszkodik, míg a Székely Nemzeti Tanács a maga elképzeléseit vinné keresztül – így aztán még azt sem tudjuk, milyen területen is lenne a legjobb az autonómiát kérni: a jelenlegi megyehatárok mentén, vagy a történelmi Székelyföld számára.

Az RMDSZ-es színekben parlamentbe jutott magyar polgári párti Kulcsár-Terza József által úgymond „becsületből” benyújtott tervezet sorsa így aztán borítékolható volt, mint ahogy arra sem túl rizikós fogadni, hogy a szenátusban is hasonló fogadtatásban részesül.

Sovány vigasz lehet, hogy a döntés eredményét ismét lobogtathatjuk a nemzetközi intézmények előtt és a nyugati kancelláriákon, miszerint íme az újabb bizonyíték, hogy Románia nem a kisebbségek paradicsoma, de ez nem sokra elég. Nem lehet elégszer hangsúlyozni: amíg nem sikerül kidolgozni egy olyan, egységes autonómiastatútumot, amely mögé minden magyar szervezet felsorakozik, hogy minden fórumon küzdjön annak sikeréért, addig az egész nem több vergődésnél, amellyel jó szórakozási lehetőséget nyújtunk a téma kapcsán egymással is marakodó magyar szervezeteken mulató román sovinisztáknak.

És ami ugyanilyen fontos: már jóval a parlamenti beterjesztés előtt el kéne indítani végre azokat a tájékoztató kampányokat, ismert román személyiségeket is felvonultató beszélgetéseket, vitafórumokat, amelyeken a lehetőségekhez mérten népszerű, közérthető formában ismertetnénk meg a román társadalommal, hogy az autonómia nem ördögtől való, nem párhuzamos államot hoz létre az államban, sőt épp hogy a román állam stabilitásának a záloga lehet.

A lényeg az, hogy mind az egyszerű polgárokban, mind a román politikusokban tudatosuljon: az autonómia nem az elszakadás előszobája. Éppen ellenkezőleg: a szeparatista törekvések alternatívája.

{K1}