A mindnyájunkban ott rejtőző kettős maszkot öltötte magára Papp István, a debreceni Csokonai Színház fiatal művésze, aki Kosztolányi Dezső műveiből összeállított estjét mutatta be Nagyváradon.
Újabb remek előadással örvendeztette meg az igazi értéket hordozó irodalmat kedvelő nagyváradiakat a Borostyán Produkció, elhozva a Partium Keresztény Egyetemre (PKE) Papp István fiatal debreceni színművész Kosztolányi töredék című műsorát.
Némethy-Szilágyi Norbert impresszárió elmondta, programjuk lényege, hogy művészi élménnyé oldják a középiskolások számára az osztályteremben tanult anyagot, így a tanerők és diákok határozott kérését közvetítette Papp Istvánnak, aki Babits Mihály Gólyakalifájának bemutatásával már bizonyította, mennyire közel áll hozzá a huszadik századi magyar irodalom „első vonalas" gondolatisága.
A debreceni Csokonai Színház fiatal művésze a mostani előadással, magára öltve a mindnyájunkban lakozó kettős maszkot, Kosztolányi-interpretációjával újfent megerősítette Babits-műsorának katartikus hatását.
Papp István műsorszerkesztési elve így lett telitalálat: a Kosztolányi-alkotásokból úgy kötötte meg ajándékcsokrát, hogy Kosztolányi alteregójára, Esti Kornélra, és ezzel tulajdonképpen magára a szerzőre bízta a válogatás irányítását. Világos, sokrétűségében is egyértelmű vallomás volt a műsor, vallomás családról, barátságról, szerelemről, de mindenekelőtt arról, ami talán a leginkább megkülönbözteti az alkotót a hétköznapi embertől:
nemcsak meghallgatja önnön tükörképének véleményét közös életükről, de a másik én nyomvonalán haladva igyekszik is pozitív irányba terelni alkotás és élet összeforrt kettősségét.
Az előadás két csúcspontja az Akarsz-e játszani és az Esti Kornél éneke című vers volt. A tanórák időkeretébe illeszkedő műsorban sikeresen ötvöződtek a prózai, verses, illetve megzenésített szöveginterpretációk, elkerülve ezúttal a gyakran visszatetsző, mintegy becsempészett idegen testként ható zenés változat negatív hatását.
A PKE Bartók-termét zsúfolásig megtöltő közönség nem retusált, megszépített Kosztolányi-képpel távozott az előadásról, hanem olyan természetes portréval, ahogy álomban elevenednek meg a hozzánk közelálló már eltávozottak. S az ismert Kosztolányi-arc mellett ezentúl azok is látni fogják a hozzá annyira hasonló, mégis egészen más Esti Kornélt, akik eddig talán még nem ismerték ennyire a híres tükörképet.