Fiatal színházi alkotók reflektorfényben a vasárnap zárult nagyváradi HolnapUtán Fesztiválon

Krónika 2018. március 26., 08:28

Két ország több mint háromszáz meghívottja, köztük hetven színifőiskolás hallgató, és csaknem 2500 érdeklődő vett részt a vasárnap zárult ötnapos nagyváradi VI. HolnapUtán Fesztiválon.

Sokszínű programokkal szervezték a tegnap zárult, ötnapos nagyváradi VI. HolnapUtán Fesztivált, amely többek közt színházi előadásokat, szakmai beszélgetéseket, színifőiskolák találkozóját, alkotói műhelyt vonultatott fel.

A rendezvénysorozat huszonhat programján két ország több mint háromszáz meghívottja, köztük hetven színifőiskolás hallgató, és csaknem 2500 érdeklődő vett részt

– közölte a vendéglátó Szigligeti Színház. A fesztiválra olyan színházak látogattak el, mint a budapesti Katona József Színház, a sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színház, a székesfehérvári Vörösmarty Színház, a Temesvári Csiky Gergely Állami Magyar Színház, a Duna Táncműhely, vagy a kolozsvári Váróterem projekt.

A hét végén tartották többek közt a pályakezdő dramaturgok szakmai beszélgetését: Boros Kinga, a Színház folyóirat szerkesztője, illetve a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem oktatója az alkotói folyamatokról, hierarchiákról, illetve a dramaturgi munka különböző lehetséges vonzatairól faggatta a meghívottakat, Sényi Fannit és Lovassy Cseh Tamást.

Pénteken a Vörösmarty Színház mutatta be Leonce és Léna című előadását. „Georg Büchner történetében az érdekelt a leginkább, hogy ezek a fiatalok, vagy már annyira nem is fiatalok, azzal próbálnak meg lázadni, hogy homokba dugják a fejüket, hogy kimenekülnek a világból, és ezt magamon és a környezetemen is sokszor tetten érem” – mondta Kovács D. Dániel rendező.

A Tamási Áron Színház a Chiog­giai csetepaté című fergeteges Goldoni-komédiával vett részt a fesztiválon. „A hatvanas–hetvenes–nyolcvanas évek ártatlansága az ebben a szövegben, ebben a pár száz évvel ezelőtti szövegben pontosan megtalálható.

Ezeknek az embereknek az élet iránti szeretete teljesen mást képvisel a mai értékrendszerrel szemben, és engem nagyon érdekelt ez a remény és ez a szív”

– nyilatkozta Sardar Tagirovsky rendező. A produkciót álló taps ünnepelte.

A fesztiválon bemutatkoztak a pályakezdő színházi alkotók: a Székfoglaló elnevezésű szakmai beszélgetés második kiadásán Boros Kinga vendégei a meghívott előadások rendezői voltak. Horváth Anna, Székely Kriszta, Tasnádi-Sáhy Péter, Botos Bálint, Györfi Csaba és Sardar Tagirovsky a színházzal való viszonyukról, valamint a pályakezdés nehézségeiről vallottak, ugyanakkor saját munkamódszereikről is beszéltek az érdeklődőknek.

A fesztivál idején tizenhat erdélyi színházművészeti főiskolást látott vendégül a Szigligeti Színház:

egy részük a fesztiválblog szerkesztésével foglalkozott (Sebesi István, Becsey-Imreh Noémi és Brassai Eszter írásait a szigligeti.wordpress.com oldalon érhetik el az érdeklődők), másik részük pedig a dráMÁzat rendezői felhívásának két pályázójával, Abai Szabó Tamás és Bélai Marcel rendezőhallgatókkal dolgozott együtt egy sajátos Szentivánéji álom-feldolgozáson. A résztvevők a fesztivál öt napja alatt elkészített performanszukban a mesteremberek jeleneteire alapozva beszéltek saját alkotóvá válási folyamatuk örömeiről és viszontagságairól.

A fesztivál ötödik napján két Ahogy tetszik-feldolgozást láthatott a közönség.

A Shakespeare-adaptációk sorát a kolozsvári Babeș–Bolyai Tudományegyetem Színház és Televízió Kara harmadévesei nyitották, ezt követően pedig a budapesti Színház- és Filmművészeti Egyetem diákjai léptek színpadra. „Úgy érzem, az a fajta frissesség és kreativitás, ami a főiskolán tapasztalható jó, ha át tud szűrődni más színházakba is” – jegyezte meg a vendégszereplés kapcsán ifj. Vidnyánszky Attila, az előadás rendezője.

A fesztivál utolsó napján a kolozsvári színisek Rómeó és Júliáját, valamint a 2017-es év egyik legdíjazottabb magyarországi előadását, a Katona József Színház Nóráját láthatta a közönség.