Gumitörvény a kisebbségi panaszok ellen

Dragnea tulajdonképpen csupán bosszút kíván állni azon ellenzéki politikusokon, európai parlamenti képviselőkön, akik felpanaszolták az uniós törvényhozásban és egyéb fórumokon a kormánykoalíció által az igazságügyi törvények és az igazságügyi rendszer átalakítására tett erőfeszítéseket, amelyek legfőbb célja a gyanú szerint nem csupán az, hogy összhangba hozzák őket az alkotmánybíróság korábbi ítéleteivel és a mai kor elvárásaival, hanem az, hogy megvédjék a korrupció gyanújába keveredett politikusokat a felelősségre vonástól. Másrészt elejét kívánja venni annak, hogy a jövőben megismétlődjenek a panaszok.

Persze nekünk, magyaroknak is megvannak a negatív tapasztalataink, hiszen megszokhattuk, hogy amint jobboldali kormány kerül hatalomra Magyarországon, a balliberális ellenzék bel- és külföldön egyaránt diktatúrát kiált, függetlenül attól, hogy a kormány éppen mit tesz. Vagyis nem tesznek mást, mint „nemzet­köziesítik” a belpolitikai csatározásokat, a forgatókönyv pedig ilyenkor rendszerint az, hogy pártcsaládok függvényében alakulnak ki a frontvonalak: a „beárult” kormánnyal azonos politikai oldalon álló pártok védelmükbe veszik, az ellentétesen levők pedig bírálják az érintetteket. Majd az ülés végén mindenki csomagol, és elégedett, „Most jól megmutattuk nekik!” kifejezéssel az arcán hazatér.

Dragnea most azért vetette fel annak a lehetőségét, hogy mindennek véget próbálnak majd vetni, mert az igazságüggyel kapcsolatos, a legjobb indulat mellett is minimum kérdőjeles intézkedések miatt az Európai Bizottság kemény figyelmeztetésben részesítette a kormányt, és akár szankciók is következhetnek. Csakhogy az általa felvetett jogszabály egyértelműen szájkosártörvénynek minősülne, hiszen a szólás- és véleményszabadság korlátozását szolgálná. Az ilyen törvények ugyanis rendszerint gumijogszabálynak minősülnek, vagyis kellőképpen általánosan fogalmaznak ahhoz, hogy jóformán bármire ráhúzhatóak legyenek.

Márpedig egy politikai vélemény nyilvános kifejtése ugyanúgy a szólásszabadság kategóriájába tartozik Brüsszelben, mint Bukarestben. Amennyiben egy kormány úgy értékeli, hogy méltatlan támadások érték, nem kell egyebet tennie, mint hogy tájékoztatja a nyilvánosságot a valós tényekről, megcáfolva az alaptalan vádakat és nevetségessé téve a rágalmazókat. Ha viszont korlátozni szeretné, hogy ki mit mondhat és mit nem, azzal inkább csak azt a látszatot erősíti, hogy valóban takargatnivalója van. Arról nem is beszélve, hogy Drganea és pártja is kerülhet még ellenzékbe, akkor pedig keményen visszaüthet egy ilyen törvény.

Magyar szempontból is nagyon veszélyes ez a felvetés, hiszen a magyar EP-képviselők, magyar politikai és civil szervezetek tagjai gyakran teszik szóvá a nemzetközi fórumokon, hogy az a hivatalos bukaresti állítás, miszerint Romániában példaértékű lenne a kisebbségpolitika, nem több hazugságnál, amire a tények rendszerint rácáfolnak. A „rágalmazásellenes” gumijogszabály alapján azonban bármilyen bírálat után azonnal eljárás indulhatna, hiszen egyvalamiben biztosak lehetünk: román részről mindig akadnak majd olyanok, akik ezt a lehetőséget is kihasználnák arra, hogy megakadályozzák a romániai kisebbségek problémáinak nemzetközi porondra vitelét.

Így aztán a szólás- és véleményszabadság elve, de már csak a saját érdekünk miatt is egyértelmű: egy ilyen jogszabályra – ha valóban felmerülne, hogy kidolgozzák és a parlament elé kerüljön – egyetlen módon lehet reagálni: a leghatározottab elutasítással.

{K1}