De mi lesz a hálapénzzel?

Vérlázító, hogy megtörténhet: táblabírósági döntés alapján nyugodtan és zavartalanul gyakorolhatja állami egészségügyi intézményekben orvosi szakmáját a sikkasztással gyanúsított kolozsvári urológus.

Ha valakinek elkerülte volna a figyelmét a hónapokkal ezelőtt kirobbant botrányos ügy: arról az orvosról van szó, aki tizenegy éven keresztül több személlyel együtt 5,16 millió lejjel károsította meg az állami intézmény költségvetését saját magánklinikája javára. Ráadásul úgy, hogy egész bűnbanda működött az állam pénzén: rengeteg politikus és befolyásos személyiség tudott a törvényellenes tevékenységről, sőt ki is vették a részüket ebből. Az már csak hab a tortán, hogy az illető összejátszott gyógyszergyártó és -forgalmazó cégekkel.

Még csak fel sem lehet mérni, mennyi csúszópénzt zsebelt be, és mit ad Isten, mindezek ellenére feloldják házi őrizetét, és mehet vissza az állami kórházba tovább dolgozni! Ezek szerint minden jel arra utal, hogy Romániában simán szemet lehet hunyni ekkora mértékű törvénytelenségek fölött is. (Egyébként nem ritka nálunk felé, hogy a szálkát észreveszi az igazságszolgáltatás, a gerendát pedig feledi.) A minden évszakban háborítatlanul virágzó korrupció országában mérget vehetünk arra, nem ez az egyetlen eset. Felmerül a kérdés: vajon mikor következik már be, hogy nem sikkaszthatnak és uralkodhatnak nyugodtan azok, akik üzletnek tekintik a kiszolgáltatott, kétségbeesett páciensek életét és egészségi állapotát?

Most nézzük a betegek szempontjából a dolgot: ők bizony tehetetlenek. Amikor kétségbeesett helyzetben van az ember, minden valószínűség szerint igyekszik a föld fenekéből is előkeríteni azt az összeget, amit az orvos kiszab a gyógyulásért. És itt jöhet szóba az egészségügy jelenlegi történéseinek másik fontos szegmense. Hírlik, hogy a kormány ígéretei szerint nemsokára számottevően megemelkedik az egészségügyben dolgozók bére. De mivel soha nem ilyen egyszerűek a dolgok, a béremelés nem vonatkozik mindenkire egységesen, és nem is biztos, hogy úgy lesz, ahogyan azt ígérgették.

Ha egyáltalán valóban bekövetkezik, hogy jelentősen többet keresnek majd az egészségügyi alkalmazottak, felmerül a kérdés: vajon mi lesz a hálapénzzel? A hosszú idő óta bevált, meggyökeresedett, a mentalitásunkban otthonosan működő gyakorlat továbbra is érvényben lesz? Vajon szemrebbenés nélkül elveszi (vagy elkéri) a csúszópénzt a 2400 lejt kereső betegtől a főorvos, akinek majd több mint tízezer lej lesz a bére? És a páciens számára továbbra is természetes lesz, hogy borítékot kell csúsztatni a fehér köpeny zsebébe, különben nem gyógyul meg?

{K1}