A kékszakállú herceg várát, Bartók Béla egyfelvonásos operáját az 1918-as ősbemutató Bánffy Miklós által megalkotott látványterveinek rekonstrukciójával láthatja a közönség március 6-án a Kolozsvári Magyar Operában.
Idén lesz 100 éve, hogy bemutatták Bartók Béla egyfelvonásos operáját, A kékszakállú herceg várát. Bartók remekét az 1918-as ősbemutató Bánffy Miklós által megalkotott látványterveinek rekonstrukciójával tekintheti meg a közönség március 6-án este fél héttől a Kolozsvári Magyar Operában.
A darab más műfaji meghatározásban misztériumjáték vagy szcenírozott ballada. Az opera a „legendás időkben” játszódik a kékszakállú várában, de ez a vár valójában a férfi lelkét jelenti. A 20. század elején az európai irodalomban, képzőművészetekben, zenében eluralkodott egy világfájdalmasan elmagányosodó életérzés és ennek ábrázolása. Ebben a hangulatban írta meg Balázs Béla az eredetileg francia monda felhasználásával és magyar népballadai eszközökkel támogatva misztériumjátékát. Szövegkönyvét először Kodálynak ajánlotta fel, de végül Bartók fantáziáját indította be hamarabb, aki még nem heverte ki, hogy Geyer Stefi hegedűművésznő kikosarazta.
Bartók ebben a keserű, magányra berendezkedő hangulatban találkozott a librettóval, majd mire a zenemű elkészült, feleségül vette tanítványát, Ziegler Mártát, s egyfelvonásosát neki ajánlotta.
Benyújtotta a Lipótvárosi Kaszinó operapályázatára is, de előadhatatlanságra hivatkozva visszautasították, így a bemutatóra csak 7 évvel később került sor Zádor Dezső rendezésében. Az ősbemutató díszleteit Bánffy Miklós tervezte, a két főszerepet Kálmán Oszkár és Haselbeck Olga énekelte, a karmester Egisto Tango volt, a regös szövegét pedig Palló Imre mondta el.
Nyolc előadás után a darabot levették ugyan a műsorról, de 1936-tól ismét játszották, nagy sikerrel, ekkor indult el a nemzetközi hírnév felé. Bartók zenéje, csakúgy, mint Balázs Béla szövege balladai-népzenei alapokra épül, a szövegek prózai zeneiségét követik, erősítik fel a dallamok. A kékszakállú megszólalásai lassabb, Juditéi mozgalmasabb, idegesebb deklamációk.
A kolozsvári előadás rendezője a világhírű film-, színház- és operarendező, a Kossuth-díjas Szinetár Miklós. Horváth József vezényel. A darab címszerepében György Levente énekművészt láthatja a nagyérdemű.
A Magyar Opera egykori nagybőgőse örömmel tér vissza Kolozsvárra. Ezúttal mint énekes szeretne bemutatkozni a közönségnek. György Levente 1993-tól nyolc éven át nagybőgőzött az opera zenekarában. Énekhangját a svájci nemzeti operaiskolában (Schweizer Opernstudio) tökéletesítette. Öt éven át a svájci Biel Solothurn-i színház szólistája volt. 2011-ben a németországi Theater für Niedersachsen alkalmazta Hildesheimban szólistának, basszbariton szerepkörre. Tizenkét éves operaénekesi pályafutása alatt több mint negyvenöt operaszerepet formált meg. Fontosabb szerepei Németországban: Verdi Falstaffjának és Donizetti Don Pasqualéjának címszerepei, Wagner A bolygó hollandi című művében Dalandot, míg Offenbach Hoffmann meséiben a négy gonoszt alakítja.