Barokk kori időutazás a felújítás alatt álló nagyváradi püspöki palotában

Bálint Eszter 2018. február 23., 11:42

A szó szoros értelmében a pincétől a padlásig zajlik a felújítási munka a nagyváradi római katolikus püspöki palotában. A munkálatok két hónapja rajtoltak el, ebből az alkalomból hívta meg a püspökség a sajtót az építőtelep bejárására.

Fotó: Bálint Eszter

Nemcsak a természet tavaszi megújulását hirdetik idén a nagyváradi bazilika kertjében pompázó hóvirágok: kívül-belül megújul a római katolikus püspöki palota is. A munkálatok két hónapja rajtoltak el, ebből az alkalomból hívta meg a püspökség a sajtót az építőtelep bejárására.
Ha a főkapun lépünk be a templomból és a palotából álló, Délkelet-Európa legjelentősebb és legösszetettebb barokk épületegyüttesének udvarára, még semmi sem utal arra, hogy mekkora munka zajlik bent és a déli szárnyon. Belépve az előcsarnokba viszont rögtön szembetűnik, hogy legutóbbi ottjártunk óta eltűntek az addig mindent betöltő, bedobozolt múzeumi tárgyak, mint ahogy az első emeleten is egyre nagyobb tér áll a püspökség és így a felújítást végző cég rendelkezésére. De ne fussunk ennyire előre.

A csütörtöki sajtóbejáráson Böcs­kei László megyés püspök, Matuz Zsolt projektmenedzser és Emődi Tamás építész, a projekt szaktanácsadója fogadta a kíváncsi újságírókat.

Zúgás-búgás és kalapácsolás közepette elhangzott köszöntőjében Böcskei László utazáshoz hasonlította a püspöki palota felújítási munkálatait, amely számos meglepetést is tartogat a csaknem negyedszázad során egymásra tevődő vakolatrétegek alatt. Sétánk során pedig kiderült, néhány titokról lehullt már a lepel – vagyis a vakolat –, ami arra enged következtetni, hogy még sok meglepetésben lesz részünk.

Az épület műszaki állapota különben összességében tekintve kielégítő,

de figyelembe véve azt, hogy az utolsó nagyszabású beavatkozás óta csaknem 50 év telt el, szükségessé vált a műemlék építészeti és szerkezeti felújítása, a közműhálózatok cseréje,

mindezzel elősegítve az új, multifunkcionális, kiállító- és a közművelődést szolgáló terek kialakítását. Az épület felújítását a magyar kormány 1,948 milliárd forinttal támogatja. A 2018-as évre tervezett munkálatok elsősorban a műemlék külső megújulását célozzák meg.

Fotó: Bálint Eszter

A magasban ácsok

A bejárás első szakaszában a déli szárny, vagyis a hátsó kapu felé vettük az irányt, ahol már állnak az állványok, és a hideg, szeles időjárás ellenére ottjártunkkor is javában zajlott a munka.

A héjazat és a sérült elemek bontása van éppen „terítéken” Európa egyik legnagyobb barokk fedélszékén. Emődi Tamás elmondta, a végső cél a tetőszerkezet visszaállítása a 18. századi formába.

Ennek megvalósítása során a legjobb minőségű elemekkel dolgoznak, hogy munkájuk eredménye legalább két és fél évszázadig fennmaradjon, ahogyan ma is számos elem akad, amely még eredeti.
Mint ahogy eredetiek a földszinti ablakok kőkeretei is, amelyek tisztítása során olyan érdekes elemek kerültek elő, amelyekről korábban nem volt tudomásuk – avatott be a séta során Böcskei László.

Barokk pince óriáshordóval

Utunkat az alagsorban folytattuk. A hatalmas, hatméteres belmagasságú pincehelyiségekben kezdődött el először a munka, és ennek eredménye meg is látszik – a szépen ívelt, gyakorlatilag egybefűzött árkádok és téglafalak jellemzik majd az alagsort azt követően is, hogy átadják azokat, nagy kiterjedésük alapján azonban még bőven akad munka. Jártunk viszont egy kisebb teremben, ami már-már készen áll, a padló burkolása van még hátra – mint megtudhattuk, a falakhoz hasonlóan az is téglaburkolatot kap a későbbiekben.

Az egykor a püspökség fő bevételét jelentő borok otthonául szolgáló pincehelyiségekben egyébként várhatóan a kikapcsolódásé lesz a főszerep, a kiszolgáló egységeket tervezik itt elhelyezni, és megvizsgálják, hogy az akusztika lehetővé teszi-e, hogy koncertek helyszínévé váljon.

Az alagsor legnagyobb tárgyi érdekessége különben jelen pillanatban az a három hordó, amit a korábban ott tevékenykedő Vinalcool italpalackozó hagyott hátra, és amelyek a későbbiekben is ott maradnak – a legnagyobb közülük 19 540 literes.

Fotó: Bálint Eszter

A barokk kertet is helyreállítanák

A nem mindennapi látvány után jól­esett azonban újra feljönni a felszínre, és egy kis friss levegőt szívni a szebb napokat is megélt palotakertben, amelyről egyúttal megtudhattuk, nem képezi részét a most zajló felújítási munkálatoknak, arra a későbbiekben készülnek pályázni, és akkor kezdik meg a munkát, amikor az épület külső felújításának állása ezt lehetővé teszi.

A végső cél viszont az, hogy a teljes barokk komplexum visszanyerje eredeti pompáját.

Az udvaron sétálva különben bármerre is nézzünk, térfigyelő kamerával nézünk farkasszemet – ezek célja a munkálatok felügyelete és az esetleges balesetek elkerülése, így történhetett meg az, hogy az illetékesek egy kóbor cica miatt is akcióba lendültek.

{K1}

Amúgy mindenhol táblák jelzik, hogy felújítási munkálatok zajlanak – a püspökség mindent megtesz annak érdekében, hogy a sok gyerek által is látogatott palotakertben ne történhessen baj.
A kisebb és nagyobb gyerekek kedvenc helyszíne, a püspöki palotához az 1970-es években hozzáépített „hátsó bejárat” és amfiteátrum lebontása egyébként szintén nem szerepel a mostani tervekben, így még egy ideig a kommunizmus mementójaként ott fog állni.

A városi legenda úgy tartja ugyanis, azért kellett ezt megépíteni, hogy amikor Nicolae Ceauşescu Nagyváradra érkezik, ne a bazilika felől közelítsen az akkor múzeumi székházként működő palotába.

Kis kockák a falakon

Mint már említettük, a Körösvidéki Múzeum épp mostanság költözik ki a rendszerváltást követően visszaigényelt és visszakapott püspöki rezidenciából. A bejárás következő állomásán, a kápolna előtti első emeleti térben tűnt fel ez újra, legutóbb ugyanis ott még a közgyűjtemény egyik kiállítását láthattuk. Ezúttal már óriási üres tér fogadott, a fehér falakon pedig apró kis színes kockák mutatták, itt is elkezdődhetett a felújítási munka. Mint kiderült, ezeket a kis kockákat a szaknyelvben kutatóablaknak nevezik, céljuk pedig feltárni a vakolat alatti rétegeket. Ez a helyiség az eddigi feltárások szerint nem tartogat értékes alkotásokat,

teljes szobákat befedő falfestményeket azoktól a helyiségektől remélnek a restaurátorok, amelyeket a királyi pár fogadására alakítottak ki.

Ezek feltárása viszont még várat magára, onnan még nem hurcolkodott ki ugyanis a múzeum. A lényeg az, hogy az eddigi kutatómunka eredményei szerint minden réteg megvan restaurálható állapotban.

Fotó: Bálint Eszter

Addig is van azonban dolguk a Marosvásárhelyről érkezett szakembereknek, az egyik kisebb teremben két ajtó felett is falfestményre bukkantak. A már előtárt képen tengert, öblöt láthattunk, de hiába jutottak eszünkbe az apostolok vagy Noé bárkája, úgy tűnik, világi jelenetek ezek, bár azt senki nem tudja, mit rejt a jövő és a vakolat. A művészek viszont mindent megtesznek ennek érdekében, ottjártunkkor is a magasban dolgoztak, hogy aprólékos, időigényes munkájukkal minél több részletet visszaállítsanak eredeti formájába.

A végső cél ugyanis minden téren olyan munkát végezni, hogy a barokk kor egyik gyöngyszeme minél közelebb kerüljön eredeti értékéhez – fogalmazta meg zárszóként Böcskei László. Erre azonban még három évet várnunk kell, de a megyés püspök ígérete szerint addig még sokszor visszatérhetünk, hogy beszámoljunk a régi pompa fokozatos helyreállításáról.

Francia barokk a Pece-parti Párizsban
Az 1762 és 1776 között épült nagyváradi római katolikus püspöki palota a francia barokk palotaépítészet cour d’honneur-ös változatának emléke, amely osztrák közvetítéssel, a tervező Franz Anton Hillebrandt sajátos elképzeléseinek eredményeképpen épült meg. Az impozáns épület nagyrészt őrzi eredeti állapotát, s a berendezését leszámítva viszonylag kevés utólagos beavatkozáson esett át.